157743. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék a talajerózió szempontjából mértékadó csapadékmennyiségek és a talaj vízvezető- és víztárolóképességének a meghatározására

157743 azonban erre alkalmas készülék nem áll rendel­kezésre; ebből következően a talajlepusztulás és talajvízháztartás szempontjából alapvető jelen­tőségű, fent felsorolt tulajdonságokat eddig nem lehetett meghatározni. A probléma megoldására számos módszerrel kísérleteztek. Ezek közül az a legismertebb, amely szerint egy adott területegységről az el­folyó víz mennyiségét nagyobb víztartályokba (cement kútgyűrű, vashordó) gyűjtötték össze és az itt összegyűlt vízmennyiséget mérték. E vizs­gálati módszer csak az adott területről elfolyt víz mennyiségét adta meg, de időbeli lefolyásá­nak mérését nem tette lehetővé. E módszer to­vábbi hibája, hogy a kísérleti terület nagysága mindenkor az alkalmazott tartály nagyságával függött össze. Pl. 500—600 literes tartály 8—10 m2 területről elfolyó vizet képes csak mérni. Ismeretes olyan eljárás, amellyel a kísérleti területet a fentinek 8—10-szeresére és egyes ese­tekben ennél nagyobbra is lehet növelni. A mód­szer lényege abban van, hogy az elfolyó víz mennyiségét több egyenlő részre osztották (re­dukciós módszer) és az így kapott osztott meny­nyiség egy kis töredékét pl. 1/49 részét gyűjtöt­ték össze, melynek a csapadékhullás befejezté­vel 49-cel való szorzata elvben a teljes elfolyó vízmennyiségnek felelne meg. Ennek a módszer­nek több hibája van. Először is csak a végálla­potot rögzíti és magált a talajlepusztulás dina­mizmusát nem szemlélteti. Továbbá a készülék hibája, hogy a több részre osztott tartályoknak nem pontosan vízszintesre való beállítása esetén, a hiba mértéke + irányban 100%-os is lehet. Maga az egész berendezés nagyterjedelmű, költ­séges és nehézkes a terepen való alkalmazása. Az ismertetett két módszer mindegyikének to­vábbi hibája az, hogy rövid időközökben egy­mást követő záporokat vagyis az egymásután ér­kező nagyobb víztömeg-impulzusokat, illetve az ennek megfelelően elfolyó vízmennyiségeket kü­lön-külön nem tudják egymástól szétválasztani és az egyes, egyébként különálló csapadékmenyi nyiségeket összesítve adják meg. A találmány célja, hogy olyan eljárást és ké­szüléket szolgáltasson, amelyek segítségével a talajerózió szempontjából mértékadó vízmennyi­ségeket, a talaj vízvezető- és víztárolóképességét meg lehet határozni, vagyis a talajpusztulás fo­lyamatát dinamikájában lehet megismerni, még­pedig természetes viszonyok között, elvben tet­szőleges nagyságú területről vezetve a mérőké­szülékhez a lehullott és elfolyó csapadékot. A ta­lálmány célja továbbá, hogy a feladatot oly mó­don oldja meg, hogy az elfolyó, mérendő víz­mennyiséget méréskor ne kelljen tárolni, hanem a mérés alapjául szolgáló területről folyamato­san el lehessen vezetni. A találmány tehát eljárás a talajerózió szem­pontjából mértékadó vízmennyiségek és a talaj vízvezető- és víztárolóképességének a lehullott csapadék segítségével való meghatározására az­zal jellemezve, hogy a csapadékhullás során obográffal regisztráljuk a felületegységre hullott csapadék mennyiségét és ezzel egyidejűleg fo­lyamatosan regisztráljuk egy adott területű (B) 5 terepszakaszra hulló és onnan elfolyó csapadék időben való mennyiségi változását és az ily mó­don nyert görbéket együttesen értékelve meg­határozzuk a csapadék lehullásának a kezdeti időpontjától (Ti) az elfolyás megindulásának az 10 időpontjáig (T2) lehullott csapadékmennyiséget (Qi), vagyis az erodálhatóság küszöbértékét; az elfolyás megindulásának az időpontja (T2) és az eifolyás befejeződésének az időpontja (T4) között elfolyt, a tényleges eróziót okozó csapadékmeny-15 nyiséget (qi), valamint az elfolyás megindulá­sának az időpontját (T2) a csapadékhullás befe­jeződésének az időpontját (T3) lehullott csapa­dék mennyiségét (Q2), majd a regisztrált ada­tokból a talaj vízvezetőfeépességét (I) az 1 = 20 Q2—qi = képlet alapján, és/vagy atalajviz­(T3 —T 2 ) • B ítárolóképességét (q) a qa = (Q1+Q2)—Qi képlet alapján határozzuk meg. 25 A találmány tárgyát képezi az eljárás fogana­tosítására szolgáló csapadékelifolyásmérő készü­lék, amelynek a meghatározott területű, és a környező talaj felületről csapadék hozzáfolyását meggátló hajtárolóelemékkel pl. fémlemezeikkel 30 körülvett terepszakaszról elfolyó víztömeget sza­badesésre kényszerítő csillapítószerve célszerűen könyökcsőve, ellensúly ellenében erő hatására fel-le mozgó, függőlegesen vezetett serpenyője, a serpenyőt hordó és azzal együtt mozgó tartó-35 elemen, pl. tartórúdon rögzített, és egyik végével csukló körül elfordulni képes, másik végén író­tollal ellátott karja, valamint egyenletes sebes­séggel forgatott, palástfelületén az írótollal érintkező regisztrálóhengere van. 40 A találmány szerSnlti csi^padélkeltfolyásméirő készülék egy célszerű kiviteli változatára az jel­lemző, hogy a serpenyő függőleges vezetésére egyik végükkel a serpenyőt tartó elemhez, pl. 45 rúdhoz mereven kapcsolt, a másik végükön csuklósan rögzített karjai vannak. A találmány szerinti eljárással az adott talaj­típusnál a legkorszerűbb és az adott esetben a 50 legcélszerűbb agrotechnikai módszerek megvá­lasztásához szükséges valamennyi adatot meg tudjuk határozni. Az eljárást természetes körül­mények között, elméletileg tetszőleges nagyságú területre hulló csapadékmennyiség figyelembe­g5 vételével tudjuk foganatosítani, ami az eredmé­nyek pontosságát tekintve az objektív valóság­nak felel meg és kizárja mindazokat a bizony­talansági tényezőket, amelyek az ismert és előbb felsorolt módszerek esetében fennállnak. Az el­járás lehetővé teszi olyan talajtulajdonságok meghatározását, amelyekre eddig egyáltalán nem is volt lehetőség. A találmány szerinti elfo­lyásmérő készülék rendkívül egyszerű szerkeze­tű, meghibásodásra nem hajlamos, és az időjá-Í5 rási viszonyoktól függetlenül alkalmazható. 9

Next

/
Thumbnails
Contents