157713. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2-dikarbonil-vegyületek fenilhidrazon-származékainak előállítására

3 157713 4 A reakció hőmérséklete általában —20 és +30 C°, előnyösen —10 és +20 C° között van. A reakció megvalósításánál úgy járunk el, hogy a kiindulási anyagok ekvimoláris mennyi-5 ségét elegyítjük. Esetenként a metilén-komponensből kis fölösleget alkalmazunk. A reakció általában 2—6 óra alatt befejeződik. Néhány esetben célszerű a reakcióelegyet a reakció befejeződése után is néhány óráig utókevertetni. 10 A fenilhidrazonok általában kristályos formában kicsapódnak, és így szűréssel a reakció elegytől elválaszthatók. A leírtakból kiviláglik, hogy a c) pont szerinti eljárás V. általános képletű kiindulási anyagát az a) és b) pont szerinti eljárásokkal állíthatjuk elő. Rendkívül meglepő, hogy a találmány szerint előállított fenilhidrazonok sokkal erősebb in~ szekticid és akaricid hatással rendelkeznek, mint az előzetesen ismert, kémiailag rendkívül hasonló fenilhidrazonok. Ha kiindulási anyagként foszforsavban nitrozilkénsavval 0—10 C°-on diazotált 3,5-bisz-trifluörmetil-anilinit és ciánecetsav-meitilósztert alkalmazunk, akkor az a) pont szerinti eljárás reakcióegyenletét az A reakcióegyenlettel írhatjuk le. Kiindulási anyagként tömény salétromsavban NaNC>2-vel diazotált 2-klór-5-trifluormetil-anilint és a-klóracetont alkalmazva, hidrazont kapunk. Ezt a hidrazont pl. KCN-dal további fenilhidrazonná alakíthatjuk át. A b) és c) pontok szerint lezajló reakciókat a B reakcióegyenlet vázolja. Az a) és b) eljárásnál alkalmazott IL, III. és IV. általános képletű kiindulási anyagok, továbbá a c) eljárásnál alkalmazott VI. általános képletű anyagok ismert vegyületek. Ezeket önmagukban ismert eljárások segítségével egyszerű módon állíthatjuk elő. A c) pont szerinti eljárásnál alkalmazott V. általános képletű kiindulási anyagot äz a) és b) pontok szerinti eljárással állíthatjuk elő. A fenti képletekben megadott csoportok előnyösen az alábbi jelentéssel rendelkeznek: X klór, fluor, bróm vagy jódatomot, ciano, nitro vagy valamely acidcsoportot jelenthet, Y valamely 1—3 szénatomos alkilcsoportot, valamely 1—3 szénatomos alkoxicsoportot vagy fenilcsoportot jelenthet, R és R' hidrogénatomot, vagy valamely 1—3 szénatomos alkilcsoportot jelenthet, Z valamely 1—4 szénatomos alkilcsoportot, továbbá klór, bróm vagy fluoratomot, nitro, ciano, trifluormetil, metilszulfenil, trifluormetilmerkapto, trifluormetilszulfoxi vagy dimetilaminoszulfonil csoportot jelenthet, m előnyösen valamely 1—4-ig terjedő egész számot jelenthet. Az a) és b) pont szerinti eljárásokat gyakorlatilag azonos körülmények között valósítjuk meg. Hígítószerként vizet vagy valamely vízzel elegyedő szerves oldószert alkalmazhatunk. Ilyen oldószerek lehetnek pl. az alkoholok, így metanol és etanol, továbbá ecetsav. A szerves hígítószerek a metilén-komponens oldódását segítik elő. Magát a reakciót célszerűen 4—8 pH tartományban valósítjuk meg. Az ásványi savak hatásának közömbösítésére a reakcióelegybe valamely bázist, így nátriumacetátot, nátriumkarbonátot vagy nátriumhidroxidot adunk. A c) pont szerinti eljárás megvalósításánál hasonlóképpen járhatunk el. A reakciónál a fent megadott oldószereket és oldószerelegyeket alkalmazzuk. E reakciónál azonban közeg pH-ja lényegtelen. A reakció hőmérséklete általában 0—80 C°, előnyösen 20—70 C°. A fenti három eljárás szerint kapott fenilhidrazonokat szokásos módon alakíthatjuk át alkáli-, földalkáli- vagy aminsóvá. Különösen jól alkalmazhatók a nátrium-, kalcium-, magnézium-, tríetilamin- és etilanilinsók. - A fenti oldatokat a szokásos módon állíthatjuk elő, például úgy, hogy a fenilhidrazont valamilyen szerves oldószerben, így valamilyen alkoholban oldjuk, és az oldathoz a bázist hozzáadjuk. A keletkező sók többnyire nehezen oldhatóak, s így kicsapódnak. E sók kicsaphatok azonban éterrel is; eljárhatunk továbbá úgy is, hogy az oldószert bepároljuk. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek kis fitotoxicitással és nagy inszekticid és akaricid hatással rendelkeznek. Így e vegyületeket jó eredménnyel alkalmazhatjuk káros szívó- és harapó rovarok, Dipterea, továbbá atkák (acarina) irtására. A dipterákhoz különösen a legyek tartoznak, így a harmatlegyek (Drosophila melanogaster), a gyümölcslégy (Ceratitis capitata), a házilégy 10 15 20 25 50 35 40 45 50 55 60 A szívórovarok csoportjába főképp levéltetvek tartoznak, így őszibarack-iievéltetű (Myzus persidae), fekete bab-levélfetű (Doralis fabae), 45 pajzstetvek, így Aspidiotus hederae, Lecanium hesperidum, Pseudococcus maritimus, Thysanopterák, így Hercinothrips femoralis, továbbá poloskák, így répapoloska (Piesma quadrata) és házipoloska (Cimex lectularius). 50 A harapó rovarokhoz főképp a pillangóhernyók tartoznak, így a Plutella maculipennis, Lymantria dispar, továbbá bogarak, így zsizsik (Sitophilus granarius), burgonyabogár (Leptino-55 társa decemlineata). Ide tartoznak továbbá a földön élő bogarak, így a drótférgek (Agriotes sp.), a cserebogár (Melolontha melolontha), a svábbogarak, így a közönséges svábbogár (Blattella germanica), ortoptherák, így a tücskök 60 (GryIlus domesticus), termeszek, mint a Reticulitermes, Hymenopterák, mint a hangyák. 2