157866. lajstromszámú szabadalom • Fékhúzórúd vasúti járművekhez

157866 5 6 6. ábra az 5. ábrán bejelölt C—C egyenes mentén vett metszet; a 7. ábra a fékhúzórúd csuklójának elölnézete abban az esetben, ha keresztirányú tengely körül elbillenő csúszópapucsokkal rendelkezik; és végül a 8. ábra a 7. ábrán bejelölt D—D egyenes mentén fölvett metszet. Az 1. ábra szerint a jármű 1 alváza alatt a csupán részben föltüntetett 2 közbülső fékrudazat foglal helyet, amelynek 3 főíékemelője a jármű hossztengelyéhez viszonyítva keresztirányban és vízszintesen helyezkedik el. E 3 főfékemelő vége az 5 fékhenger 4 dugattyúrúdjához van rögzítve, ugyanezen 3 főfékemelő másik vége pedig a 6 kengyelben van elcsúszást megengedő módon ágyazva. A 3 főfékemelő középső részéhez csatlakozik a 7 vonórúd is, amely egy másik, az ábrán ugyancsak föl nem tüntetett főfékemelővel biztosít öszszeköttetést. A 2 közbenső fékrudazat részeinek megtámasztása aránylag laza és így könnyen tudnak ütések létrejönni. Az 1. ábrán látható az is, hogy az 1 alváz alatt a csupán részben föltüntetett 8 forgóalváz vízszintesen és saját keresztirányú tengelye körül függőleges értelemben elfordulhatóan helyezkedik el, és ezáltal saját — az ábrán föl nem tüntetett •— rugózása útján az 1 alvázhoz viszonyítva a 9 forgóalvázkeret függőleges és vízszintes irányú relatív mozgását lehetővé teszi. « A 9 forgóalvázkereten van fölfüggesztve a csupán részben ábrázolt 10 forgóalvázfékrudazat. A találmányunk szerinti 11 fékhúzórúd a 2 közbenső fékrudazathoz csatlakozó 12 rúdrészből, valamint a 10 forgóalvázfékrudazathoz csatlakozó 13 rúdrészből áll, amelyek a 14 csukló útján vannak egymással összekötve, amely 14 csukló legalább függőleges irányú relatív elfordulást tesz lehetővé. A 11 fékhúzórúd ily módon összeköti a 2 közbenső fékrudazatot a 10 forgóalvázfékrudazattal. Az 1. és 2. ábra szerint a 14 csukló a jármű 1 alvázán rögzített 16 megtámasztó szerv 15 tartófelületén van hossz- és keresztirányban elmozdulást megengedő módon ágyazva. A 14 csukló jelenléte következtében all fékhúzórúdnak a 10 forgóalvázfékrudazathoz csatlakozó 13 rúdrésze a 8 forgóalváz bólintó és támolygó mozgása következtében a 14 csukló körül függőleges billenőmozgásra képes, mégpedig anélkül, hogy a 2 közbenső fékrudazathoz csatlakozó 12 rúdrész rezgésbe jönne és ezáltal a 2 közbenső fékrudazatnál ütés keletkeznék. Amennyiben a 16 megtámasztó szerv 15 tartófelületére jutó, a 11 fékhúzórúdnak a 2 közbenső fékrudazathoz csatlakozó 12 rúdrésze által kifejtett reakcióerő nagyobb, vagy egyenlő, mint az a negatív reakcióerő, amely a 10 forgóalvázfékrudazathoz kapcsolódó 13 rúdrész lendítő erő erejéből származik, akkor a 14 csukló sem tud a 16 megtámasztó szerv 15 tartófelületéhez fölemelkedni és ezáltal a 16 megtámasztó szervre jutó ütőhatást kiküszöböltük. Minthogy a 11 fékhúzórúd 12 és 13 rúdrészeinek mindegyike aránylag rövid, azért a kocsiszerkezet bólintó és támolygó mozgásából túlságosan káros saját rezgések ezekben nem jelentkeznek. A 16 megtámasztó szerv 15 tartófelületének az 1 alváz alsó élétől való magasságbeli távolsága, valamint az 1 alváz és a 8 forgóalváz közötti mindenkori függőleges relatív mozgásnak megfelelően a fékezéskor a 11 fékhúzórúd húzóerőjének komponenseit a 16 megtámasztószerv veszi föl. A 15 tartófelület megfelelő mélyen való elhelyezése esetében ezen erőkomponensek gyakorlatilag kiküszöbölhetők. A 11 fékhúzórúd a fékezés nélküli állapotban a 14 csuklón is föl van függesztve bizonyos mértékben, és a fékezéskor kissé megnyúlik, miáltal a 14 csukló a 15 tartófelületről kis mértékben fölemelkedik. A 14 csuklónak a 16 megtámasztó szervre való leengedése a fékszerkezet kioldásakor minden ütőhatás nélkül következik be. A fékszerkezet közbenső helyzetei, amelyeknél a 14 csukló a 16 megtámasztó szervben a vonórúd vibrációja által lehet igénybevéve, csupán ritkán fordulhat elő, és akkoi is csak rövid ideig tart, és így a jármű belsejébe továbbadódó zaj az utasokat nem zavarja. A fékezéskor szabadon függő 11 fékhúzórúd helyzete ellenére a 2 közbenső fékrudazat részeinek ütést nem ad át, mivel a fékező erő által meg van feszítve. A 3. és 4. ábra szerinti 16 megtámasztó szerv esetében a 14 csukló, a 15 tartófelület, valamint a 17 fölső vezetőelem között csekély függőleges játékkal van vezetve, és így az a 16 megtámasztó szervre ütést mérni nem tud. A fékezéskor a 11 fékhúzórúd húzóerőjéből föllépő komponensek olyanok, hogy — a 16 megtámasztó szerv 15 tartófelületének megfelelő módon megválasztott magassági mérete esetében — megközelítőleg azonos nagyságú mind a 15 tartófelületre, mind pedig a 16 megtámasztó szerv 17 fölső vezető elemére átadott erőhatás. Minthogy a 11 fékhúzórúd 12 rúdrésze, amely a 2 közbenső fékrudazathoz csatlakozik, lengeni nem tud, azért az ezen 12 rúdrészhez hozzáépített és az 1. ábrán látható 18 fékrudazat-utánállító szerv a legmesszebbmenőkig meg van kímélve. A 16 megtámasztó szerv 15 tartófelülete, valamint 17 fölső vezető eleme az 1., 2., 3. és 4. ábra szerint zárt felületekkel van kialakítva. Ezek azonban a 14 csukló alakjától függően más közismert módon, így például hosszirányban elhelyezett tartókként is kialakíthatók. Az 5. és 6. ábra szerint a 14 csukló — a 16 megtámasztó szerv 15 tartófelülete és 17 fölső vezető eleme közötti vezetése céljából — a • 2 közbenső fékrudazathoz csatlakoztatott 12 rúdrész 24 csuklóperselyében rögzítetten elhelyezett 19 csúszópapucsokkal rendelkezik. Mint az várható, a rögzítetten elhelyezett 19 csúszópapucsok 10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60 3