157874. lajstromszámú szabadalom • Eljárás xanténszármazékok előállítására
11 157874 12 kívánság esetén ismert módon bevonhatók enteroszolvens burkolattal, például celluiózacetátftialát alkalmazásával. Hasonlóképpen készíthetők szokott módon a kapszulák, például kemény vagy lágy zselatinkapszulák, egy I általános képletű vegyülettel és adott esetben segédanyagokkal megtöltve, és kívánság esetén ezek is elláthatók ismert módon enteroszolvens be vonattal. Egy-egy tabletta vagy kapszula célszerűen 25—500 mg I általános képletű vegyületet tartalmazhat. További készítmények perorális alkalmazásra például az I általános képletű vegyületet vizes közegben nem-toxikus szuszpandálő szerrel, például nátriumkarboxíiimafcücellulózzal és diszpergáló szerekkel együtt tartalmiazó vizes szuszpenzióik, vagy az I általános képletű vegyületét növényi olajban, például földimogyoró-olajban tartalmazó olajos szuszpenziók. A találmány szerint készült, refctális alkalmazásra szánt készítmények kakaóvaj vagy polietilénglilkol alapú végbélkúpok lehetnek. Barientenális alkamazásra az ilyen célra ismert gyógyszeraliakök készíthetők, például steril szuszpenziók vizes vagy olajos közegben vagy steril oldatok propilénglikolban. A találmány szerint (készített gyógyszerkészít menyekben az I általános képletű vegyületéken kívül kívánság esetén egyéb összeférhető farmaikológiailag hatásos összetevők is lehetnek jelen. így például a gyomorsavat közömbösítő vagy adszorbeáló anyagok, mint az alumíniumhidroxid ós a magnéziumszilikált jelen lehetnék a perorálisan alkalmazott gyógyszerkészítményekben a sav azonnali közömbösítése céljából. Az I általános képletű vegyületekkel összekapcsolható további farimakológiailag hatásos szerek lehetnek például a központi idegrendszerre ható vegyületek, például rövid vagy hosszú hatástartalmú nyugtatók, mint a barbiturá'tok és a metafcvalon, továbbá hisztamiingátló és/ -/vagy íhányásgátló szereik, mint a ciikiizin és a difenihidramin, valamint pasraszímpatolitikus hatású vegyületek, mint az atropin. Tej és tejpor értékes anyagok gyomorfekély kezelésére, és a találmány szerint készült készítmények tej és tejpor alapú folyékony és szilárd preparátumokat tartalmazhatnak. A maximális stabilitás érdekében kívánatos, hogy a készítmények pH-ja meghaladja a 7 értéket, ennél fogva savas adalékok nem jöhetnek számításba. Egyes készítményekben előnyös, ha az I általános képletű vegyületek igen finom szemcsék alakjában vannak jelen, például finoman diszpergált állapotban. Gyomorfekély kezelésére a betegnek egy I általános képletű, előnyösen II általános képletű vegyületből naponta 0,25—4 g-ot adunk, előnyösen perorális úton, különösen előnyös enteroszolvens bevonattal ellátott tabletták orális alkalmazása. Az I általános képletű vegyületek előállításá-5 ra alkalmazott kiindulási anyagok számos esetben ismert vegyületek; ha pedig újak, akkor ismert vegyületek előállítására alkalmazott módszereikkel analóg módon állíthatók elő, miként az a szakértő számára nyilvánvaló.' Alább né-10 -hány példát közlünik az új közbülső termékek előállítására. 1. közbülső termék: 15 400 ml tetrahidrofuránban oldott 30,5 g 9--formamidoxantént szobahőmérsékleten hozzáadunk 5,2 g lítiumalumíniumhidridnek 100 ml tetrahidrofuránnal készült szuszpenziójához. A keveréket visszafolyató hűtő alatt keverés köz-2o ben 5 óra hosszat melegítjük, szobahőmérsékleten éjjelen át állni hagyjuk, majd 5,2 ml víz, 5 n nátronlúg (4 ml) és 16,8 ml víz hozzáadásával elbontjuk. A szuszpenziót szűrőre visszük, a csapadékot éterrel mossuk, és az egyesített 25 szűredéket és mosófolyadékot bepároljuk. A ka-' pott szirupot éterben oldjuk, és 5—10 C°-on 3 n eoetsavoldattal (500 ml) extraháljuk. A vizes kivonatot meglúgosítjuk, a kivált olajat éterben felvesszük, az éteres oldatot megszárítjuk, és bepároljuk. A maradékot ledesztilMlva 18 g 9-ű -metilaminoxantént kapunk 0,1 torr nyomás alatt 110 C° forrásponttal (fürdőhőmérséklet). Hasonlóképpen redukálható 9-acetamidoxantén 9-etilaminoxanténné; forráspontja 0,9 torr nyomás alatt 137—140 C°. 2. közbülső termék: 1 g 9-xantenilacetátot, 0,6 ml benzilamint és 10 ml toluölt visszafolyató hűtő alatt 2 óra hosszat melegítünk. A lehűlt oldatot vizes nátriumhidrogénikarbonát oldattal, majd vízzel mossuk, és bepárolva olajos maradékot kapunk. Ezt 10 ml benzolban felvesszük, feleslegben száraz hidrogénkloridot vezetünk az oldatba, majd 30 45 ml könnyűbenzint (fp. 62—68 C°) hozzáadva 1,2 g 9-benzilaminoxanténjhidrokloiridot kapunk 157—161 C° olvadásponttal. Hasonló módon állíthatók elő a következő vegyületek: N^metoxi-9-xantenilamin, op. 45—46 C°, N,N-dietil-N'-9-xanteniletiléndiamin, fp. 0,05 torr 130—134 C°. 55 Az alábbi példák szemléltetik az eljárást anélkül, hogy azt ezekre a példákra kívánnánk kor-' látozni. A hőmérsékleteket Celsius-fokokban adjuk meg. 1. példa: 2,02 g 9-metilaminoxanténhez 10 ml metilénkloridban hozzáadtunk 1 ml etilizocianátot. Az 65 exoterm reakció lefolyása után a reakciókevee
