157728. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetrahidroazepin-származékok előállítására
9 157728 10 dúlva a táblázat 3. oszlopában felsorolt 2,3,4,5--tetrahidro-lH-3-benzazepineket állítjuk elő: 6. példa. a) 30 g l-(p-klórfenil)-2-(2-Móretilamino)-propán-hidroMoridot finoman elporítunk. összekeverjük 33,i2 g alumíniumkloriddal és olajfürdőben keverés közben lassan 170—180°-ra (fürdőhőmérséklet) hevítjük, és ezt követően 12 órán át ezen a hőmérsékleten tartjük. Az olvadékot 100°-ra történő lehűlés után jégre öntjük. A kapott oldatot keverés közben 200 ml 30%-os vizes nátriumhidroxid-oldattal elegyítjük és a csapadék feloldódása után metilénkloriddal extrahálj ük. A kivonatot magnóziumszulfát felett szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A maradékot vákuumban frakcionáljuik. A kapott 2-metil-7-klór-2,3,4,5-tetrahidro-lH-3»benzazepin körülbelül 137714 Tormái forr, n20 D = !l,5635. A hidroklorid acetonitrilből átkristályosítva 218—218°-on olvad. Az l-(p-klórfenil)-2-(2-klóretilamil no)-propán-hidroklorid kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: b) 56,3 g klórbenzol 200 ml széndiszulf iddal készült oldataihoz 150 g íalumíniumktoridot adunk. Az elegyet visszafolyatás közben forraljuk és 79 g propionsavanhidridet adunk hozzá, ami után a visszafolyatás közbeni forralást még egy órán át végezzük. A széndiszulifidot ledesztilláljuk, a maradékot 600 g jég és 300 g tömény sósav keverékére öntjük és az elkülönülő olajat benzollal extraháljuk. Az egyesített benzolos kivonatokat vízzel, nátriumhidroxid-oldattal és újból vízzel mossuk, magnéziúmszulfát felett szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A maradékot desztilláljuk és így p-fclórpropáofenorit kapunk 120°/ 10 Hg mm. forrásponttal. c) 150 ml metanolban levő fyflgwatriumbor-^ hidridhiez és két szemcse káliumhidroxidhoz keverés közben körülbelül 15—20° hőmérsékleten 30 perc leforgása alatt hozzáadjuk 57 g p-klór-propioifanon 200 ml metanolban való oldatát. Az elegyet 2 órán át 25—30°-on keverjük, egy éjjelen át szobahőmérsékleten tartjuk, majd 125 ml 2 n sósavat adunk hozzá. A saivas elegyet bepároljuk és a maradékoit benzollal extraháljük. A benzolos kivonatot nátriumszulfát felett szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A maradékot desztilláljuk és így l-(p-klórfenil)Hpropanolt kapunk, melynek forráspontja 128—130713 Hg mm, n20D = 1,5368. , d) 5 g sziáraz, 220—230°-ra hevített nátriumhidrogénszulfáthoz 100—110 Hg mm vákuumban 3 óra alatt hozzáadunk 54 g l-(p-klórfenil)^propanolt. A realkcióélegyet körülbelül 14 Hg mm nyomáson desztilláljuk és a desztillátumot dietiléterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot magnéziumszulfát és nátriumhidrogénfcarbonát felett szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A maradékot vákuumban desztilláljuk és így p-klór-/?-metil-sztiroít kapunk, ennek forráspontja 80—82715 Hg mm, n2ü D = 1,5660. e) 50 g száraz étilénimin és körülbelül 500 mg fém nátrium oldatához szobahőmérsékleten keverés köziben cseppenfcént hozzáadunk 33 g p-klór-/?-rmetil-sztirolt. Amikor a hőmérséklet kö-5 rülbelül 2 óra múlva emelkedni kezd, azt külső hűtéssel körülbelül 30°-on tartjuk. Amikor a reakció befejeződik, az anyagot körülbelül 25°-on 30 percig tovább keverjük. A nem reagált nátriumot mechanikusan és az étilénimin feleslegét 10 vákuumban eltávolítjuk. A maradékot vákuumban frakcionáljuk és így l-(p-klöTfenil)-2-(l-aziridinil)-propán't kapunk, melynek forráspontja 120—121714 Hg mm, n20 D = 1,5272. 15 f) 39,5 g l-(p-fclóot, !f!enil)-i2-(l-az!iridiini l l)-propán 100 ml etanollal készült oldatát 5°-on 15 perc leforgása alatt hozzáadjuk 150 ml telített etanoilos hidrogénklorid oldathoz. A re-20 akcióelegyet a kristályosodás kezdetéig bepároljuk és lehűtjük. A kristályokat leszűrjük és etianolból átkristályoísítjuk. A kapott l-(p-klórfenil)-2-(2-kláretilamino)-propán olvadáspontja 189— 191°. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az I. általános képletű 2,3,4,5-tetrahidro-lH-3-benzazepinek előállítására — ebben a képletben n 35 Rt , R 2 , R3 és R4 egymástól függetlenül mindegyik hidrogénatomot, 1—r6 szénatomos rövidszénláncú alkilgyököt, előnyösen azonban 1—4 szénatomos alkilgyököt jelent és ezen helyettesítők közül legfeljebb kettő 40 gyűrűtagként 3—7 szénatomot tartalmazó cikloalkil-gyököt vagy adott esetben legfeljebb 35-ös rendszámú halogénatommal és/ vagy rövidszénláneú alkilgyökkel helyettesített fenilgyököt képvisel; 45 R:i és-'R/í együttesen a trimetilén- vagy a tetram etilén-gyököt jelenti, R5 jelentése hidrogénatom vagy halogénatom és 50 Re hidrogénatomot, legfeljebb 35-öts rendszámú hialogéniatomot, rövidszénláneú alkilgyököt vagy trifiuormetil-gyököt jelent — 55 azzial jellemezve, hogy valamely II. általános képletű fenetilamin származékot, melyben Rí—R6 jelentése a fentiekben megadott és X legfeljebb 35-ös rendszámú halogénatomot képvisel, vagy ilyén vegyületnek szervetlen vagy szerves sav-60 val képezett addíciós sóját egy Lewis-savval reagáltatjuk 100' C° és 300 C° közötti hőmérsékleten, és az így kapott I. általános képletű végterméket elkülönítjük és kívánt esetben valami, lyen szervettan vagy szerves savval addiciós só-65 vá alakítjuk át. (Elsőbbsége: 1968. augusztus 16). 5
