157619. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízben oldható szulfonamid-sók előállítására
3 157619 4 si és fizikai stabilitási problémák csökkennek, a szulfonamidok és tetraeiklinek együtt adhatók az állatok ivóvízéhez, s ugyanakkor az ivóvízben magasabb gyógyszerszint biztosítható, így a 5 betegség könnyebben kezelhető, és a súlygyarapodás mértéke javul. résünk azonban az, hogy a találmány szerint felhasználható szulfonamidsók tetraciklinsók jelenlétében jobban oldódnak, mint önmagukban. A tetraciklin-antibiotikumok sóiként klórtetraciklin, tetraciklin, oxitetraciklin vagy bármely egyéb tetraciklin antibiotikum savakkal, mint kénsavval vagy sósavval képezett sóit alkalmazhatjuk. Az antibiotikum sóját valamely fent ismertetett szulfonamid kénsavas vagy sósavas sójával olyan arányban elegyítjük, hogy a kapott készítmény oldásakor mindkét gyógyszer a kívánt hatóanyagszintet érje el a vizes oldatban (pl. ivóvízben). A legelőnyösebb készítményekben a tetraciklin-hidrokloridot vagy -biszulfátot és a szulfonamid sósavas vagy kénsavas sóját a szabad bázisra számított 1:1 súlyarányban elegyítjük. A tetraciklin: szulfonamid súlyarány azonban a kezelés követelményeitől és a hígítás fokától függően 1:10 és 10:1 között változhat. 450 száraz készítmény előállítására 10—227 gramm tetraciklin-sót .és 10—227 g szulfonamid-sót keverhetünk össze. A legelőnyösebb készítmények azonban általában az egyes gyógyszerekből 20— 140 g-ot tartalmaznak. A fenti készítményekben szulfonamid-komponensként előnyösen szulfametazin, szulfamerazin és szulfaetoxipiridazin sóit alkalmazzuk. Tetraeiklin-komponensként célszerűen klórtetraciklin, tetraciklin és oxitetraciklin sóit használhatjuk fel. A fent említett gyógyszereken kívül a találmány szerinti készítmények össze nem tapadó, vízben oldható, gyógyászatilag megfelelő hígítóanyagokat, mint laktózt, cerelózt, karbamidot vagy mannitot, ízjavító anyagokat mint mononátriumglutamátot (amely nem tapad össze és vízoldható), és kívánt esetben valamely vízoldható, szélesspektrumú antibiotikumot, mint prokain-penicillint vagy penicillin-G káliumot tartalmazhatnak. A penicillin-antibiotikumot (akár prokain-penicillint, akár pencillin-G káliumot) célszerűen a tetraciklin, vagy a szulfonamid felének megfelelő mennyiségben adjuk a készítményhez. A találmány szerint tehát 1. szulfametazin, szulfamerazin, szulfaetoxipiridazin, szulfatiazol és szulfametoxipiridazin kristályos, szilárd, sósavas vagy kénsavas sóit állítjuk elő. Ezek a vegyületek rendkívül jelentősek, minthogy ezek a találmány szerinti tetraciklin-szulfonamid Kompozíciókban felhasználható új anyagok. 2. A találmány szerint továbbá stabilis, száraz, vízoldható, szulfonamid-sót és tetraciklin-antibiotikum-sót tartalmazó készítményeket állíthatunk elő, amelyek egyszerűen vízzel elegyítve gyógyászati célokra alkalmassá, pl. állatokkal feletethetővé válnak. E készítményekből a korábban már ismert kompozíciókkal ellentétben nem csapódik ki szulfonamid, a tárolási, kezelé-A találmány szerint alkalmazható szulfonamidok savas sóit a következőképpen állíthatjuk elő: Sósavat vagy kénsavat poláros oldószerben, mint vízben vagy rövidszénláncú álkanolban melegítünk, és az oldathoz szulfonamidot, célszerűen szabad szulfonamidot adunk. Ha vizes közeget alkalmazunk, a reakciót 90 C° alatti hőmérsékleten végezzük, míg alkoholos oldatok esetén célszerűen 40 CQ alatti hőmérsékleten dolgozunk.- A kevert oldatot a szulfonamid feloldódásáig melegítjük. Az oldatot ezután a kristályosodás bekövetkeztéig hűtjük. A kristályos terméket tisztítás céljából rövidszénláncú alkanolokban, vízben, vagy egyéb megfelelő oldószerben, mint acetonban, metiletilketonban vagy hasonlókban oldjuk és átkristályosítjuk. A sav és szulfonamid aránya a kívánt terméktől függően változhat. A felhasznált savtól, a sav/szulfonamid mólaránytól, az olódszertől, a reakció hőmérsékletétől és az elválasztás módjától függően más és más terméket kapunk. Kénsavas sók előállítása esetén V2'-2, míg sósavas sók készítésekor 1 :l-es sav:szulfonamid arányokat alkalmazunk. A kénsav :szulfonamid mólarány változtatásával a szulfonamid szulfátját, biszulf át ját vagy diszulfátját állíthatjuk elő. Azt találtuk továbbá, hogy a mólarány a megfelelő szulfonamid bázicitásától is függ. így pl. l l2\l szulfonamid rk-énsav arány alkalmazásával szulfaetoxipiridazin-szulfátot, 1:1 szulfonamid rkénsav- arány alkalmazásával szulfaetoxipiridazin-biszulfátot, és 2:1 szulfonamid :kénsav arány esetén szulfaetoxipiridazin-diszulfátot állíthatunk elő. A találmány szerinti tetraciklin-szulfonamid készítmények előállítása során célszerűen kb. 20—140 g vízoldható tetraciklin-antibiotikum-sót (pl. hidrokloridot vagy biszulfátot) kb. 20— 140 g sósavas vagy kénsavas szulfametazin-, szulfamerazin-, szulfaetoxipiridazin-, szulfametoxipiridazin- vagy szulfatiazol-sóval elegyítünk. A készítményhez hígítószereket, és egyéb, kompatibilis anyagokat is adhatunk, a gyógyszerekkel pl. kb. 175—415 g hígítószert, mint laktózt,. cerelózt, karbamidot vagy mannitot elegyíthetünk. Előnyösen alkalmazhatjuk a következő összetételű készítményeket: 1. készítmény Súly, g Hatóanyagra Sóra 60 számítva számítva Klórtetraciklin biszulfát 102,4 136 Szulfametazin biszulfát 102,4 138 65 Laktóz q. s. ad 1 font 15 20 25 30 35 40 45 50 2
