157858. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kúpolókemence szénhidrogénalapú póttüzelőanyagok eltüzelésére
3 157858 4 jellemzője a fúvókák síkjának és az F átmérőjű beömlőnyílások középvonala által meghatározott síknak a itávolsága (H). Ernnek miagyisága a d/H= = 0,8—1,2 összefüggésből adódik. A fúvókák síkja alatt a fúvókák beömlőnyílásainák középpontjai által alkotott síkot értjük. A találmány szerinti eljárás lényege a következő : Szénhidrogén-póttüzelésű kúpolókemencében történő olvasztás, oly módon, hogy az olvasztókoksz 40—60%-a helyett a fúvósík felett szénhidrogének elégetéséből származó 1700—1800 C° hőmérsékletű füstgázt vezetünk ibie a .kemencébe. Ez a körülmény a kemencében lejátszódó folyamatokat a következőképpen módosítja: Az 1700—1800 C° hőmérsékletű füstgáz bevezetése által az egyébként,a fúvósík felett kialakuló olvasztási zóna felfelé kiterjed, ezáltal az olvadás a kemence nagyobb térfogatában játszódik le egyidőben, és így az olvasztási teljesítmény megnövekszik. Ily módon át lehet lépni azt az olvasztási felső teljesítményhatárt, amely póttüzelés nélküli kúpolókemencékben az olvasztott vas hőmérsékletének csökkenése nélkül még elérhető. Ez a póttüzeléssel elérhető további teljesítménynövekedés akkor jár együtt maximális hőkihaszmálási haltásfcMsal, ha a d/H = 0,8—1,2 összefüggés fennáll. Az égetőbenendeizéselkiben annyi pótitüzielőanyagoit kell elégetni, hogy a betétből elhagyott miinden 3 kg koksz helyett egy kg olaját, illetve földgáztüzelés esetében miinden 2 kg boksz helyett egy Nm3 földgázt kell felhasználni. Az olvasztás első és utolsó három adagját úgy kell a kemencébe beadagolni, mintha póttüzelés nem volna és ezen adagok megolvadása idején a póttüzelést szüneteltetni kell. Az égetőberendezések begyújtása és üzemének ellenőrzése segédégőik és lángőrök felhasználásával készített automatikával történik. A fúvósíkhoz és az égetőberendezésekhez úgy kell az égéslevegőt szolgáltatni, hogy a fúvókákhoz a teljesítménytő: függő kokiszmennyiség elégéséhez-, míg az égietőbeiieindeaésetkihez a pótotüzelőanyag elégéséhez szükséges levegőmennyiség jusson. Äz így elosztott levegőmennyíségek az egyes fúvókákhoz, illetve égetőberendezésekhez, egyenlő mértékben elosztva jutnak. Az égetőberendezésékbe min. 10 v.o. mm-rél kisebb nyomáson vezetjük a levegőt, mint a fúvókákba. A fentiek szerinti eljárással a szokásos levegőnyomással és alapkoksz-mennyiséggel a következő előnyöket lehet biztosítani: A fémes betét egységnyi mennyiségére vonatkoztatva 15—22%-kal kisebb hőmennyiség szükséges, mint tisztán koksszal történő olvasztáskor. 1460—1500 C° hőmérsékleten csapolt öntöttvasra számolva az olvasztási teljesítmény 40—60%-kal növekszik a találmány szerinti berendezéssel. 40—60%-kal csökken a fajlagos mészkőfelhasználás és 30—40°/«-kai csökken a. fajlagos javítóanyagfelhasználás. A képződő salak fajlagos mennyisége 35—45%-kal kisebb, mint a póttüzelésnélküli kúpolókemencében. Csökken továbbá a fajlagos torokgázmennyiség, a távozó torokgáz hőmérséklete és fizikai hőtairitaiknia. Az olvasztási teljesítmény növekedésiének arányában csökkemnek a villamosenergia- és munlkiakölltségelk is. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amely a találmány szerinti szénhidrogén-póttüzelésű kúpolókemence példakénti kiviteli alakjainak hosiszmetszetét ábrázolja, olajpóttüzelés esetére. Amint a rajzon látható, a találmány szerinti szénhidrogén-póttüzelésű kúpolókemencének 1 égetőbérendezései vannak. Az 1 égetőberendezések beönilőcsatornáinak tengelye és a kemence belső profilja a 2. pontokban metszik egymást, amely pontok határozzák meg a vízszintes ún. égősíKot. Hasonló értelemben a 3 pontok határozzák meg a szintén vízszintes fúvósíkot. Az égetőberendezések tengelye a vízszintessel szöget zár be. A 4 olajvezetékből az 5 leágazáson keresztül jut az olaj a 6 porlasztókba. A 7 sűrítettlevegő a körvezetékből a 8 leágazásokon át jut a porlasztölevégő a 6 porlasztókba. A 9 égéslevegő körvezetékből a 10 leágazásokon át jut az olaj-égéslevegő az 1 tüzelőberendezésekbe. A 11 fúvókák a 12 égéslevegő-körvezetékből a 13 leágazásokon át kapják a koksz égéséhez szükséges levegőt. Az olaj begyújtása a 14 segédégők segítségével történik, amelynek a 15 körvezetékből a 16 leágazásokon keresztül kapják a P—B gázt és a 17 leágazásokon keresztül az égéslevegőként szolgáló sűrített levegőt. A kemence belső tere három térre oszlik, a 18 medencére, a 19 átmeneti kúpos részre és a 20 aknára. A betétet 40—GO^/o-kal csökkentett kokszmennyiséggel a 20 aknán kiképzett adagolóajtóri adagolják a kemencébe. A beadagolt koksz á Ü fúvókákon befúvatott levegővel elég és az így képződő hőmennyiség, valamint az 1 égetőberendezésekből beáramló forró füstgáz hatására a fémes betét a 20 aknában előmelégszik, a kemence alsó részeiben pedig megolvad és túlhevül. A folyékony-vas és sálak eltávolítása a 18 medencében kiképzett csapolónyílásokon keresztül a szokásos módon történik. Fentiekben a találmányt olajpóttüzeléssel kapcsolatban ismertettük. Nyilvánvaló azonban, hogy a találmány bármilyen szénhidrogén-póttüzelőanyaggal üzemelhet, ezzel sem a berendezés, sem az eljárás nem változik meg. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás kúpolókemencében alkalmazható szénhidrogén-póttüzelésre, azzal jellemezve, hogy a kemencébe 40—60 súlyszázalékkal csökkentett mennyiségű olvasztókoksz beadagolásán 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 ?.
