157564. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gömbalakú granulátumok előállítására

157564 7 8 láncú .alkoholok kénsavas észtereinek sói, hoszszabb szénláncú zsírsavak észterei, hosszabb sziénláncú zsírsavalkilolamidok, (hosszabb szénlánoú alkilszulfonátok, alkilarilok, alkilezett zsírsavamidok és zsírsavészterek, hosszabb szénláncú alkilfosziforsavas észterek. A kationos jellegű felületaktív szerek közül megemlítjük a hosszabb szénláncú alkil-vegyületék aminsóit, fcvaterner .ammóniumsóit és piridiniumsóit. Az amfoter jellegű felületaktív szerek közül olyan vegyületeket említünk, amelyek amino- és kar1bo3Sil-<;söpQrtokat vagy aminő-gyököket és kénsav- vagy szulfon-gyököket tartalmaznak. A nem-ionos (felületaktív szerek közül példaképpen az alábbiakat soroljuk fel: ipolioxietilén-alkiiléterek, polioxietilén-alkilfenolétarek, polioxietilén-alkilifenolok formaldehiddel kondenzált származékai, polioxietilén-zsírsavészterek, polioxietilén-alkilarniidok, polioxietilén-alkilolaimidok, polioxietilén-alkilaminok, polioxietilén-lanolinalkohol, többértékű alkoholok, mint etilénglikol, propilénglikol, glicerin, szacdharóz, és szorbitol vagy azok aríhidridjeinek zsírsavas észterei, az említett többértakű alkoholok vagy anhidridek zsírsavas észtereinek polioxietilén-származékai, természetes olajok, zsírok és viaszok, mint ricinusolaj, hidrogénezett ricinusolaj, lanolin, méhviasz, ún. „fekete polimer típusok", mint „Pluronic" vagy „Tetronic" poli-. oxietilén származékai. A találmány szerinti eljárásban használható felületaktív szer koncentráció az emulzió vagy szuszpenzió súlyára számítva 0,1%—-l'O súlyszázalek határértékek között ingadozik és az előállítani kívánt granulátumok szemcseméretétől és a specifikus felületaktív szer tulajdonságaitól függ. A találmány szerinti eljárásban használható oldószerek a ikövetkezők: pl. természetes olajok, mint ásványolaj, ricinusolaj, gabonaolaj, szezámolaj, földimogyoróolaj és illóolajok, emellett aromás szénhidrogének, 'mint benzol, toluol, xilol, alifás szénhidrogének, .mint ciklohexár!, normál-héxán, klórozott szénhidrogének, mint kloroform, széntetraklorid és triklóretilén, továbbá a használatos éterjellegű oldószerek, mint metiletilketon, petroléter és benzin. A találmány szerinti eljárásiban felhasználásra kerülő ©élesíthető hidrofil anyagokra példaként a zselatint, agar-agart, albumint, alginátokat, kazeint, pektint és a ífibrinogéneket említjük. Ezek a gélesíthető hidrofil anyagok önmagukban vagy egymással való kombinációban használhatók. A hidrofil anyagok közül kedvező eredményeket kaptunk zselatinnal, beleértve az alkáliákkal vagy savval előkezelt zselatint is. A találmány szerinti eljárás kivitelezése során először az oldószerben granulátumokat képzünk, majd adott esetben az oldószerhez keverés közben valamely elektrolit vizes oldatát adjuk. A szerves oldószerrel nem elegyedő vizes elektrolit oldat a szerves oldószerben kis cseppecskék formájában diszpergálódik, a képződött granulátumokat bevonja és a granulátumok ezáltal tökéletes gömb alakjuk megtartásával kikemériyednek. Ezután- a granulátumokat szűréssel elválasztjuk. A kiszűrt granulátumok nem állnak össze és könnyen különálló részecskék formájában megszáríthatok. Az eljárásban használható vizes elektrolit oldatokra példaképpen a nátrium-, kálium-, magnézium-, alumínium-, kalcium-, mangán-, kadmium-, réz-, vas-, lítium- vagy ammónium-kationokat és az alábbi szerves vagy szervetlen anionokat tartalmazó sókat említjük: kénsav, szénsav, foszforsav, borkősav, citromsav, ecetsav, hangyasav és jód. A vizes elektrolit oldatok közül a szulfát-oldatokkal, így nátriumszulfát-, alumíniiumszulfát- és aminóniumszulfát-oldattal kaptunk kedvező eredményeket. A vizes elektrolit oldatok beadagolt mennyisége az elektrolit oldat kikeiményítési képességétől függ, ugyanakkor a granulátumokat bevonó film szilárdságát is be lehet állítani azáltal, hogy különböző kikeményítési hatást kifejtő elektrolit oldatokat alkalmazunk. Ezzel gömb alakú granulátumok állíthatók elő bármely mosásra használt vagy dehidratáló hatású oldószer alkalmazása nélkül, igen egyszerű és olcsó technológiával. A találmány szerinti eljárás egyik változata szerint — miután a granulátumok az oldószerben kialakultak — keverés közben vízabszorbeáló vagy -adszorbeáló anyagokat adagolunk a keverékhez. A vízabszorbeáló anyag a kialakult granulátumok felületére rárakódik, azonban az alkalmazott keverés folytán egyenletes réteget képez a granulátumok felületén, amellett a granulátumok megtartják tökéletes gömb alakjukat és nem agregálódnak a következő szűrési és szárítási műveletekben. A szűréssel nyert, vízabszorbeáló anyaggal egyenletesen bevont folyékony jellegű granuláturnak szűrésnél is különálló részecskék formájában megmaradnak, így dehidratáló oldószer felhasználására nincs szükség és a képződött granulátumok valamely szokványos szárítóberendezésben egyszerűen száríthatok. Az így előállított stabilis granulátumok vízben gyorsan diszpergálhatók. A tapasztalatok szerint előnyös az, hogy a felhasználandó vízabszorbeáló anyag jellegénél íogva víziben teljesen oldhatatlan és a víz nedvesítés! (hatásaival szemben ellenállóképes legyen, emellett víz abszorbeálására vagy adszoirbeálására képes legyen és szabadon gördülékenységét megtartsa. A víz-^adszoribeáló vagy -adszorbeáló anyagok közül példaképpen megemlítjük a következőket: keményítő és származékai, szerves anyagok, mint kazein, kristályos cellulóz, karboximetilcelluloz kalciumsója, cink, szilícium, magnézium, titán és alumínium oxidjai, báriumsziulfát, a kalcium- és magnéziumkarbonátok, kovasav, alumínium- és magnéziumszilikátok és a felsoroltak kettős sói. A vízabszorbeáló anyagokat célszerűen 0,074 10 15 20 25 i0 35 40 45 50 55 60 4