157658. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-(5-nitrotiazolil-2)-2-oxo-tetrahidro-imidazol előállítására

3 Kétségkívül e két utóbbi módszer lényegesen jobb az irodalomból ismert korábbi megoldások­nál. Alapvető hiba azonban, hogy mindkét mód­szer szerint eljárva, tehát akár nitrátot képezve, akár dinitro-származékot előállítva, rögtön sa­létromsavval kell kezelni az anyagot. Így pedig mindenképpen nem alíhanyaigollhartó oxidáció is fellép. Ezért a kiindulási nitromentes termékre számolva nem is tudnak kb. 80%-os termelés fölé jutni. A találmány célja, az ismert eljárások hátrá­nyainak kiküszöbölésével olyan eljárás kidolgo­zása, amely a legjobb termelést és minőséget biztosítja. A találmány, állapja az a felismerés, hogy ha II képletű vegyületből nem oxidáló, erős ásványi savval sót képezünk és az így kvantitatíve előállított sót kipreparálva, vagy anélkül oldószerben lényegileg sztöhiometrikus mennyiségű salétromsavval nitr áljuk, úgy köz­vetlenül 1 -(5-nitr otiazolil-2)-2-oxo-tetrahi dr o­-imidazolt kapunk. így gyakorlatilag 100%-kal tudjuk előállítani a II képletű vegyületből az I képletű vegyületet. Ez a felismerés azért megle­pő, mert a tiazolil-imidazolidinon nitrálásakor az irodalom szerint elsősorban az imidazolidi­non-gyűrű nitrogénje nitrálódik, és csak máso­dik lépésben nitrálható a tiazol-gyűrű. A találmány tárgya eljárás a csatolt rajz sze­rinti I képletű l-(5-nitrotiazolil-2)-2-oxo-tetra­hidro-imidazol-vegyület előállítására, mely ab­ban áll, hogy a II képletű l-(tiazolil-2)-2-oxo­-tetrahidro-imidazolt kénsavval vagy valamely klórozott kénsav-származékkal kezeljük, és az így képződött sót elkülönítve, vagy elkülönítés nélkül a végtermék bármely oldószerében lénye­gileg sztöhiometrikus mennyiségű salétromsav­val nitráljuk. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a salétromsavas nitrálást —10—+60 C° között végezzük. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a nitráláshoz oldószerként kénsavat, vagy halo­génezett szénhidrogént használunk. Eljárásunk előnye túl a gyakorlatilag kvanti­tatív termelésen, hogy igen egyszerűen kivite­lezhető a só képzése és ebből a nitrálás. A műveletek során nem történhet oxidáció, mert az oxidációra különösen érzékeny imida­zol-gyűrűt a só védi, és egyben meggátolja a di­nitro-termék keletkezését. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg: 1. példa: 20 g tiazolil-imidazolidinont erőteljes hűtés mellett 10 C°-on 60 ml tömény kénsavban fel-Fiigyefambe vett nyomtatványok: '_ 6 600 708 sz. holland közzétételi irat 153 291 A kiadásért felel: a Közgazdí 7008104. Zrínyi (T) Nyomda, Bi 4 oldunk. Ezután —10 C°-ra hűtjük az oldatot és óvatosan ezt a hőmérsékletet tartva becsepegte­tünk 5,9 ml 100%-os salétromsavat. (Fajsúly: 1,52). Az adagolás után még néhány percig ezen 5 a hőfokon kevertetjük a reakcióelegyet, majd felmelegítjük 50 C°-ra. Ekkor a belső hőmérsék­let magától felmegy kb. 60 C°-ra. 1 órai kever­tetés után jégre öntjük a reakciókeveréket, majd a kivált kristályokat szűrjük és vízzel sav-10 mentesre mossuk. Szárítás után 25 g nyers nit­ro-tiazolil-imidazolidinont kapunk. Átkristályo­sítás után 24,5 g 261—263 Cc -on olvadó termé­ket kapunk. Kitermelés: 97%. 15 2. példa: 60 ml széntetraklorid és 5 ml kénsav elegyé­ben szuszpendálunk 13,25 g tiazolil-imidazolidi­non-szulfátot (o. p.: 185—186 C°). Ezután lehűt-20 jük a rendszert 0 C°^*ca és keverés közben hoz­zácsepegtetünk 3 ml 100%-os salétromsavat. A becsepegtetés után 30 percen át hidegen kever­tetjük az anyagot, majd felmelegítve további 1 órán át 50—60 C°-on kevertetjük a reakcióele-25 gye t- Jégre pntés után a kivált kristályokat szűrjük, majd átkristályosítjuk. Hozam: 10,0 g, O.p.: 261—262 C°. Kitermelés 94°',,. 3. példa: SO 14,3 g tiazolil-imidazolidinon-klórszulfonsavas sót (o. p.: 198—200 C°) 60 ml széntetrakloridban szuszpendálunk, +10 C° alatt hozzácsurgatunk 4,6 g füstölgő salétromsavat. Az adagolás után ,5 néhány percen át ezen*a hőfokon keverjük az anyagot, majd további 1 órán át 50 C°-on foly­tatjuk a keverést. A reakcióelegyet jégre öntjük és a kivált kristályokat szűrjük, majd átkristá­lyosítjuk. Kapunk 10,4 g 260—262 C°-on olvadó 40 terméket. Kitermelés: 98%. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az I képletű l-(5Hnitrotiazoli!l-2)-2-45 -oxo-tetrahidro-imidazol előállítására azzal jel­lemezve, hogy a II képletű l-(tiazolil-2)-2-oxo­-tetrahidro-imidazolt kénsavval vagy valamely klórozott kénsav-származékkal kezeljük, és az így képződött sót elkülönítve, vagy elkülönítés ,-0 nélkül a végtermék bármilyen oldószerében lé­nyegileg sztöhiometrikus mennyiségű salétrom­savval nitráljuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosí­tási módja, azzal jellemezve, hogy a salétromsa­vas nitrálást —10 — +60 C°^on végezzük. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás fo­ganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a nit­ráláshoz oldószerként kénsavat, vagy halogéne­zett szénhidrogént használunk. és 154 513 sz. magyar szabadalmak. sági és Jogi Könyvkiadó igazgatója, iapest V., Balassi Bálint utca 21—23. 2

Next

/
Thumbnails
Contents