157716. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gyümölcsök, főleg almástermésű gyümölcsök érettségi fokának meghatározására

157716 3 4 ták) érettségét keménységvizsgálattal határozzák meg. Erre a célra ún. penetrométert használnak, amelynél adott nyomófelületű fémdugót nyomnak be a gyümölcs húsába, és az ennek benyomásához szükséges erő nagyságát regisztrálják. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez a módszer teljesen megbízhatatlan, mert az egyes gyümölcskeménységek rendkívül eltérők lehetnek, még egyugyanazon fáról szedett termés esetében is, és a nyert eredmény számos •— ugyancsak az eredmények megbízhatóságát rontó — paraméter függvénye, így például a hőmérsékleté, a nedvességtartalomé, stb. Irodalmi adatok szerint javasolták már például almafajták érettségének meghatározására a gyümölcs keményítő tartalmának megvizsgálását. Eszerint a gyümölcsből vékony szeleteket vágtak és jódtartalmú vegyszerbe mártották. Az előírás szerint ha a szelet sötétre színeződött, akkor a gyümölcsöt éretlennek, ha foltosodott és a héj alatt színeződött el, iákkor felérett állapotúnak, míg ha nem színeződött el, vagy csupán halványkékké vált, akkor érettnek fcellletit minősíteni. Minthogy a keményítőtartalioim jelenléte, ilfeitve a gyümölcsben lejátszódó változások ugyancsak szabálytalan • és amellett szintén sok páram étertől függenek,' ez<a módszer sem vált be. Történtek kísérletek olyan eljárásra is, mely szerint a gyümölcsből mintadarabokat szedtek, ezeket ún. klímakamrába helyezték, melybe az érlelés folyamatát meggyorsító gázhalmazállapotú közeget vezettek és ennek segítségével a vizsgált gyümölcs mintadarabjait rövid idő alatt mesterségesen megérlelték. Az ehhez szükséges időráfordítás regisztrálásával próbáltak következtetést levonni arra nézve, hogy a még fákon levő termés milyen érettségi fázisban van. A tapasztalatok szerint ez a módszer sem bizonyult megbízhatónak. Elméleti kutatók foglalkoztak már olyan módszerrel is, hogy a vizsgált gyümölcsöt báriumhidroxid, mésztej illetve káliumhidrát jelenlétébe helyezik és többszöri titrálási folyamat segítségével azt vizsgálják, hogy az előbbi anyagok oldatainak töménysége milyen mértékben változik, ezt a változást regisztrálják és ebből próbálnak következtetéseket levonni. Az eljárás azonban rendkívül bonyolult, drága és a speciális szakértelmet és felszerelést igénylő többszöri titrálás nemcsak idő- és munkaigényes, hanem sok hibaforrást rejt magában, és így az egész módszer megbízhatósága rendkívül vitatható. Különösen nagy jelentősége van a gyümölcsök megfelelő állapotban és optimális érettségi fázisban való szüretelésének akkor, ha a leszedett gyümölcs tartósan tárolásra kerül. A világszerte növekvő gyümölcstermelés megkívánja a korszerű tárolást is, és ezek beruházási költségei akkor térülnek'meg és biztosítják a lehető legnagyobb hasznot és célszerűséget, ha a tárolókba olyan érettségi állapotú gyümölcsöket juttatunk, amelyek a kívánt ideig történő raktározásra a leginkább alkalmasak. Minthogy pedig a gyakorlatban eddig az érettségi állapot ^elbírálására objektív módszer nem született, a találmány célja az, hogy az eddig ismert vizsgálati eljárások hibáit és hiányosságait kiküszöbölve olyan egyszerű, olcsó, megbízható és gyors módszert teremtsen, amely a különböző gyümölcs, főleg az ún. almástermésű gyümölcs érettségi fokának objektív elbírálására alkalmas. A találmányi gondolat alapja — éppen a tárolásra kerülő gyümölcsre való tekintettél — abban rejlik, hogy a hűtőtárolókba nem a fo•gyasztásra érett gyümölcsöt, hanem az ún. „tárolási érettségű" gyümölcsöt kell behelyezni. Gondolni kell arra is, hogy a nagyobb tárolóhelyre különböző termőhelyekről különböző érettségi fokú és minőségű gyümölcsök jönnek össze, továbbá arra, hogy a tárolási idő alatt az érettség folytonosan progrediáló folyamatát állandóan ellenőrizni kell, amelyhez az adatok folyamatos regisztrálására van szükség. A kitűzött célnak megfelelően a találmányunk szerinti eljárás gyümölcsök, főleg almástermésű gyümölcsök érettségi fokának meghatározása oly módon történik, hogy az érettségi fokot a gyümölcs által kibocsátott széndioxid mennyiségének mérése útján állapítjuk meg, oly módon, hogy a gyümölcsből eltávozott széndioxidot valamilyen mérőoldattal elnyeletjük, majd az elnyelt széndioxid mennyiségét meghatározzuk. A találmányunk szerinti eljárás megvalósítá- • sának további ismérve, hogy az elnyelt széndioxid mennyiségének meghatározását a mérőoldat elektromos vezetőképesség-változásának regisztrálásával végezzük. A gyümölcsöt a mérőoldat jelenlétében zárt mérőedénybe helyezzük, a mérőoldat elektromos vezetőképessségét pedig a gyümölcs behelyezésekor, majd meghatározott idő elteltével újból megmérjük, a vezetőképesség megváltozásából a szóbanforgó idő alatt kibo- ' csájtott széndioxid mennyiségét meghatározzuk, amelyből a gyümölcs szüretelésére, tárolására, szállítására, vagy fogyasztására alkalmas konzisztenciáját megállapítjuk. A mérési eredmények hűsége érdekében a vizsgálóeszközöket a vizsgálandó gyümölcs természetes vagy tárolási környezetével azonos körülmények közé helyezzük. Mérőoldatként ismert normalitású és vezetőképességű folyadékot, előnyösen valamilyen alkálihidroxidot, például nátriumhidroxidot, vagy káliumhidroxidot alkalmazunk. A találmányunk szerinti eljárás megvalósítására szolgáló berendezés oly módon van kialakítva, hogy a gyümölcsöt és a mérőoldatot befogadó vizsgálóegysége, valamint a gyümölcs által kibocsájtott széndioxid mennyiségének meghatározására szolgáló regisztráló egysége van. A berendezés célszerű kiviteli alakjánál a vizsgálóegységben a gyümölcs valamilyen, cél-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2