157547. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízgőzáteresztő hajlékony lapok előállítására

7 157547 8 Ügylátszik, hogy az említett diagrammon az A—D—Q—K—A pontokat összekötő vonalak által határolt területen belüli összetételű arányok esetén „nem^sejtszerű" terméket kaphatunk, ha a töltőanyagnak a fent említett módszerrelt mért szemcseátmérője túlnyomórészt kisebb, mint 10 mikron. Minthogy azonban a kialakuló szerkezet ilyen esetekben bizonyos mértékig bizonytalan, előnyösebb, ha nem dolgozunk e paramétertairtományban. Úgy véljük, hogy az 1. ábra szerinti diagrammon az A—K—L—M—A pontokat összekötő vonalak által határolt területen belül eső öszszetételi arányok esetében a szemcseméretek szélesebb tartományán belül biztosítható a „nem-sejtszerű" szerkezet kialakulása. Űgy találtuk, hogy abban az esetben, ha a nátriumklorid nedvességtartalma jóval kisebb a fentemlített 0,2—0,4 súly%-nál (pl. 0,05 súly %) vagy jóval nagyobb az említett értéknél (pl. 0,5 súly%), akkor megnövekszik a terméknek a mákropórusok képzésére való hajlama. Előnyös tehát kb. 0,2—0,4 súly% nedvességtartalmú nátriumkloridot alkalmazni. Hasonlóképpen a 25° fokon 50% viszonylagos nedvességtartalomnak megfelelő értéket meghaladó nedvességű környezetben végzett őrléssel kapott eredmények arra mutatnak, hogy a nedvességtartalom növekedése esetén fokozódik a mákropórusok képződésére való hajlam. Célszerű tehát az őrlést 25° fokon kb. 50% viszonylagos nedvességtartalomnak megfelelő körülmények között végezni. Kívánatos továbbá, hogy az őrölés igen alapos legyen, annak biztosítása érdekében, hogy a só homogén diszperziót képezzen a poliuretán-oldatfoan, minthogy a nem eléggé homogénre őrölt keverékeik mákropórusok képzésére hajlamosak. Abban az esetben, ha a keverékek összetételi arányai az 1. ábra szerinti diagrammon az R—S—T—U—R vonalak által határolt területen belül esnék, általában nem képeznek makropórusokat. Ha azonban a töltőanyag szemcsenagysága a fentebb említett tartomány alsó határához áll közel, növekszik a nátriumklorid-jszemcsék nedvesség felvételére való hajlama és ezért ügyelni kell arra, hogy ilyenkor a nátriumklorid a fentemlített előnyös, 0,2— 0,4 súly% nedvesség-tartalmat ne lépje túl és hogy a fentebb ugyancsak említett előnyös őrölési körülményeket betartsuk. E mellett a koaguláltatás során a hőmérsékletet lehetőleg alacsonyan kell tartani, ha a mákropórusok képződését el akarjuk kerülni. A keveréket a réteg kialakítása céljából előnyösen egyetlen bevonási művelettel visszük fel a hordozófelületre, olyan mennyiségben, hogy a kilúgozás és szárítás után kapott mikropórusos réteg vastagsága 1 mm-nél nagyobb, előnyösen 1,0—1,2 mm legyen. Polimer alapanyagként célszerűen poliészterekből, poliéterekből vagy polikaproláktonokból származó poliuretánokat alkalmazunk. Az ilyen célra jól alkalmazható poliészter-alapú műgyanták példáiként az „ELASTÖLLAN TN61 EH98AK" és „TEXIN" kereskedelmi elnevezésű termékek említhetők. Poiiéter-alapú műgyanták közül az „ELASTÖLLAN TN63 PA98AK" kereskedelmi elnevezésű termék, alkalmazható előnyösen. Egy ilyen célra ugyancsak jól alkalmazható kaprolakton-alapú poliuretán az „ELASTÖLLAN TN65 EN98AK". Koaguláltató folyadékként előnyösen víz kerülhet alkalmazásra. Hordozófelületként alkalmas anyag példájaként a „VYON" kereskedelmi elnevezés alatt forgalomba kerülő termék említhető. Az ilyen anyag előállítása oly módon történbet, hogy egy Ziegler-féle eljárással készült nagysűrűségű polietilén-port egyenletes rétegben szétterítünk egy sima fémfelületen, majd az így kialakított réteggel borított sima fémfelületet megfelelő hevítciberendezésbe helyezzük és a részecskék zsugorodását idézzük elő. Az így 'kapott zsugorított lapnak a sima fémfelülettel érintkező felülete simább, mint a másik felület; ezen a felületen alakítjuk ki azután a koaguláltatandó réteget. A találmány szerinti eljárás egy előnyös kiviteli alakja esetében töltőanyagként nátriumkloridot, polimer alapanyagként egy poliészterből egy diollal és egy diizocianáttal való reagáltatás útján nyert hőrelágyuló elasztomer poliuretánt, oldószerként dimetilformamidot alkalmazunk; á koaguláltatandó keveréket oly módon állítjuk elő, hogy a poliuretánt a dime-10 15 20 25 30 Í5 40 45 50 55 60 A polimer alapanyag oldószereként alkalmazható anyagok példáiként a dimetilformamid, dimetilszulfoxid, N-metil-pirrolidon és dimetilacetamid említhetők; az adott esetben választandó oldószer azonban függ a felhasználásra kerülő polimer-alapanyag jellegétől is. Így az „ELASTÖLLAN TN61 EH98AK" polimer esetében dimetilfoiimamid oldószerként való alkalmazása előnyös. A dimetilformamid más, olcsóbb oldószerekkel, pl. toluollal vagy metiletilketonnal is hígítható; 'bár ez utóbbiak önmagukban nem oldják a poliuretánt, dimetilformamiddal elegyítve azonban nem akadályozzák a poliuretán oldódását. Polimer alapanyagként előnyösen olyan hőrelágyuló elasztomer poliuretánt alkalmazunk, amelyet valamely poliészterből egy diollal és egy diizocianáttal való reagáltatás útján nyertünk; különösen előnyös az olyan poliuretán, .amelyben poliészterként az adipinsav etiléngtikollal képezett kondenzációs terméke, dióiként 1,4-butilénglikol és dlizoeianátként 4,4'-difenilmetán-diizoeianát szerepel előállítási kiindulóanyagiként, a diizocianátot igen csekély moláris feleslegben alkalmazva. A poliészter előállítása során az etilénglikol egy része 1,4--Jbutilénglikollal is helyettesíthető.