157938. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4-dihidro-izokinolin-származékok előállítására

157938 tő alatt 16 óra hosszat forraljuk. Ezután az így kapott szuszpenziót felvesszük 200 ml víz és 30 ml 4 n nátronlúg elegyében, a szerves fázist dekantáljuk, és a vizes fázist S ízben 100 ml éterrel extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat 1 ízben 500 ml, majd 4 ízben 200 ml vízzel mossuk, és nátriumszulfát fölött megszárítjuk. Az oldószereket 30 torr nyomás alatt elűzzük, és a kapott olajat feloldjuk 25 ml acetonban, és hozzáadunk 65 ml 4 n kénsavat. A kikristályosodó terméket szűrőre visszük, és 2 ízben 25 ml acetonnal mossuk, így 20,8 g l-benzilammo-3,4-dihidro-izokinolin. -szulfátot kapunk 215 C° olvadásponttal. 8 nyomás alatt vízfürdőn melegítve, majd 0,1 torr nyomás alatt 180 C°-on hevítve eltávolítjuk. A kapott 64 g maradékot 700 ml petroléterbe (fp. 40—65 C°) felvesszük, és 600 g alumíniumoxid-5 ból álló oszlopon szűrjük. 10% metilkloridot tartalmazó 1800 ml petroléterrel eluálunk, és a kapott 29 g olajat 200 ml etanolban oldjuk. Az oldathoz 73 ml etanolban oldott 11,1 ml kénsavat (d=l,83) adunk. A kikristályosodó terméket lelt) szűrjük, majd 5 ízben 10 ml etanollal mossuk, így 39,7 g l-(2-dietilamino-etiltio)-3,4-dihidro-izokinolin-savanyú diszulfátot kapunk 164—165 C° olvadásponttal. 7. példa 31 g 3,4-dihidro-izotiokarbosztirilnek 310 ml acetonnal készült oldatához kis részletekben 13 g nátriumetilátot adunk, miközben a hőmérsékletet 18 C° alatt tartjuk. Ezután hozzáadjuk 52 g l-klór-2-dietilamíno-etánnak 50 ml acetonnal készült oldatát, és a reakciókeveréket 25 C°-on 3 óra hosszat állni hagyjuk. Az illó termékeket 30 torr nyomás alatt való desztillációval eltávolítjuk, és a maradékot felvesszük 100 ml vízben és 250 ml éterben. A szervés réteget dekantáljuk, 3 ízben 50 ml vízzel mossuk, majd 500 ml n sósavval extraháljuk. A vizes savas frakciót 2 g aktívszénnel kezeljük, leszűrjük, és a szüredéket 50 ml nátronlúggal (d=l,33) meglúgosítjuk. A kivált olajat 200 ml, majd 50 ml éterrel extraháljuk. Az egyesített szerves rétegekét nátriumszulfát fölött megszárítjuk. Az oldószert 30 torr nyomás alatt elűzve 54 g olajat kapunk. Ézt 250 jnl etanolban oldjuk, és hozzáadjuk 20,4 ml kénsavnak (d = 1,83) 250 ml etanollal készült oldatát. A keletkezett kristályókat szűrőre visszük, és 4 ízben 20 ml etanollal mossuk. Így 40,8 g l-(2-dietilamino-etiltio)-3,4-dihidro-izokinolm-dihidrogénszulfátot kapunk 163—164 C° olvadásponttal. A kiindulási anyagként használt 3,4-dihidro-izotiokarbosztiril P. A. S. Smith és munkatársai [J. Amer. Chem. Soc. 82, 4753 (I960)] szerint állíthatók elő. 8. példa 160 g l-dietili;a!mino-2-tiocianáto-etán-hidrokl:oridjának 127 g (2-klór-etil)benzollal készült szuszpenziójához 45 perc alatt hozzáadunk 234 g ón (IV)kloridot. Ezután a réakciókeveréket 3 óra hosszat 130 C°-on melegítjük, majd 85 C°-on 1500 miLvízbe öntjük, hozzáadunk 1000 ml étert és 480 ml nátronlúgot (d=l,33), a szerves réteget kantáljuk, és a vizes réteget 2 ízben 400 ml éterrel extraháljuk. A szerves rétegeket egyesítjük, és 400 ml, majd 200 ml 4 n sósavvar extraháljuk. Az egyesített savas kivonatokat 7 g aktívszénnel kezeljük, leszűrjük, és a szüredéket 240 ml nátronlúggal (d=l,33) meglúgosítjuk. A kivált olajat 400 ml, majd 200 ml éterrel extraháljuk, az egyesített szerves fázisokat nátriumszulfát fölött megszárítjuk, az illó termékeket előbb 760 torr 15 20 A kiindulási anyagként használt 1-dietilamino-2-tiocianáto-etánt A. Calderbank és R. Ghosh (J. Chem. Soc. I960, 637) szerint állíthatjuk elő. 9. példa 20,2 g l-metiltio-3,4-dihidro-izokinolin és 15,9 g ammóniumjodid 100 ml 1,6 n etanolos ammónia 25 oldattal készült oldatát visszafolyató hűtő alatt IV2 °ra

hosszat forraljuk. A reakciókeveréket 1000 ml éterbe öntjük, a kikristályosodott terméket szűrőre visszük, és 2 ízben 100 ml éterrel mossuk. Így 24,8 "g l-amino-3,4-dihidro-izokino-30 lin-hidrojödidot kapunk 118 C° olvadásponttal. 10. példa a5 14,2 g l-metiltio-3,4 dihidro-izokinolin és 50 g l-imetil-4-(3-amino-pri0pil)-pipeiiazm 35 ml dimetilformamiddal készült oldatát nitrogénatmoszférában 18 óra hosszat 150 C°^on melegítjük. Ezután hozzáadunk 400 ml vizet, és a kivált kevés 40 oldhatatlan anyagot kiszűrjük. A zavaros oldatot 3 ízben 150 ml metilénkloriddal extraháljuk. Az egyesített szerves rétegeket 100 ml vízzel mossuk, majd nátriumszulfát fölött megszárítjuk. Az oldószert 30 torr nyomás alatt elűzve 27 g olajat 45 kapunk, ezt felvesszük 200 ml ciklohexánba. Az oldatot szűrőpapíron átszűrjük, majd átbocsátjuk egy 230 g szilíciumdioxidot tartalmazó oszlopon. 5000 ml metilénkloridnak, majd 350 ml metanol és 6650 ml metilénklorid elegyének az oszlopon 50 való átbpcsátása után a szilíciumdioxidot 3000 ml vízbe öntjük, és 12 n sósav hozzáadásával megsavanyítjuk 1 pH-ra. A szilíciumdioxidot kicentrifugáljuk, és a szüredéket 10 n nátronlúg hozzáadásával meglúgosítjuk 11-es pH-ra. A zavaros 55 vizes oldatot papírszűrőn megszűrjük, majd 3 ízben 150 ml metilénkloriddal extraháljuk. Az egyesített metilénkloridos kivonatokat 100 ml vízzel mossuk, és nátriumszulfát fölött megszárítjuk. Az oldószert 30.torr nyomás alatt elűzve 60 11 g olajat kapunk, ezt 35 ml etanolban oldjuk.. Ezt az oldatot hozzáadjuk 13,4 g fumársavnak 185 ml forró etanollal készült oldatához, a kikristályosodó terméket elválasztjuk, és 500 ml metanolból átkristályosítjuk. így 18 g l-[3-(4 metil-65 . -piperazino)-propil-amino]-3,4-dihidro-izokino-4