157507. lajstromszámú szabadalom • Eljárás habosított polimerek előállítására

5 157507 6 sen ismertetésre kerültek (pl. saját 809 809, 837 120 és 856 372 számú angol szabadalmaink). Katalizátorként előnyösen erős bázisok alkalmazhatók (pl. kvaterner ammóniumhidroxidok, mint benziltrimetilammóniumhidroxid; alkálihidroxidok, pl. káliumhidroxid; és alkálialkohoiátok, pl. nátriummetilát). Katalizátorként továbbá gyengébb bázisok is felhasználhatók, mint pl. az alábbi vegyületek: karbonsavak alkálisói; pl. inátriumacetát, káliumacetát, kálium-2-etilhexoát, káliumadipát és nátriumbenzoát; bizonyos tercier aminők, pl. N-aÜkiletiléniminek, N(2-dimetilaminoetil)-N'--mietilpiperazin és trisz-3--dimetilaminopropE-hexahidro-s-triazin. Katalizátorként továbbá karbonsavaik nem bázikus fémsói (pl. ólom-oktoát) is felhasználhatók. Sok esetben előnyösen járhatunk el oly módon, hogy a fentix katalizátorokkal együtt olyan anyagokat is alkalmazunk, melyek önmagukban az izocianátok polimerizációját számottevő mértékben nem katalizálják. Ilyen anyagként az alifás tercier aminők többsége (pl. 1,4-diazabiciklo (2,2,2) oktán és N,N-dimatil-benzilamin), bizonyos szerves fémvegyületek (pl. sztannooktoát és dibutil-ón-dilaurát) és epoxidok, (pl. propilénoxid, fenil-glicidil-éter és 2,2-bisz-4-hidroxifemiil-propán-diglicidiléter) alkalmazhatók. Bizonyos tercier aminők (pl. 1,4-diazabiciklo (2,2,2) oiktán ós NjN-Hdimetilciklohexilamin) és izocianátok poliimerizáeióját epoxidok jelenlétében katalizálják. A fenti anyagok sok képviselője (pl. tercier aminők és ónvegyületek) természetesen az izocianátok és hidroxi-vegyülefefc reakciójánál ismert katalizátorok. A katalizátor előnyös mennyisége nagymértékben függ az adott katalizátor hatékonyságától. A katalizátort célszerűen általában a szerves poliizocianát súlyára számított 0,1—5 súiy%, előnyösen 0,5—3 súly% mennyiségben alkalmazzuk. A habképző reakcióelegy más, a szerves poliizocianátokból képezett habanyagok előállításánál használatos adalékanyagokat is tartalmazhat. A reakcióelegy pl. felületaktív anyagokat tartalmazhat, melyek a komponensek homogenizálódását elősegítik és bizonyos esetekben a habosított termék sejt-szerkezetét is szabályozzák. E-célra előnyösen sziloxán-oxialkilén kopolimereket és más, szerves polisziloxán-folyadékokat, oxietilezett alkilfenolokat, oxietilezett zsíralkoholokat valamint etilén- és propilénoxidok tömbkopolimerjeit alkalmazhatjuk. A habképző reakcióelegy bizonyos esetekben előnyösen lágyítószert is tartalmazhat, melynek hatására a termék törékenysége csökken. E célra a szokásos lágyítószerek alkalmazhatók, azonban különösen előnyösen foszfor- és/vagy halogénatomokat tartalmazó lágyítószerek nyerhetnek felhasználást, melyek egyúttal a habosított termékek lángállóságát is növelik. így pl. előnyösen trikrezilfoszfát, trisz-2-klóretil-foszfát, triszklórpropil-foszfát és trisz-2,3-dibrompropil-foszfát alkalmazható. A habképző reakcióelegybe töltőanyagokat is bedolgozhatunk; e célra előnyösen báriumszulfát, kréta, azbeszt, szjüiciumdioxid, kálciumszilikát, timföld, polivinilklorid, polivinilidénklorid 5 és szálas anyagok (pl. nylon, polietilén és tereftalát-szálak) alkalmazhatók. Adalékanyagként továbbá antioxidánsok is bedolgozhatok a habképző reakcióelegybe. Antioxidánsként pl. többértékű fenolok, helyettesített 10 egyértékű fenolok, polifenolok, szulfidok ditiokarbamátok, dialkilditiofosztatok, foszfitok, tiofoszfátok, aromás aminők és tetraalkil-tiurám-diszulfidok alkalmazhatók. 15 A találmányunk tárgyát képező eljárásnál a reakcióelegy alkotórészeit bármely szokásos módszerrel összekeverhetjük, mely a komponensek gyors és egységes elegyedését biztosítja. így eljárhatunk oly módon, hogy az alkotórészeket 20 szakaszosan vagy folyamatosan, a szokásos adagoló- és porlasztóberendezések segítségével keverjük össze. Az egyes alkotórészeket külön-külön adagolhatjuk a keverőberendezésbe, vagy a kölcsönösen inert komponensekből előzőleg ke-25 véreket készíthetünk, és az ilyen előzetesen elkészített keveréket adagolhatjuk be, mikoris a végső fázisban betáplálásra kerülő komponenskeverékek száma alacsonyabb. Különösen előnyösen járhatunk el oly módon, 30 hogy a keverőberendezésbe két komponenskeveréket táplálunk be, melyek közül az egyik a 300-nál nagyobb molekulasúlyú poliolt és a polimerizációs katalizátort, míg a másik a nyers diizocianátodiarilalkán-keveréket tartalmazza, 35 Amennyiben habosítószerként vizet alkalmazunk, azt a poliollal együtt adagoljuk be; az inert illékony habosítószerek a poliolhoz és a poliizocianáthoz egyaránt hozzákeverhetők. A felhasznált egyéb alkotórészek a poliol-keverékkel vagy a 40 poliizocianáttal adagolhatok be attól függően, hogy melyik keverékkel nem reagálnak. Amennyiben a komponenseket két keverék formájában adagoljuk be, polimerizációs katali-45 zátorként különösen előnyösen a korábbiakban ismertetett típusú bázikus fémvegyületeket alkalmazhatjuk önmagában, vagy valamely tercieraminnal együtt. A poliol káliumacetáittal, tercir er aminnal és az adott esetben jelenlévő további 50 adalékanyagokkal képezett keverékei olyan stabilak, hogy a habképző lépésben a poliizocianáttal való összekeverés előtt 48 órán át vagy hoszszabb időn keresztül tárolhatók. Amennyiben az illékony habosítószer forráspontja szobahőmérsékletnél alacsonyabb érték, a komponens-keveréket célszerűen nyomás alatt készítjük el. A keverő-kamrából való kiürítéskor az expanzió a hajtószer párolgása folytán részben bekövetkezik, majd a további expanzió a formában játszódik le és a keverék ezután kikeményédik. A legelőnyösebb tulajdonságokkal rendelkező habanyagok készítése céljából bizonyos esetek-65 ben előnyösen oly módon járhatunk el, hogy a 3