157715. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amidotionofoszforsav-fenilészterek előállítására

3 157715 4 lamely 2—6 szénatomos alkilcsoportot jelent, így pl. etil-, normál- és izopropil-, szekunder- és tercier-butil-; normál-hexil-, pinakolil- vagy ciklohexil-csoport lehet; Rí és R2 hidrogénatom és/vagy 1-—4 szénatomos alkilcsoport helyett áll, így pl. metil-, etil-, n- és izopropil-csoportot jelenthet. Hal elsősorban klór- vagy brómatomot jelent. A találmány szerinti eljáráshoz kiinduló anyagként szükséges O-alkil-tionofoszforsavészter-dihalogénidek és szalicilsavalkilészterek az irodalomból ismeretesek, és ipari méretben könnyen beszerezhetők. A találmány szerinti eljárás első- és második lépését előnyösen oldó- vagy hígítószerek jelenlétében valósítjuk meg. Ilyen szerekként különösen vizet, alacsony forráspontú alifás alkoholokat — így metanolt, etanolt, propanolt és butanolt — alkalmazhatunk, de használhatunk ketonokat, így acetont, metil-etil-, metil-izopropil-, vagy metil-izobutil-ketont, továbbá nitrileket, például aceto- és propionitrilt, klórozott alifás vagy aromás szénhidrogéneket, így metilén- és etilénkloridot, kloroformot, széntetrakloridot, mono-, di- és triklóretilént, benzolt, toluolt, xilolt, klórbenzolt, étereket, így dietil- és di-n-butilétert, vagy dioxánt. Az első reaikciólépésit célszerűen valamely savmegkötőszer jelenlétében valósítjuk meg, míg a második lépésnél savmegkötőszerként feleslegben vett ammóniát, ill. primer- vagy szekunderamint alkalmazhatunk. Savmegkötőszerként egyébként ' alkálifémhidroxidokat, -karbonátokat vagy -alkoholátokat alkalmazhatunk, így kálium- vagy nátriumhidroxidot, továbbá e fémek karbonátjait, metilátjait vagy etilátjait, de használhatunk tercier bázisokat, így trietilamint, dietilamint vagy piridint is. Eljárhatunk végül úgy is, hogy savmegkötőszer alkalmazása helyett a szóban forgó szalicilsavészter megfelelő sóiból —• előnyösen alkáli- vagy ammóniumsóból — indulunk ki. A találmány szerinti eljárást nagy hőmérséklettartományon belül valósíthatjuk meg. Általában szobahőmérsékleten vagy ennél valamivel magasabb hőmérsékleten dolgozunk, előnyösen 20—60 C° között. Mind az első, mind a második reakciólépésnél célszerű továbbá, hogy a reakcióelegyet a kiindulási vegyületek beadagolása után hosszabb ideig (3—24 óra) a reakció tökéletesebbé tételére keverjük; a keverést enyhe melegítés közben végezhetjük. A fent megadott A reakcióegyenlet szerint a kiindulási anyagokból elvileg ekvimoláris menynyiségre van szükség. A reakciót a tapasztalat szerint úgy valósíthatjuk meg előnyösen, hogy szalicilsavalkilészterből, savmegkötőszerből és az oldószerből (ill. a szalicilsavészter megfelelő sójából) álló elegyet adjuk a lombikban levő O-alkil-tionofoszforsavészter-dikloridhoz. A második reakciólépésnél az előnyös, ha az adott esetben valamely előbb említett oldószerben oldott 0-alkil-tionof oszf orsavészter-dihalogenidet ammóniával, ill. a megfelelő primer vagy szekunder aminnal elegyítjük. A reakció megvaló-5 sításánál azonban eljárhatunk fordított sorrendben is. A reakcióelegyet szokásos módon dolgozhatjuk fel, azaz úgy, hogy a terméket valamely víz-10 zel nem elegyedő oldószerrel, előnyösen valamely szénhidrogénnel, vagy éterrel a reakcióelegyből kioldjuk, a kapott oldatot a fázisok elválasztása után mossuk és szárítjuk, majd az oldószert elpárologtatjuk, és a párlási maradékot 15 — lehetőleg frakcionálva — desztilláljuk. A találmány szerinti eljárással előállítható amido-tionofoszforsav-fenilészterek vagy szilárd kristályos anyagok, melyeket a szokásos oldó-10 szerekből könnyen átkristályosíthatunk, vagy színtelen, esetleg enyhén színezett vízoldhatatlan olajok, melyek egy részét nagy vákuumban bomlás nélkül desztillálni lehet. Ha az anyag bomlás nélkül nem desztillálható, akkor úgy 25 tisztíthatjuk meg, hogy rövid időre többé-kevésbé magas hőmérsékletre felhevítjük, s így az utolsó folyékony szennyezésnyomokat is eltávolítjuk. 30 Mint a fentiekben említettük, a találmány szerint előállítható amido-tionofoszforsav-fenilészterek rendkívül gyorsan hatnak, és az inszekticid és akaricid hatás hosszan tart. A melegvérű élőlényekre gyakorolt mérgező hatás ugyanak-35 kor rendkívül csekély. Ennek következtében a szóban forgó vegyületeket sikerrel alkalmazhatjuk a káros szívó- és harapó rovarok, dipterák és atkák leküzdésére a növényvédelemben, raktározott készletek védelmében, higiénikus célok-40 ra és az állatgyógyászatban. A szívórovarokhoz főképp a levéltetvek (Aphidae) tartoznak, így a Myzus persicae, a Doralis fabae, a Rhopalosiphum padi, a Macrosiphum 45 pisi és a Macrosiphum solanifolii, továbbá a Cryptomyzus korschelti, a Sappaphis mali, a Hyalopterus arundinis és a Myzus cerasi. Ezenkívül idetartoznak a pajzstetvek (Coccina), így az Aspidiotus hederae és a Lecanium hesperidum, továbbá a Pseudocossus maritimus; hólyagos lábúak (Thysanoptera), így a Hercinothrips femoralis; poloskák, így a Piesma quadrata, a házipoloska (Cimex lectularius), a Rhodnius prolixus és a Triatoma infestans, továbbá kabócák, így az Euscelis bilobatus és a Nephotettix bipunctatus. A harapó rovarok közül mindenekelőtt a lepkehernyókat (Lepidoptera) kell megemlíteni, így a Plutella maxúlipennist, a Lymantria dispart, az Euproctis chrysorrhoeat és a Malacosoma neustóát, továbbá a Maimestra brassicaet és az Agrotis segatumot, a Pieris brassicaet, a Cheimatobia brumatát, a Tortrix viridanát, a La-65 phygma frugiperdát és a Prodenia liturát, a Hy-2