157872. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszfor-, foszfon-, illetve tiono-foszfor (foszfon)-savészterek, illetve észteramidok előállítására
3 157872 4 A találmány szerinti eljárás megvalósításához szükséges kiindulási anyagok, az adott esetben 4-es helyzetben szubsztituált 3-hidroxi-1,2,5-tóadiazolok részben ismertek az irodalomból. Pl. a^amdnofcairbonsavamidofcból állíthatók elő mono- vagy dikéndikloriddal [lásd. L. M. Weinstock, P. Davis, B. Handelsman, R. Tüll, Tetrahedron Letters Nr. 12, S. 1263 (1966)], ill. tionilkloriddal vagy tionilanilinnel [lásd S. A. Mizsak, M. Perelmian, J. Org. Chem. 31, 1964. old. (1966)] gyűrűzárás útján. A találmány szerinti eljárást előnyösen alkalmas oldó- vagy hígítószerek alkalmazásával valósítjuk meg. Oldó- vagy hígítószerfcént gyakorlatilag az összes inert szerves szolvens vagy azok elegye szóba jöhet, így a szénhidrogének, pl. a benzil, benzol, toluol, klórbenzol, xilol, éterek, pl. diétái- és dibutiléter, dioxán, továbbá ketonok, pl. aceton, metiletil-, metilizopropil- és metilizobutil-keton. Különösen alkalmasak azonban a fenti célra az alacsony forráspontú alifás alkoholok, pl. metanol, etanol, valamint mindenek előtt nitmilek, pl. aceto- és propionitril, továbbá a dimetilformamid. A találmány szerinti eljárást előnyösen savakceptorok jelenlétéiben valósítjuk meg. Savakceptorként gyakorlatilag az összes szokásos savimegkötőszeirekeit aüklalim ázhat juk. Különösen alkalmasak az alkáli fémialkoholátok és -karbonátok, így kálium- és nátraummetilát, ül. -aulát, nátrium- és káliunxkairbonát, továbbá tercier alifás, aromás vagy heterociklusos aminők, pl. trietüamin, dimetilanüin vagy piridin. A reakcióhőmérsékletet tág határok között változtathatjuk. Általában 20 C° és 120 C° (ill. az elegy forráspontja) között dolgozunk, előnyösen 40 C° és 80 C° között. A kiindulási anyagokat, valamint a segédanyagokat (savmegkötőszer) általában sztöahiomeitrikus menynyiségekben alkalmazzuk. A kiindulási komponensek összekeverése után az elegyet célszerűen még hosszabb ideig i(kb. 1/2—3 órán át) melegítjük a reakció teljessé tétele céljából, adott esetben keverés közben. Ilyen munkamód mellett a termékeket nagy termeléssel, valamint nagyon tiszta állapotban kapjuk. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek, a 3-oxi^l,2,5-t!Íadiazolok foszfor-, ül. tionofoszfor-(foszfon)-savészterei vagy -észteramidjai színtelen vagy sárgára színezett, viszkózus, vízben oldhatatlan, bomlás nélkül nem desztillálható olajok alakjában keletkeznek, amelyeket azonban ún. ,,kideszi tillálás"-sal tisztíthatunk, azaz az elegyet hosszabb ideig csökkentett nyomáson és mérsékelten megnövelt hőmérsékleten melegítjük, és így eltávolítjuk az illó alkotórészeket. Közelebbi jellemzésükre a törésimutató mérést használhatjuk. Amint a fentiekben már említettük, a találmány szerinti eljárás terinékei kiváló inszektioid és akarieid hatékonyságukkal tűnnek ki. A melegvérű állatokra csak kis mértékben mérgezőék és fitotoxicitásuk is kicsi. A hatás gyorsan következik be és bosszú ideig tart, 01. a találmány szerinti eljárással előáUítható vegyületek eredményesen alkalmazhatók a növényvédelemiben és" raktárakban, valamint az egészségvédelem területén is kártékony szívó-és faló rovarok, diptérák, valamint atkák irtására. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphidae), így a zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae), a fekete bab- (Doralis fabae), zab- (Rhobalosiphum padi), borsó(Macrosiphuim pisi) és burgonyatetű (Macrosiphum solanilfolii), továbbá a ribizli- (Crytomizus korescealti), alma- (Sapaphiá mali), szilva-(Hyalopterus arundinis), és fekete cseresznyelevéltetű (Myzus eerasi), azonkívül a. pajzstetű és egyéb tetvek (Coccina), pl. az Aspidiotus hederae, Lecaium hesperidum, 'és Pseodococcus manitinus, a hölyagoslábúák, (Tihysanopitera), így Hercinothrips femoralis és poloskák, pl. a Piesma quadrate, Dysdercus intermediius, Cimex lecturalius, Rhodnius prolixus, Triatoma infestans, valamint a kabócák, így az Euscelis büöbatus, és a Nephotettix bipunctatus. Faló rovarokként megemlítjük az alábbiakat: lepkehernyók (Lapidoptera), így a Plutella maculipennis, Lymanitria dispar, Euloctis Chrysorrhoea és a Malacosoma neustria, továbbá a Magnesltra briassidae és az Agrotis1 segetum, a nagy káposztalepke (Pieris brassiicae), a Chaimiaitöbia brumata, Tortrix vkidawa, a sereg(Laphygna frugipeirda) és az egyiptomi gyapoltlégy (Prodenia litura), a Hyponomeuta píadella, az Epihesitia KuhnieHa és a Galleria tnellonella. A faló rovarokhoz tartoznak továbbá a bogarak (Coleoptera) pl. a gabona- {Sitophilus granárius = 'Calandra granaria), burgonya(Lepftinotasa deeemlineata), sóska- (Gastrophysa diridula), tormalevél- '(Phaedon cochelariare), repce- (Meligethes aenéus), málnabogár (Byturus tomentoisus), iaz Acanthosűelides obitecstus. Dermestes frischí, Trogoderma grainarium, Trdbelium castaneum, Calandra vagy Sitophilus zeamais, Stegohium paniceum, Tenebrio- molitor, és az Oxyzaephilus surinamensis, valamint a talajban élő fajtáik, pl. a drótférgek (Agniotes spec.) és a csereboigárpajor (Melolontha melolontha), svábbogarak, így a némát svábfoogár (Latella germanica), az amerikai svábbogár (Periplaneta americana), a Laucopbäea vagy Rhyparobia 'maderiae, a Blattá orientális, Blaberus gigamteus és a Blaberus fuscus, valamint a Hensohoutebenia flexivitta, valamint az ortoptérák pl. a tücsök (Gryllus domesticus), termeszek, így a Reticuritelmes falvipes és a himenopterák, így a hangyák, pl. a Lasius niger. A dipitérákhoz tartoznak lényegében a legyek, így a harmat- {Drosophila melagonastel), déligyümölcs- (Cerátitis capitata), házilégy (Musca domesitica), valamint a Fannia caniculais, Pharmia aegina és a Calliphoa erythnocephala, Stomoxys calcitrans, ezen kívül a 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
