157963. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-oxo-19-nor-A-homo-szteroid-1,5(10)-diének előállítására
7 157963 8 órán át mtrogénáramban refluxálunk. Lehűtés, leszívatás és toluolos, majd metilénkloridos mosás után a szürletet vákuumban bepároljuk, és a maradékot 390 g alumíniumoxidon kromatografáljuk. A toluol-etilacetát (99:1) és (49:1) elegygyel eluált frakciókból metilénklorid-éter elegyből kikrisitályosítva 10 g S-oxo-nct-metil-n/í-hidroxi-19-J klór-J 1 /*-androsztadién (o.p.: 193— 194°) keletkezik.' 4. példa 656 mg 4-oxo-17-etiléndioxi-A-homo-^1 . 5 < 10 >-19-nor-androszitadién 60 ml piridines oldatához keverés közben 7,40 ml 1,16 n széntetrakloridos brómoldatot adunk és 6 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ezután 110 ml 1 N nátronlúg oldatba öntjük, és háromszor éterrel extraháljuk. Az éteres oldatokat 1 N nátronlúggal és vízzel többször mossuk, szárítjuk és metilénkloridot hozzáadva vákuumban bepároljuk. A maradék preparatív kromatogramja szilikagélen, toluol-aceton (4:1) rendszerben (8 lemez, egyenként lm) két fő zónát tartalmaz, melyeket lekaparunk és toluol-metanol (4:1) eleggyel eluálunk. Az eluátumot vízzel mossuk, szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A felső zónából éterből kikrisitáilyásítva 200 mg 4-oxo-17-etiléndioxi-A-homo-zl1<lfl) ,V ia -19-norandrosztatriént nyerünk, amely metilénklorid^éter elegyből átkristályosítva 176,5—178°-on olvad. Az alsó zóna éterből kikristályosítva 160 mg ugyanolyan szerkezetű vegyületeit ad, mint a felső zóna. Ez azonban az A gyűrűben egy brómatommal szubsztituált. O.p.: 116—122°, bomlás közben. 5. példa 1,8 g difenil 30 ml tetrahidrofurános oldatához nitrogénatmoszférában keverés közben 90 mg lítiumot adunk. 2,5 órás keverés után a sötétkék oldatot lehűtjük —70°-ra és 10 perc alatt 1 g 3-pxo-l 7o-etinil-l 7/9-hidroxi-l 9-Mór-zl ^''-androszitadién 10 ml tetrahidrofurános oldatát adjuk hozzá, majd 4 ml tétrahidrof uránnal bemossuk. A reakcióelegyet 45 percig —75°— —70°-on keverjük, majd 20 ml telített ammóniumMorid oldatot adunk hozzá. Ezután toluollal többször extraháljuk, telített ammóniumklorid oldattal mossuk, szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot toluolos oldatban 50 g magnéziumszilikáton abszorbeáljuk és összesen 240 ml toluollal utánamossuk. 20 óra múlva a 4-oxo-l 7ct-etinü-l 7/?-hidroxi-A-homo-zIl ' 5 < 10 > --19-nor-androBztadiént toluol-etilacetát (19:1) eleggyel eluáljuk. Így kristályos, gyengén sárgás maradékot kapunk, amely metilénklorid-éter elegyből átkristályosítva 193—195°-on olvad. A kiindulási anyagként szükséges 3-oxo-17a-etinil-17/9-hidroxi-l 9-klór-A ^-andr osztadiént a következőképpen állítjuk elő: 1,6 liter abszolút tétrahidrof uránban 30 percig acetilént vezetünk. Ezután további acetilénbevezetés és keverés közben 25 perc alatt 2 liter 0,36 mólos tetrahidrofurános metikwagnéziumiklorid-oldatot folyatunk a reakcióelegyhez. További fél óra múlva az acetilénáramot megszüntethetjük és gyenge nitrogénárammal pótoljuk. Az így keletkezett etinilmagnéziumkloridoldathoz 20 g 3-etoxi-17-oxo-19-Mór-zJ3' 5 iandrosztadiént adunk, majd 40 ml tetrahidrofuránnal bemossuk. Két óra múlva hűtés közben telített ammóniumklorid-oldatot adunk hozzá. A feldolgozás toluolos extrakcióval és telített ammóniumklorid oldatos mosással történik. Az enoléter lehas.ításához a maradékot 20 ml 90%-os ecetsavval 15 percig nitrogénáramban 100°-on melegítjük. A vákuumban bepárolt reakcióelegy maradékát 1 kg magnéziumszilikátom kromatografáljuk. A toluol-etilacetát (49:1) eleggyel eluált frakciókból metilénklorid-éter-petroléter elegygyel kikristályosított 13,72 g 3-oxo-17a-etinil-17/9-hidroxi-l 9-klór-^l 4 -androsztén keletkezik, o.p.: 161,5—163°. 12 g fentiek szerint keletkezett etinilkarbinol, 12 g diklór-dicián-'benzokinon és 240 ml dioxán elegyét 22 órán át nitrogénáramban refluxáljuk. Ezután lehűtjük, leszdvatjuk, és toluollal, majd metilénikloriddal mossuk. A szürletet vákuumban bepároljuk, majd a maradékot 360 g alumí-^ niumoxidon kromatografáljuk. A toluol-etilacetát (9:1) eleggyel eluált frakciókat metilénklorid-éter-petroléter elegyből kikrisitályosítva 10,12 g S-oxo-na-etinil-n/Miidroxi-lO-klór-/('•'''-androsztadién keletkezik. O.p.: 230—233°. 6. példa 300 ml abszolút tétrahidrof urán, 18 g difenil és 900 mg lítium elegyét 4 órán át szobahőmér-40 sékleten keverjük. Ezután a sötétkék oldatot —70°-ra hűtjük és 10 perc alatt 8 g 3-oxo-17a-hidroxi-19-meziloxi-20-etiléndioxi-zl 1>4 -pr egnadién 100 ml abszolút tetrahidrofurános oldatát adjuk hozzá, és 40 ml tetrahidrofuránnal be-45 mossuk. 45 perces, •—70°on történő keverés után 200 ml telített ammóniumklorid-oldatot adunk hozzá és toluollal háromszor extraháljuk. A szerves oldatokat telített ammóniumfclorid-oldattal mossuk, szárítjuk és vákuumban bepárol-50 juk. A maradékot toluolos oldatban 400 g magnéziumszilikáton adszorbeáljuk, 1,8 liter toluollal utánamossuk. 16 óra múlva a 4-oxo-17a-hidroxi-20-etiléndioxi-A-homo-zl1 > 5 < 10 >-19~nor-pregnadiént toluol-etilacetát (19:1) eleggyel 55 eluáljuk. Metilénklorid-éter-petroléter elegyből kikristályosítva 1,44 g terméket kapunk, o.p.: 121,5—123°. A későbbiekben toluol-etilacetát (19:1) eleggyel eluált frakciókból éter-petroléter elegyből kikristályosítva 281 mg terméket nye-60 rünk, op.: 172—173°, amely fizikai adatai alapján a 4-oxo-17a-hidroxi-20-etiléndioxi-A-homo-/l1 ' 5 -19 j nor-pregnadiénnek felel meg. Végül toluol-etilacetát (9:1) eleggyel 4-oxo-17a-hidroxi-20-eti.léndioxi-5,19-ciklo-zl1 ' 6 -pregnadiént 65 eluálunk, mely éterből kikristályosítva 137 mg. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
