157519. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szeméttelepi hulladék, főleg városi szemét megsemmisítésére és/vagy humusszá alakításához szükséges előzetes kezelésére

157519 5 6 kemencében, amely mellett a nagyobb méretű darabokra a hőkezelés még nem olyan hatásos, mint a kisebb méretű hulladékrészekre; ez adott fűtőintenzitású kemencénél igen rövid időtartamot jelent, másszóval ez az első hőkezelési fázis gyorsan megy végbe. Az 1 kemencéből kikerült anyag a 3 tápvonal mentén teljes mennyiségében a 4 szitára kerül, amelyen a kisebb méretű hulladékdarabokból álló frakció athuliik és az 5 szállítópályán kikerül véglegesen a berendezésből, a<mi után akár elszállítható, akár humusszá alakítható. A 4 szitán fennmaradt nagyobb méretű darabokból álló szeméthulladék-rész viszont a 6 mágneses szeparátorba kerül, amely a szemétanyagban levő fémhulladékokat eltávolítja. Ezután a fémes anyagoktól mentes maradék szemétanyag a 7 őrlő- és/vagy hengerlőszerkezetbe kerül, amely oly módon van kialakítva, hogy csak a kemencéből kikerült anyag 4 szitán fennmaradt nagyméretű darabokból álló frakciójának a kezelésére szolgál. A 7 őrlőés/vagy hengerlőszerkezet a belevezetett anyagot aprítja és őrli, így az onnan kikerült anyagtömeg nagy darabokat már nem tartalmaz. Ezt az aprított és őrölt anyagot azután a 8 szállítási vonalon újra az 1 kemencébe vezetjük vissza, és azon az egy teljes cikluson át már égetett és őrölt, aprított anyag ismét áthalad. Ennek a második áthaladásnak az üteme olyan mértékűre van választva, hogy a második hőkezelés következtében úgy alakuljon át, hogy a kemencéből való másodszori kikerülése után gyakorlatilag teljes mennyiségben áthulljon a 4 szitán. A 8 szállítási vonalon a 7 őrlő- és/ /vagy hengerlőszerkezetbői érkező anyag tehát újra és újra belekerülhet az 1 kemencébe, abban a fázisban, amikor a 2 tápvonal mentén is érkezik a nyers hulladéikanyag ugyanebbe a kemencébe. Elképzelhető természetesen olyan eset is, hogy már az egy teljes cikluson át kezelt anyag függetlenül, önmagában kerül viszszavezetésre, anélkül, hogy egyidejűleg még kezeletlen alapanyag is kerülne a berendezésbe. Ha az a célunk, hogy a hulladékanyagot teljesen elhamvasszuk, és a szitán áthullott, ill. a berendezésből kikerült anyagnak csak nagyon csekély hányada maradjon elégetetlenül, a berendezést úgy kell üzemeltetnünk, hogy a 4 szitán áthullott, kisméretű darabokból álló, elhamvasztott frakció vagy előre meghatározott, megengedett százalékarányban tartalmazzon csak el nem égetett anyagot; ezt a feltételt az 1 kemence ennek megfelelő üzemeltetésével lehet biztosítani. Ekkor tehát az 5 tápvonalon olyan összetételű anyag távozik a berendezésből, amely egy előre meghatározott, megengedett részaránytól eltekintve teljes mértékben el van hamvasztva. A 7 őrlő- és/vagy hengerlő szerkezetből kikerült anyag a hőkezelési fázisba való ismételt bevezetése során az 1 kemence azonos üzemi körülményei mellett kaphatja meg a hőkezelést, és mikor elérte a meghatározott elhamvasztása fokot, kerül a 4 szitán át az 5 vonal mentén a berendezésből való elvezetésre. Ha a berendezést humuszképzésre kívánjuk használni, az 1 kemencét oly módon kell üzemeltetnünk, hogy a 4 szitán áthullott és az 5 vonal mentén kivezetendő anyagtömeg olyan százalékarányban tartalmazzon el nem égett szerves anyagot, ami azon a határon belül van, ami lehetővé teszi gyors humusszá való alakítását, és amennyit megkövetelünk ahhoz, hogy az anyagból műtrágyát nyerjünk. Ennek érdekében a kemence előnyösen levegőhiánnyal üzemeltetendő, és a hőmérsékletet megfelelő határték alatt kell tartani. Ebben az esetben a 4 szitán fennmaradó anyaghányad viszonylag nagyobb méretű részekből áll, mert az elégése nem volt olyan mértékű, hogy az el nem égett (vagyis szerves) anyag részaránya a humuszképzésnek megfelelő mennyiségre csökkent volna; ez a méretű frakció nem alkalmas gyors humuszképzésre. Ezért ezt az anyagmennyiséget a 6 mágneses szeparátoron át a 7 őrlő- és/vagy hengerlőszerkezetbe vezetjük. Ezt követően az aprított és őrölt anyag a 8 tápvonalba iktatott 9 segédszitára kerülhet, és az ezen áthullott anyag mérete már elegendő mértékben kicsi ahhoz, hogy a 10 szállítási vonalon eltávolítva az 5 vonalon át távozott anyaggal együtt humusszá alakítsuk. A 9 segédszitán fennmaradt anyagmennyiséget pedig a 8 tápvonal mentén ismét az 1 kemencébe juttatjuk. Az őrlő és/vagy hengerlő munkafázissal oly mértékben csökkentjük a hulladékdarabok méretét, hogy az meghatározott határérték alá kerüljön, ami lehetővé teszi a hőhatás érvényesülését akkor is, ha az anyag a kemencén viszonylag gyorsan halad át. Az őrlő- és/vagy hengerlőszerkezet oly módon alakítható ki, hogy biztosítsa az üvegcserepék, üvegszilánkok és hasonlók szétmorzsolását is bizonyos határon aluli értékre, hogy az ilyen jellegű hulladék ne zavarja a berendezésből kikerült anyag humusszá alakítását. A csatolt rajz a találmány csupán egy lehetséges kiviteli változatára vonatkozik; ezen formában és elrendezésben természetesen eszközölhetők változások anélkül, hogy a találmány oltalmi körét ezzel túllépnénk. Összefoglalva tehát a találmány szerinti eljárás és berendezés előnyeit: lényegesen kisebb teljesítményű, egyszerűbb szerkezetű mechanikai aprítószerkezetre van szükség, mint általában szokásos; a kemencében az égetés igen gyorsan történhet, ismételt ciklusokban is; a beérkező nyers hulladék tárolás nélkül azonnal a berendezésbe vezethető, ami mind gazdaságossági, mind hygiéniai szempontból igen előnyös; a mindenkori igényéknek megfelelő arányban történhet az anyag teljes elhamvasztása, vagy humusznyerésre alkalmas ' alapanyaggá alakítása; a szemétkezelés teljes üze-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3