157610. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bináris információval szögmodulált jelek vételére

5 157610 6 lásban akként működtetjük, hogy minden egyes fokozatban a tranzisztor emitter-bázis diódájával járulékosan egyenirányítjuk a fokozatra érkező jelet és az így kapott egyenfeszültségekkel külön-külön és erőteljesen szabályozzuk az egyes fokozatok erősítését, amelyek karakterisztikája ennek következtében parabolikus formájú lesz. Az egyes fokozatokat azonosan építjük fel, és így karakterisztikájuk is közel azonos lesz a gyártási (alkatrész) szórásoktól függően, amiket egy memóriamentes negatív visszacsatolással járulékosan semlegesítünk. Ugyanis, az erősítőlánc stabilizálása céljából, amibe beletartozik az erősítőfokozatok időbeni változásaiból (öregedésből, meteorológiai tényezőktől) eredő hatások kompenzálása is, az erősítőbe, pl. földelt-emitteres kapcsolás esetén az emitterkörbe, erős negatív visszacsatolást viszünk be. Ezzel a negatív visszacsatolással semlegesítjük járulékosan az alkatrészek említett gyártási szórásait is. Ezen erősítőfokozatok jelleggörbéjét a rajzmellékleten a 3 parabolikus karakterisztika mutatja, ami mellett az 1 abszcisszatengelyre az erősítőfokozatokra érkező bemenő-jelszinteket (übe), a 2 ordinátatengelyre a kimenő jelszinteket (15 ki) visszük fel. Ha egy jelet pl. 6 bemenőszinttel adunk az erősítősor első fokozatára, akkor a jel 7 kimenőszinttel megy a második fokozatra, ahová 8 bemenőszinttel érkezik. A jel az erősítősor második fokozatából 9 kimenőszinttel megy tovább a harmadik fokozatra és vezérli azt 10 bemenőszinttel. Ezt a fokozatot 11 kimenőszinttel hagyja el a negyedik fokozat felé, és így tovább, míg végül is a jel a 3 parabolikus karakterisztika 5 tetőpontján köt ki, képezve az erősítősor kimenőfeszültségét. Ha ezután az első fokozatra például egy nagyobb amplitúdójú jel érkezik 12 bemenőszinttel, akkor ez a jel a 3 parabolikus karakterisztika első szakaszáról 13 kimenőszinttel megy a második fokozat felé, ahová 14 bemenőszinttel érkezik; a második fokozatról 15 kimenőszinttel távozik és így lesz a harmadik fokozaton „a 16 bemenőszintű vezérlőfeszültség, majd a harmadik fokozatról 17 kimenőszinttel távozik a negyedik fokozat felé, és így tovább, míg végülis, az előbbivel teljesen azonos módon a 3 parabolikus karakterisztika 5 tetőpontján köt ki. Tehát, ha elegendő számú fokozatot kapcsolunk sorba, akkor bármilyen bemenőszintű jel érkezzék is az erősítősorra, mindig a 3 parabolikus karakterisztika 5 tetőpontján fog kikötni, az erősítősorból mindig azonos kimenőfeszültséggel távozva. Vagyis, az erősítősor a bemenőjelet bármilyen és bármekkora amplitúdómodulációjával együtt ezen a kimenőszinten limitálja. Minthogy a 3 parabolikus karakterisztika független a bejövő jelszinttől, a limitálási szint mindig azonos, tehát az erősítősor a kitűzött célnak megfelelően limitál. Az 5 tetőpont egyébként az erősítőfokozatok 3 parabolikus karakterisztikájának és az Uftf = 15be egyenesnek a metszéspontjában van. E tranzisztoros limitáló erősítősor egyes fokozatainak működése elvileg hasonló a soros-diódás remodulációs limiter működéséhez, mert a tranzisztorok emitter-bázis diódájának olyan szerepe van, mint a soros-diódás megoldásokban a demoduláló (ill. egyenirányító) diódának, míg az egész tranzisztor egy olyan erősítő, amelynek erősítését a bejövő jel amplitúdójának változása szerint változtatjuk, de azzal ellenkező értelemben, amivel szemben a soros-diódás remodulációs limiterben a fokozatok között olyan csillapító négypólusok vannak, amelyek csillapítása a bejövő jel amplitúdójának változását azonos értelemben követi. Ha a találmány szerint az erősítőfokozatok 3 parabolisztikus karakterisztikájának lapos szakaszát (az 5 tetőpont körüli részt) eléggé nagyra állítjuk be, akkor kevesebb fokozatra van szükség. A lapos sz*akaszt azonban nem állíthatjuk be bármilyen nagyra, a bázis-emitter dióda tulajdonságai miatt. Kimutatható, hogy egy limitáló erősítőfokozat körülbelül akkora jelszintváltozás átfogására képes, mint amennyi a maximális erősítése. így például, ha 20 dB amplitúdómodulációjú jelet 40 dB bejövő szintváltozás esetén is jól akarunk limitálni, akkor a fokozatos limiter együttes erősítésének (kis bemenőszinttel) 60 dB-nek kell lennie. Ezen a módon a bejövő szögmodulált rádiófrekvenciás jelek amplitúdója igen jó közelítéssel modulálatlan (állandó) az erősítés után, függetlenül a bejövő jel szintjétől, ill. amplitúdójától. Némi nonlineáris torzítás a találmány szerinti eljárásban is keletkezik, éppen úgy, mint többékevésbé minden más limitálási eljárásban, azonban az olyan kicsi, hogy digitális jelátvitelben minden nehézség nélkül megengedhető. Egyes analóg impulzusmodulációs eljárások (pl. helyzet-, szélességmoduláció) éppen így nem kényesek a nonlineáris torzításra, tehát a találmány szerinti limitáló eljárás ezek esetében is igen jól alkalmazható. Hasonlóképpen jól lehet használni kis csatornaszámú (pl. hatcsatornás) frekvenciaosztásos rendszer adásának vételéhez is. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott szabályozó és negatív visszacsatoló áramkörök időállandóját a középfrekvenciasáv felső határfrekvenciájának periódusidejére kell beállítani, ami a szokásos AGG szabályozó áramkörök időállandójától lényegesen kisebb. Ennek következtében a találmány szerinti eljárás sokkal gyorsabban szabályoz, mint azok, és így alkalmas a nagyon gyors és nagyon mély fadinghatások kiküszöbölésére is. A találmány szerinti limitáló erősítőfokozatok' frekvenciakarakterisztikáját akként előnyös kialakítani, hogy csak a hasznos sávot vigye át, a harmonikusokat azonban ne. Elektroncsöves megoldásokban legcélszerűbb sáváteresztő erősítőt készíteni, mert ennek sávszélessége hozzájárul a teljes vevőberendezés eredő sávszélességének kialakításához. Ezzel szemben a túlvezérelt tranzisztoros sáváteresztő jellegű erősítőt 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3