157704. lajstromszámú szabadalom • Rugós vonó- és ütközőkészülék sínjárművek középütközős kapcsolóihoz

5 157704 6 egységeknek a találmány szerinti elrendezése és a kapcsolóból az erőket bevezető kapcsolókarral szembeni alátámasztása lehetővé teszi, hogy ütköző igénybevétel esetén a túlzottan nagy ütközősrcket kellőképpen csillapítani, ill. tárolni lehessen, és húzóigénybevétel esetén rövid időre . fellépő nagyon erős lökésszerű húzóerőket kellőképpen rugalmasan fel lehessen fogni. A mindenkori üzemi körülményekhez idomuló, a rugóegységeknek a találmány szerinti elhelyezéséből származó, először laposan induló és utána meredeken emelkedő erőlefolyású rugóhatás megakadályozza azt, hogy a fellépő ún. „túlzott mértékű" lökéseket a járműkeret vegye fel. Ezzel azt érjük el, hogy a járműnek mind a teherforgalomban a rakományokra káros, mind a személyforgalomban a részt vevő egyéneknek terhes rázkódtatások elkerülhetők. A rugós átadó rendszer rugóegységeinek találmány szerinti elhelyezése, illetve azoknak a kapcsolóból a stabilizáló csuklón avagy hasonlókon keresztül az erőket bevezető kapcsolókarral szemben való alátámasztása biztosítja azt, hogy a stabilizáló csuklón, illetve a rugóházban, különösen a kapcsolókar szögben való kihajlásakor az excentrikus erő következtében fellépő stabilizáló nyomatékok, amelyek a vonó- és ütközőerők által létrehozott keresztirányú komponensek — amely komponensek a járművet kisiklásra késztethetik — ellenkomponensét képezik, kenő mértékben átvihetők a járműkeretre. A rugóegységek felvevő-, alátámasztó- és előfeszítő elemeinek túlzott igénybevétele, deformációja, illetőleg azok beékelődése többet nem fordulhat elő. A találmány szerinti kivitel kellő nedvesség elleni védelmet biztosít, továbbá idegen test a szerkezetbe nem kerülhet bele. A rugóháznak húzóerők átviteli elemeként való kialakítása következtében az eddig használatos húzórudakat, illetve húzókengyeleket megtakaríthatjuk. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amely a találmány szerinti szerkezet példákén ti kiviteli alakját tűnteti fel. Az idetartozó rajz részben felülnézetben, részben metszetben, perspektív ábrázolásban mutatja be a közép ütközős kapcsoló vonó- és ütközőkészülékét. A vonó- és ütközőkészülék 1 rugóháza, pl. bajonettszerű 2' zárral oldhatóan felerősített 2 alaplemezzel van ellátva. Az 1 rugóház egymás fölött fekvő 7 vezetőhézagjaiban a függőleges 4 csuklós csapszeget magában foglaló 5 villásfej hosszanti irányban elcsúsztathatóan van ágyazva. A kapcsolófejet elülső végén hordó kapcsolókar önmagában ismert elrendezése, amely kapcsolókar hátulsó végének közelében önmagában ismert stabilizáló csukló útján a függőleges 4 csuklócsapszeghez csatlakozik, nincs ábrázolva, mivel ezt a kapcsolatot másképpen is ki lehet alakítani és a találmány szempontjából nincs jelentősége. A függőleges 4 csuklóscsapszeget magábanfoglaló 5 villásfej 9 előtoló villásrúddal van összekapcsolva, amelynek a rugóház 2 alaplemeze felé irányuló végén beállító szerkezet, pl. 10 anya • található, az előfeszítés szabályozására. A 9 előtoló villásrúdon egymástól adott távolságban elhelyezkedő 8 és 11 rugótányérok vannak, amelyek az előfeszítés alatt álló 6 előtoló rugót, 5 amely pl. önmagában ismert dörzskúpgyűrűkből áll, magukban foglalják. A 6 előtolórugó a 8; 11 rugótányérok, valamint a hozzájuk tartozó ellencsapágyként szolgáló, egymás fölött — illetőleg egymás mellett fekvő 12 és 13 támasztó- és elő-10 feszítő elemek útján a 14 főrugóra támaszkodik, amely pl. ugyancsak ismert dörzskúpgyűrűkből állhat. A 14 főrugót a 13 támasztó- és előfeszítő elemek útján a 2 alaplap és az 1 rugóházban hosszirányban elcsúsztathatóan elrendezett 15 15 nyomódarab támasztja alá. A 15 nyomódarab a rugóház elülső oldalán, a rugóház hosszanti tengelyére merőlegesen elhelyezkedő 3 nyomólapon fekszik fel, és az 1 rugóházban a 14 főrugót, valamint a rugós átadó rendszer többi 6; 8; 9; 10; 20 11; 12 és 13 elemeit körülfogó 6 vezetőcsőben helyezkedik el, amely cső a 2 alaplap felé irányul. Az önmagában ismert, itt nem ábrázolt, az ugyancsak nem ábrázolt csuklóval, pl. stabilizáló csuklóval a függőleges 4 csapszeghez csuklósan 25 csatlakoztatott kapcsolókar hátulsó végével a 3 nyomólap felé irányul. A 3 nyomólap és a kapcsolókarnak a nyomólap felé irányított hátulsó vége ismert módon a rajzon ugyancsak nem ábrázolt stabilizáló működtető felületekkel van el-30 látva

A 16 vezetőcsőnek az 1 rugóház 2 alapiemeze felé irányított vége a 14 főrugó rugóútját behatároló 18 nyomó-ütközőt képez, amely a 2 alaplaptól adott távolságban van. A 14 főrugó vonó-35 igénybevétele esetén a rugóutat a jármű előépííménynek az 1 rugóház elülső homloklapjával szemben elhelyezkedő, egymás felett elhelyezett, és a rajzon csupán jelzett 20 húzóütközői határolják be. 40 A találmány szerinti vonó- és ütközőkészülék a következőképpen működik: Ütköző-, ill. nyomóigénybevétel esetén a lökő-, ill. nyomóerőt a rajzon nem ábrázolt kapcsolófej a hasonlóképpen nem ábrázolt stabilizáló csukló-45 val ellátott kapcsolókar útján a függőleges 4 csuklócsapszegre viszi át. A 4 csuklócsapszeg a 5 villafejet hátrafelé nyomja. A 9 előtoló villásrúdon levő elülső 8 rugótányér a lökő-, ill. nyomóerőt a 6 előtoló rugóra vezeti át és azt össze-50 nyomja. A lökő-, ill. nyomóerő ezután az ugyancsak a 9 előtoló villarúdon elhelyezkedő hátulsó 11 rugótányér, valamint a 12 támasztó- előfeszítő elemek útján a 14 főrugóra adódik át. Ennek következtében a 14 főrugó ugyancsak összenyomó-55 dik, azonban sokkal kisebb mértékben, mint a 6 előtoló rugó. A lökő-, ill. nyomóerő a hozzájuk tartozó 13 támasztó-, ill. előfeszítő szerkezet útján az 1 rugóház oldható 2 alaplapjára adódik át. Az 1 rugóház 2 alaplapja a jármű előépítmény gQ központos 17 ellencsapágyára támaszkodik. Ha a lökő-, ill. nyomóerő tovább nő, úgy a nem ábrázolt kapcsolókar hátulsó vége működtető felületével a 3 nyomólapra fekszik fel. Most a 6 előtoló rugó útja befejeződik úgy, hogy ez utóbbi túl-6^ terhelése nem következhet be. 3