157844. lajstromszámú szabadalom • Izotiazol-származékokat tartalmazó kártevőirtószer készítmények
157844 7 8 A kiinduló tiociano^afcrilamidok ill. tioszulfáto-akriíamíúdok előállítása Grow és Leonard módszere szerint, a megfelelő helyettesített propillamid tioeiánsavval vagy tiosziulfáttal való 5 reagáltatása útján történhet. A ,,D" típusú vegyületeik a 4~oiano-5-airalkiltio-3-hidroxi-izDtiazolOk kivételével, a megfelelő 4-dano-34iid>roxi-5-4alkil- vagy -Haríalkiltio-10 -izotiazolok oxidálása útján állíthatók elő. A csatolt irajz szerinti (XI) általános képletnek megfelelő vegyületek — ahol Z' 'rövidszénlánoú alkálíszulfinil-, legfeljebb 8 szénatoimos aralkiliszulfinil-, rövidszénláneú alkilszulfonil-, vagy 15 legfeljebb 8 szénátomos aralkilszuilfonil-csopor•tot képvisel — tehát oly módon állíthatóik elő, hogy a megfelelő 4-oiano-3-hidroxi-5-alkilvagy ^aralkÜHtiO-izotiazololkait valamely oxidálószerrel reagáltatjuk. A Ikiiinduláanyag előál-2Q látása oly módon 'történik, hogy valamely alkilhalogenidet vagy anialkilhalogenidet, mint metiljodidot, etiljodidot, benzilkloiridot stb. 3--hidíroxi-5-Tmeirkapto-4^izotiazollal reagáltatunk, majd a reakcióterméket megsavanyítjuk. Eat a „- módszert az irodalomban W. R. Hátchard (J. Org. Ghem. 28, 2163—2164, 1963) ismertette. Oxidálószerként pl. szerves persavat, mint pereoetsav, m-klórpierfoienzoiesav vagy perftálsav, továbbá szervetlen oxidálószerek, mint hidrogénparoxid vagy salétromsav alkalmazhatók. Az oxidálószert lényegileg az izotiazollal ekvimolakuláris mennyiségben alkalmazzuk. A reakció lefolytatására általában valamely, a reakció szempontjából közöimbös szervas oldó• szert alkalmazunk; 40 C° és 0 C° közötti vagy á ennél is alacsonyabb hőmérsékleten -általában jó eredménnyel dolgozhatunk. Oldószerlként pl. aromás szénhidrogének, alifás szénhidrogének, klórozott aromás vagy alifás szénhidrogének, ketonok, észterek, aimidok és hasonlók alkal" mázhatok. R hidrogént vagy rövidszénláncú alkiigyököt, R' legfeljebb 8 széoatomos aralkilcsoporitot vagy rövidsziénláncú alkiigyököt képvisel, R'" legifeljebb 8 szénatoimois aralkilesoport vagy rövidszénliáncú halogénalkil-gyök ha R" hidrogén, rövidszénláncú alfcilgyök vagy halogén, továbbá R'" rövidszénláncú alfcilgyök is lehet, ha R" rövidszénláncú alfcilgyök. Amint a fenti reakcióképletiből is nyilvánvaló, ezzel a módszerrel nemcsak a ,,C" típusú vegyületek állathat ók elő, hanem alkalmazható ez a reakció az „A" típusú vegyületek közé sorolt 4-halogén-5-aralkil-3-íhidíroxi-izötiazolok és 4-halogén-5-halogénialikil^3-tiiid:roxi-izotiiazolok előállítására is. Emellett a „B" típusú 4,5--dialkil-iS-íhidroxi-izotiazolídk is könnyen előállíthatók e módszerrel. Halogénezőszerként ehhez az eljáráshoz előnyösen bróm vagy klór alkalmazható. A reakció lényegileg ekvimolefcuMris jellegű ; a 4-halogén-5-airal| kil-^3-ihid!noxÍTÍzotiazolok és 5-halogénallkil-3-hidroxÍHÍzotiazojlök előállításához két mól halogónezőszer szükséges egy mól tioketo^amidra számítva; a 4-halogén^5--halogénalkil-3Hhidroxi-izotiazolOlk előállításához megfelelően 3 mól halogénezőszer szükséges egy mól ítiofceto-amidra számítva. A reakció kb. 40 C° és 0 C° közötti vagy ennél is alacsonyabb hőmérsékleten simán végbemegy. A ,,C" típushoz tartozó 5ia>ralkil-3-hidroxi-izo'tiazolok előállítására alkalmazható egy Crow és Leonard fentebb idézett közleményében (J. Org. Chem. 30, 2890—2665, 1965) leírt módszer is. Ennek értelmében valamely bétahelyettesített tiiociano-afcriJaimidot vagy tiosziulfáto-akirilamidot a megfelelő hidroxi-izotiazolllá alakítunk át. A csatolt rajz szerinti (VIII) általános képletnek megfelelő izotiiazolok — ahol R" legfeljebb 8 szténlatomos aralkilicsopoirtot képvisel — előállíthatók tehát oly módon is, hogy valamely (IX) általános képletű afcrilamidot — ahol R" jelentése megegyezik a fenti .meghatározás szerintivel, Y pedig egy —SON vagy —S20 3 ~ csoportot képvisel — egy ciklizáló hatású szerrel kezelünk. Ezt a reakciót a csatolt rajz szerinti (X) reakcióegyenlet szemlélteti közelebbről, ahol R" és Y jelenítése megegyezik a (VIII) ill. (IX) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel. A helyettesített tioaiano^akirilamid ill. tioszulfáto-aikrilamid hidroxi-izotiazollá való átalakítása előnyösen a kiinduló vegyület savval, pl. kénsavval való kezelése útján történhet. Olyan esetekben, amikor Y helyén —SCN csoport áll, az átmeneti fémek sói, mint nikkelszulfát, Va8(II)-szulfát, vas(III)HSzulfát, rézszulifát lés hasonlók is jól alkalmazhatók a reakció lefolytatására. Ha viszont Y helyén —S20::J _ csoport áll, akkor az átalakítás jód segítségével is lefolytatható. A 4-ciano-5-a:ralkiltio-3-'hidroxi-izol tiazolok előállítása céljából valamely arallkilhalogeniddel, pl. benziilikloiriddal reagáltathatjuk a 3--hidroxi^5Hmeirkapto-4^ciano-izo: tiaz)olit. Az ,,E" típusú hidroxitiazolok előállítására ugyanolyan általános módszereiket alkalmazhatunk, mint a ,,D" típusú vegyületek esetében, csupán azzal az eltéréssel, hogy 1 mól 4-ciano-3-hidroxi-5^alkil- vagy -airalkil-tio-dzotiiazolra számítva 2 mól oxidálószerre van szükség. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; -megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre semmilyen szempontból sincsen ezekre a példákra korlátozva. A példákban a „résziek" — amennyiben más ndncsein megadva — súlyrészeket jelentenek. Az 1—10. példa szarinti termékek összetételét, fizikai jellemzőit és elemzési adatait az alábbi I. táblázatban foglaltuk össze. Ezután külön részletesen leírjuk az 1., 8., 9. és 10. példa szerinti termiek előállítási eljárását is. 15 20 25 30 S5 40 45 50 55 60 4
