157468. lajstromszámú szabadalom • Önjáró esőztető öntőzőberendezés
157468 is érzéketlen a kisebb terepegyenőtlenségekkal szemben, egyszerű, olcsó, alig van hifoásodási lehetősége, ugyanakkor kíméli a növényzetet és kiszolgálására minimális személyzetre van csak szüksége. Ezt a találmányt nagyátmérőjű körön való haladással, külön motor (vízmotor) alkalmazása nélkül, kizárólag a víz súlyának mozgatóerőnek felhasználásával éri el. A találmány szerinti önjáró esőztető öntözőberendezés lényege, hogy vízpermetet szolgáltató, önmagában ismert öntözőcsőből és ezt szakaszosan alátámasztó olyan járókészülékből áll, amelynek az öntözőcső mint tengely körül hengerpaláston elrendezett, célszerűen külön járókerékabronccsal ellátott, földközeli helyzetükben pl. súly vezérlésére megnyíló, egyébként zárt nyílással ellátott, vagy egyszerűen a külső (kerületi) felületükön perforált falú tartályai, a tengelyt képező öntözőcsőből e tartályokba vezető, a vízszállítást célszerűen központosán foj tokelzáró szabályozócsappal és tartályonként külön-külön pl. súly vezérlésére a függőleges szimmetriasíkhoz képest egyik oldalon levő tartályoknál mindenkor nyitó, a másik oldalon levő tartályoknál mindenkor záró csappal ellátott leágazó vezetékei vannak. A találmányt a berendezés egy kiviteli példáján a csatolt rajzókkal kapcsolatosan részletesebben is megmagyarázzuk. Az 1. ábra a járókészülék és a permetet szolgáltató öntözőcső egyrészének nézetét, a 2. ábra a járókészüléknék az elosztó csőhálózatán keresztül vett metszetét, a 3. ábra a tartályokba vezető leágazó csöveknek súly által vezér ölt csapját hosszmetszetben, a 4—6. ábrák ugyanezt keresztmetszetben ábrázolják. Mint az 1'—2. ábrákon láthatjuk, a járószerkezet tengelyét a permetet adó öntözőcső képezi. Ez az 1 csővezeték teljes (50—100 m) hosszúságban szórja a 2 szórógyűrűkön keresztül a vizet az öntözendő földéken és bizonyos szakaszokon pl. minden 12 m-re van alátámasztva a járószerkezettel. Az 1 csővezeték a 4—6 atm nyomású vizet szivattyúzással nyeri pl. a csővezetékre merőlegesen futó öntözőcsatornából. A szivattyú célszerűen traktorra van szerelve, az 1 öntözőcsővezetékihez flexibilis vezetékrésszel forgatható elem útján csatlakozik. A traktor a szivattyúval követi az öntözőcső előrehaladását. A járókészüléken hengerpaláston vannak elrendezve a 3 tartályok, amelyeknek fala a külső részükön a 4 perforációval van ellátva. A 3 tartályokat az 1 öntözőcsővet a vele összekötő kiágazó 6 cső útján összekapcsolt 7 körvezeték, valamint a 8 vasváz támasztja meg és a 9 járóabroncs fogja össze. A 7 körvezetékből ágaznak ki a minden tartályba vezető 10 tartályvezetékek, a végükön a súllyal vezérelt 11 csappal. A 6 összekötőcsövön van a szabályozó 12 fojtó-záró csap. 10 1? 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 A berendezés a következőképpen működik: Ha megindítjuk a szivattyút, az öntözőcső elkezdi szórni a vízpermetet. Ugyanakkor, ha kinyitottuk a 12 fojtó-záró csapot, a vízáramlás megindul a 6 összekötő csövön és a 7 körvezetéken át a 3 tartályok felé. Mivel a súllyal vezérelt 11 csapok az ábránkon látható helyzetben csak a függőleges szimmetriasíktól jobbra eső tartályok felé nyitnak, a balra eső tartályok felé zárnak, csak a jobboldali 3 tartályok telnek meg vízzel. Ez a vízsúly a'dja' a forgónyomatékot az egész tartálykoszorúnak, illetve a járókészüléknek s az az óramutató járásával megegyező irányban forogni kezd. Forgás közben minden 3 tartályból, amely talajközelbe kerül, a 4 perforáción át kifolyik a víz, úgy, hogy a baloldali felszálló ágon a tartályok üresek lesznek. Minden 3 tartályba pedig, amely a felső csúcsponton átfordul és az megtölti a tartályt; a jobboldali leszálló ágban valamennyi tartály vízzel telítődik; a forgatónyomaték és ezzel a járószerkezet forgómozgása állandósul. A járószerkezet forgómozgásának és ezzel az 1 öntözőcső előrehaladásának sebességét a 12 fojtó-záró csappal lehet szabályozni. Ha a 12 fojtó-záró csappal a folyadék nyomását fojtjuk, útját leszűkítjük, kisebb vízhozam fog a 3 tartályokba áramlani, következésképpen a forgás lelassul. Ha a 12 fojtó-záró csapot elzárjuk, a forgómozgás megszűnik és az 1 öntözőcső egyhelyben öntöz. Ahhoz, hogy az 1 öntözőcső öntözőtevékenysége is megszűnjék, a szivattyú működését kell beszüntetnünk. A 3—6. ábrák a súllyal vezérelt 11 csap működését szemléltetik. A 3. ábra a 11 csapot hosszmetszetben, a 4. ábra keresztmetszetben mutatja be a tartály felső csúcshelyzetében. Ekkor a 10 cső vége és a vele összehegesztett 14 bilincs a 10 cső szelvényével azonos nagyságú 15 nyílása kezd fedésbe kerülni a 13 súlyokkal merev kapcsolatban levő és általa állandó helyzetben tartott 16 keresztcső 17 hoszszúkás nyílásával: a víz szabad utat nyer a 16 keresztcsövön és annak két végére hegesztett lyukas 18 véglapon át a 3 kereszttartályba. A 18 véglap a 13 súlyokkal merev kapcsolatban van. Az 5. ábra szerinti helyzetben, amikor a tartály a leszálló ág közepén van, ä víz ugyancsak szabad utat talál a 10 csőből a 16 keresztcsőbe és a 3 tartályba, de a 6. ábraszerinti helyzetben, amikor a 3 tartály talajlközelségbe kerül, a 10 csővég és a 14 bilincs 15 nyílása már a 16 keresztcső falába ütközik s így a víz útját a 10 csőből elzárja. A záró helyzet mindaddig fennmarad, amíg a 3 tartály ismét körforgása csúcsára érkezik és újra felveszi a 4. ábra szerinti helyzetét. Mint láthattunk, a szerkezetnek semmiféle könnyen hibásodó alkatrésze nincsen. A cső előrehaladását egyszerűen a tartályokba folyó víz súlya biztosítja, a haladás sebessége szabá-2
