157987. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirrolin-vegyületek előállítására
157987 3 . 4 A guani din-gyök NH=csoportját oly módon is sikeresen CO-csoporttá bidrolizálhatjuk, hogy valamely X helyén -NH-csoportot tartalmazó (I) képletű vegyületet, HBr/HCOOH hatásának 5 vetünk alá; ez a módszer különösen akkor alkalmazható célszerűen, ha R7 és R 8 egyaránt hidrogénatomot jelent. Melléktermékként a megfelelően helyettesített pirroilddoin-(2)-t izoláljuk, 10 A tiokarbamidino-gyök (X—S) bevitelét pl. oly módon hajthatjuk végre, hogy valamely (II) képletű vegyületet a fentismertietett módon valamely halogénéiánmai (pl. brómeiánnial) reagáltatunk és a kapott 2-ciánamiao-származékot kén-15 hidrogénnel vagy valamely tiofoszforsavészterrel (pl. valamely ditiofoszforsav-0,0-dialkilészterrel) kezeljük. X i larnely -C-NR7 R 8 képletű csoportot beviszünk (mely képletben X, R7 és R 8 jelentése a fent megadott) és a kapott terméket adott esetben savval képezett addíciós sójává alakítjuk. A (II) képletű 2-amino-zl)-pi:rroli i n-vegyületek H-tautomerjeinék a (Ha) általános képletű 2--iminöpirrolidin-vegyületeket nevezzük. Az amidinio-csoportot (X=NH), illetve a kar' bamoil-csoportot (X=0) önmagában ismert módon amidinálással, illetve karbaimoilezéssel vihetjük be a (II), illetve (IIa) képletű kiindulási anyagok 2-amino-, illetve 2 imino^csoportjába. Az amidinálás előnyös foganatosítási módja szerint valamely (II) képletű kiindulásianyagot, (ill. H-tautoimerjét) valamely S-alkil-izotiokarbamid vagy O-alkil-izofcarbamid savaddieióssójával (pl. S-metil-izotiokarbamid vagy O-metil-izofcarbamid-hidrokloriddal) reagáltatunk.. Oldószerként célszerűen apoláros szerves oldószereket (pl. aromás szénhidrogéneket, mint benzolt, toluolt, xilolt; halogénezett aromás szénhidrogéneket, pl. "klórbenzolt; étereket, mint tetrahidrofuránt vagy diatkilétereket; N,N-dialkil!amidokat, pl. N.N-dimetilformamidot) alkalmazhatunk. E célra alkoholokat, pl. izopropanolt, továbbá dimetilszulfoxidot is alkalmazhatunk. Az amidino-gyökö t ciánamiddal történő reagáltatással is bevihetjük a molekulába. További ismert amidinálásá eljárások szerint az amidinogyököt 3,5-dimetil-(l)-amidi'no-pirazol vagy 3,5--dimetil-(l)~nitroamidinopirazol segítségével visszük be. Utóbbi esetben az elsődlegesen képződő nitroguanidino-vegyületet redukcióval (pl. katalitikus hidrogénezéssel) alakíthatjuk a guanidino-vegyületté. Egy amidino-gyököt meglepő módon bisz-benzhidril-fcarbodiiiimiddel történő reagáJtatással és az ily módon kapott N,N-bisz-benzhidril-guanidiinopirroliinből a benzhidril-csiaport lehasításával (pl. brómhidrogénnel hangyasavban) is bevihetünk. A karbamoil-csoport bevitele céljából pl. oly módon járhatunk el, hogy a (II) képletű kiindulási vegyület, (ill. H-taufomerje) oldatát célszerűen hidrogénhalogenidmegkötőszer (pl. alkálihidroxid vagy-karbonát jelenlétében) halogénciánmail (pl. brómeiánnial) kezeljük, majd az ily módon kapott cián-származékot á taarbamoil^származékká hidrát áljuk (pl. alkanolos sósav-oldattal vagy 'kb. 6 n vizes sósavval). A brómcián és a (II) képletű vegyület oldata reakciójánál két izomer íreakaió-termék képződhet, attól függően, hogy a cián-csoport, a gyűrű.-N-atomra (N|) vagy a 2-helyzetű aminocsoportra (N2) additional, így pl. a 2-amirjo-3,3-difenil-5-ra€Stiít-z11-pi i rroG.dn kloroformos oldata és torómcián K2CO3/VÍZ jelenlétében végrehajtott reakciójakor két izomer ciánnszármazék keletkezik, melyek híg sósavban mutatott eltérő oldhatóságuk alapján szétválaszthatok. Az egyik izoméra savban oldhatatlan, míg a másik oldódik. A helyettesített tiokarbaimidino-gyökök beviteléhez előnyösen mustárolajokat (pl. kis szénatomszámú alkilmustárolajokat, kis szénatomszámú kiarbailkoxiJkis szénatomszámú alkiknustárolajokait, di-kis szénatomszámú alkilamino-kis szénaitomszámú alkilmustáralajoíkat, kis szénatomszámú alíkoxifenilmustárolajofcat vagy kis széniatomszámú alkoxi-kis szénatomszámú alkilmusitáiriolajioikat) alkalmazhatunk, melyeket a (II) képletű vegyületekkel célszerűen a' reakcióoldat visszafolyató hűtő alkalmazása mellett történő forralása közben reagáltatunk. Bizonyos esetekben (pl. metoximetilmustárolaj vagy karbetoximetilmustárolaj alkalmazásakor) a mustárolajat a (II) képletű vegyülettel már szobahőmérsékleten, alkoholos oldatban reagáltatjuk, majd a reakció-terméket izoláljuk és benzolos oldatban hevítjük. A kiindulási anyagként felhasznált (II) általános képletű vegyületek és H-tautomerjeik közül újak azok a származékok, melyekben amennyiben R^és R2 jelenítése fenil-gyök és R 5 és R 6 jelentése hidrogénatom, úgy R3 és R'' közül legalább az egyik kis széniatomszámú alkll-gyököt képvisel, amely S-monoszúbsztituált termékek esetében legalább két szénatomot tartalmaz. A (II) képletű vegyületek oly módon állíthatók elő, hogy a) valamely (III) általános képletű vegyületet (mely képletben R1, R 2 és R :i jelentése a fent megadott) valamely alkálival kezeljük; vagy b) variamely (IV) általános képletű vegyületet (mely képletben R! és R2 jelentése a fent megadott) redukálószerrel kezelünk; vagy c) valamely (V) általános képletű vegyületet (mely képletben R1—R f) jelentése a fent megadott) alkálival kezelünk, vagy d) valamely (VI) általános képletű vegyületet (mely képletben R1, R 2 , R 5 és R ß jelentése a fent megadott) redukálószerrel kezelünk; vagy e) valamely (VII) általános képlietű vegyületet (mely képletben R1 és R 2 jelentése a fent megadott) ammóniával kezelünk. A (III) képletű vegyületeiket a következőkben állíthatjuk elő: 15 20 25 30 33 40 45 50 55 60 2
