157507. lajstromszámú szabadalom • Eljárás habosított polimerek előállítására

5 157507 6 sen ismertetésre kerültek (pl. saját 809 809, 837 120 és 856 372 számú angol szabadalmaink). Katalizátorként előnyösen erős bázisok alkal­mazhatók (pl. kvaterner ammóniumhidroxidok, mint benziltrimetilammóniumhidroxid; alká­lihidroxidok, pl. káliumhidroxid; és alkálialko­hoiátok, pl. nátriummetilát). Katalizátorként to­vábbá gyengébb bázisok is felhasználhatók, mint pl. az alábbi vegyületek: karbonsavak alkálisói; pl. inátriumacetát, káliumacetát, kálium-2-etil­hexoát, káliumadipát és nátriumbenzoát; bizo­nyos tercier aminők, pl. N-aÜkiletiléniminek, N­(2-dimetilaminoetil)-N'--mietilpiperazin és trisz-3--dimetilaminopropE-hexahidro-s-triazin. Katali­zátorként továbbá karbonsavaik nem bázikus fém­sói (pl. ólom-oktoát) is felhasználhatók. Sok e­setben előnyösen járhatunk el oly módon, hogy a fentix katalizátorokkal együtt olyan anya­gokat is alkalmazunk, melyek önmagukban az izocianátok polimerizációját számottevő mértékben nem katalizálják. Ilyen anyagként az alifás tercier aminők többsége (pl. 1,4-diazabi­ciklo (2,2,2) oktán és N,N-dimatil-benzilamin), bizonyos szerves fémvegyületek (pl. sztannook­toát és dibutil-ón-dilaurát) és epoxidok, (pl. pro­pilénoxid, fenil-glicidil-éter és 2,2-bisz-4-hidroxi­femiil-propán-diglicidiléter) alkalmazhatók. Bizo­nyos tercier aminők (pl. 1,4-diazabiciklo (2,2,2) oiktán ós NjN-Hdimetilciklohexilamin) és izocia­nátok poliimerizáeióját epoxidok jelenlétében ka­talizálják. A fenti anyagok sok képviselője (pl. tercier aminők és ónvegyületek) természetesen az izocianátok és hidroxi-vegyülefefc reakciójá­nál ismert katalizátorok. A katalizátor előnyös mennyisége nagymér­tékben függ az adott katalizátor hatékonyságá­tól. A katalizátort célszerűen általában a szerves poliizocianát súlyára számított 0,1—5 súiy%, elő­nyösen 0,5—3 súly% mennyiségben alkalmazzuk. A habképző reakcióelegy más, a szerves poli­izocianátokból képezett habanyagok előállításá­nál használatos adalékanyagokat is tartalmazhat. A reakcióelegy pl. felületaktív anyagokat tar­talmazhat, melyek a komponensek homogenizá­lódását elősegítik és bizonyos esetekben a habo­sított termék sejt-szerkezetét is szabályozzák. E-célra előnyösen sziloxán-oxialkilén kopolimere­ket és más, szerves polisziloxán-folyadékokat, oxietilezett alkilfenolokat, oxietilezett zsíralko­holokat valamint etilén- és propilénoxidok tömb­kopolimerjeit alkalmazhatjuk. A habképző reakcióelegy bizonyos esetekben előnyösen lágyítószert is tartalmazhat, melynek hatására a termék törékenysége csökken. E cél­ra a szokásos lágyítószerek alkalmazhatók, azon­ban különösen előnyösen foszfor- és/vagy halo­génatomokat tartalmazó lágyítószerek nyerhet­nek felhasználást, melyek egyúttal a habosított termékek lángállóságát is növelik. így pl. előnyö­sen trikrezilfoszfát, trisz-2-klóretil-foszfát, trisz­klórpropil-foszfát és trisz-2,3-dibrompropil-fosz­fát alkalmazható. A habképző reakcióelegybe töltőanyagokat is bedolgozhatunk; e célra előnyösen báriumszul­fát, kréta, azbeszt, szjüiciumdioxid, kálciumszili­kát, timföld, polivinilklorid, polivinilidénklorid 5 és szálas anyagok (pl. nylon, polietilén és terefta­lát-szálak) alkalmazhatók. Adalékanyagként továbbá antioxidánsok is be­dolgozhatok a habképző reakcióelegybe. Antioxi­dánsként pl. többértékű fenolok, helyettesített 10 egyértékű fenolok, polifenolok, szulfidok ditio­karbamátok, dialkilditiofosztatok, foszfitok, tio­foszfátok, aromás aminők és tetraalkil-tiurám-di­szulfidok alkalmazhatók. 15 A találmányunk tárgyát képező eljárásnál a reakcióelegy alkotórészeit bármely szokásos mód­szerrel összekeverhetjük, mely a komponensek gyors és egységes elegyedését biztosítja. így el­járhatunk oly módon, hogy az alkotórészeket 20 szakaszosan vagy folyamatosan, a szokásos ada­goló- és porlasztóberendezések segítségével ke­verjük össze. Az egyes alkotórészeket külön-kü­lön adagolhatjuk a keverőberendezésbe, vagy a kölcsönösen inert komponensekből előzőleg ke-25 véreket készíthetünk, és az ilyen előzetesen el­készített keveréket adagolhatjuk be, mikoris a végső fázisban betáplálásra kerülő komponens­keverékek száma alacsonyabb. Különö­sen előnyösen járhatunk el oly módon, 30 hogy a keverőberendezésbe két komponens­keveréket táplálunk be, melyek közül az egyik a 300-nál nagyobb molekulasúlyú poliolt és a poli­merizációs katalizátort, míg a másik a nyers di­izocianátodiarilalkán-keveréket tartalmazza, 35 Amennyiben habosítószerként vizet alkalmazunk, azt a poliollal együtt adagoljuk be; az inert illé­kony habosítószerek a poliolhoz és a poliizocia­náthoz egyaránt hozzákeverhetők. A felhasznált egyéb alkotórészek a poliol-keverékkel vagy a 40 poliizocianáttal adagolhatok be attól függően, hogy melyik keverékkel nem reagálnak. Amennyiben a komponenseket két keverék formájában adagoljuk be, polimerizációs katali-45 zátorként különösen előnyösen a korábbiakban ismertetett típusú bázikus fémvegyületeket al­kalmazhatjuk önmagában, vagy valamely terci­eraminnal együtt. A poliol káliumacetáittal, tercir er aminnal és az adott esetben jelenlévő további 50 adalékanyagokkal képezett keverékei olyan sta­bilak, hogy a habképző lépésben a poliizocianát­tal való összekeverés előtt 48 órán át vagy hosz­szabb időn keresztül tárolhatók. Amennyiben az illékony habosítószer forrás­pontja szobahőmérsékletnél alacsonyabb érték, a komponens-keveréket célszerűen nyomás alatt készítjük el. A keverő-kamrából való kiürítéskor az expanzió a hajtószer párolgása folytán rész­ben bekövetkezik, majd a további expanzió a formában játszódik le és a keverék ezután kike­ményédik. A legelőnyösebb tulajdonságokkal rendelkező habanyagok készítése céljából bizonyos esetek-65 ben előnyösen oly módon járhatunk el, hogy a 3

Next

/
Thumbnails
Contents