157548. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízgőzáteresztő hajlékony lapok előállítására

157548 7 8 mázunk; a koaguláltatandó keverékét oly módon állíthatjuk elő, hogy a poliuretán! a dimetilformamidban oldjuk, .majd a szárított nátriumkloridot csekély nedvességtartalmat biztosító körülmények között beőröljük az oldatba oly módon, hogy a homogén diszperziót kapjunk. A nátriumklorid nedvességtartalma előnyösen ne haladja meg a 0,2—0,4 súly% értéket, az őrlést pedig 25 C°-on 50% viszonylagos nedvességtartalmat <meg nem haladó környezetben végezzük. A találmány szerinti eljárás e kiviteli módja esetében a koaguláltatandó réteget késes kenőberendezéssel terítjük szét a hordozófelületen, oly berendezés segítségével, amelyben a görgőn haladó hordozólapra a bevonatréteget előnyösen egy függőlegesen álló kenőkés és egy oly, a hordozólap mozgásának irányában dűlő helyzetű támasztólemez között visszük rá a hordozófelületre, amely támasztólemez a hordozófelület mozgási irányában nézve a kenőkés előtt van elrendezve. Ügy találtuk, hogy abban az esetben, ha a nátriumlklorid nedvességtartalma jóval kisebb a fentemlített 0,2—0,4 súly%-nál (pl. 0,05 súly%) vagy jóval nagyobb az említett értéknél (pl. 0,5 súly%), akkor megnövekszik a terméknek a makropórusok képzésére való hajlama. Ez a tendencia azonban nem mutatkozik meg egyértelműen és világosan és ezért előnyösebb, ha kb. 0,2—0,4 súly% nedvességtartalmú nátriumkloridot alkalmazunk és a mennyiségi arányokat az említett grafikonon a D—E—C—D vonalak által határolt területen belül tartjuk. Hasonlóképpen azt tapasztaltuk, hogy ha a nátriumlklorid őrlését az említett 25 C°-on 50% viszonylagos légnedvességnek megfelelő nedvességtartalmat meghaladó körülmények között végezzük, akkor a nedvességtartalom növelésével növekszik a makrqpórusok képződésére való hajlam is; ez a tendencia sem lép azonban egyértelműen és világosan fel és ezért előnyösebb a 25 C° hőmérsékleten kb. 50% viszonylagos légnedvességnek megfelelő körülmények között dolgozni. Kívánatos továbbá, hogy az őrlés igen alapos legyen, hogy ezáltal biztosítsuk a sónak a homogén diszpergálódását a poliuretán-oldatban, minthogy a nem eléggé homogénre őrölt diszperziókkal a makropórusok számának növelése érhető ugyan el, ezek azonban kevésbé szabályos méretűek és eloszlásúak. A koaguláltatási hőmérsékletnek a pl. 80 C°ra való emelése szintén a makropórusok számának emelkedését eredményezi, azonban ebben az esetben is kevésbé szabályszerű méretű és eloszlású malkropórusokat kapunk, mint olyan esetekben, amikor alacsonyabb koaguláltatási hőmérséklettel és a D—E—C—D vonalak által határolt grafikon- területrésznek megfelelő összetételi arányokkal dolgozunk. így tehát a koaguláltatást előnyösen oly módon végezzük, hogy a hordozólapra felvitt réteget, a réteg által borított oldallal lefelé fordítva, 20 C° hőmérsékletű vízbe merítjük. Célszerű, ha a bemerítést hidegen, pl. 20 C°-on végezzük és folytatjuk mindaddig, amíg a koaguláltató folyadék hatására az oldószer a koaguláló rétegből már olymértékben eltávozik, hogy a visszamaradó oldószer nein elegendő arra, hogy a termék pórusos szerkezetének az összeesését idézze elő a termék melegítése esetén; ekkor azután a töltőanyag eltávolítása céljából már megfelelő mértékben melegített, pl. .60 C" hőmérsékletű koaguláltató folyadékkal kezelhetjük, ellenáramban vezetett koaguláltató folyadékkal öblítve a terméket. Megjegyzendő, hogy a polimer alapanyagnak az~ oldószerhez viszonyított .mennyiségi arányát a fentemlített grafikon olyan határok közé szorítja, hogy ennek az aránynak az alsó határértéke kb. 25 : 75. Ha tehát ezt az arányt tovább csökkentjük, vagyis az oldószer mennyiségi arányát növeljük, akkor hasonló hatást érünk el, mint ha a töltőanyagnak a polimer alapanyaghoz viszonyított mennyiségi arányát növeljük 3 :1 fölé; ez a hatás nyitottabb pórusszerkezetű és kisebb szilárdságú termék képződésében nyilvánul meg. A polimer alapanyagnak az oldószerhez viszonyított mennyiségi aránya felfelé gyakorlati szempontok által van határolva, minthogy elegendő mennyiségű, oldószert kell alkalmazni ahhoz, hogy egy folytonos réteg kialakítására alkalmas fizikai tulajdonságokat mutató keveréket készíthessünk. A találmány szerinti eljárás számos különböző változatban valósítható meg; a lehetséges kiviteli módok egy jellemző példáját és az anyagösszetételi arányok számos alternative lehetséges változatát ismertetjük az alábbi példában, a csatolt ábrák alapján és azokra hivatkozva. Ezeken az ábrákon az alábbiakat szemléltetjük : Az 1. ábra mutatja az összetételi arányok grafikonját súlyrészekben kifejezve; az abszcisszán a polimer alapanyagnak az didószerhez viszonyított mennyiségi aránya van megadva, az oldószert az alapanyag súly%-ában kifejezve, az ordinátán pedig a töltőanyagnak a polimer alapanyagihoz viszonyított mennyiségi aránya van hasonló módon feltüntetve. Azok az anyagösszetételeket, amelyek „sejtszerű" szerkezetű terméket adtak, a grafikonon körökkel, azokat pedig, amelyek ,.nem-sejtszerű" szerkezetet adtak, keresztekkel jelöltük. A 2. ábra egy egyszeres rétegű termék előállítási eljárásának a folyamatábrája. Az eljárás általános leírása. A 2. ábrán az eljárás főbb lépéseit 32 és 80 közötti számokkal jelöltük. Szerepel az ábrán még két segédművelet is, a nátriumklorid őrlése szűk mérethatárok közötti finomszemcsés termékké (20. lépés) és a hordozólap előállítása (25. lépés). Hordozólapként egy nagysűrűségű 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4