157468. lajstromszámú szabadalom • Önjáró esőztető öntőzőberendezés

MAGYAR ' NÉPKÖZTÁRSASÁG OBSZAGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1968. IX. 11. (CO—220) Közzététel napja: 1969. XII. 22, Megjelent: 1970. XII. 02. 157468 Nemzetközi osztályozás: A 01 g 25/00 Csontos Imre mezőgazdasági mérnök, Nánási Gyula mezőgazdasági mérnök, Karcag önjáró esőztető öntözőberendezés A találmány önjáró esőztető (permetező) öntözőberendezésre vonatkozik. Ismeretes, hogy a mezőgazdaságban igen jól bevált és az újabb időben mind nagyobb mértékben elterjedt öntözési mód az esőztatő öntözés, amely a vizet a levegőben szétpermetezve, esőhöz hasonló módon, finom kis vízcseppek formájában ejtve juttatju a növényzetre és a talajra. Amellett, hogy ez az öntözési mód legjobban megközelíti a felszín természetes csapadék formájában történő nedvesítését, kiküszöböli azt a sokszor igen sűrű csatornahálózatot is, amely más öntözési módokhoz szükséges és amely jelentős területet von el a termeléstől. Az esőztetés általában szórófejeken át kerül a földekre, amelyek egyszerre kis területet öntöznék, s amelyeket gyakran kell áthelyezni. Ez a mód tehát sok szórófejet, sok áthelyezendő vezetéket követel s ezért üzemeltetése is nagy személyzetet kíván meg. Művelték az esőztető öntözést nagyobb nyomást megkívánó, távolra ható erős vízsugaras vízágyukkal is. Ezekkel azonban a vízelosztás sohasem lehetett elég egyenletes, túlságosan függött a kezelő ügyességétől és figyelmétől. Végül végezték az esőztető öntözést hosszú csővezetékből is, amelyet perforáltak, vagy amelyekre gyűrű szórótestéket szereltek. Ezek egyszerre hosszú sávon egyenletes permetezést 10 15 20 25 eredményeztek, de a csövek előremozgatása kézi erővel igen nagy személyzetet kívánt meg és erősen veszélyeztette a növényzetet. E hosszú csövek mozgatására ezért megfelelő szerkezetéket igyekeztek készíteni. Ilyenek voltak azok a magtámasztó, általában háromkerekű mozgóállványok, amiket vagy kézierővel, vagy külön motornál (pl. benzinmotorral) hajtottak, vagy esetleg a víz nyomását felhasználó vízmotorral mozgattak előre. A vízmotorok azonban érzékenyek a nyomásváltozásra, az öntözőcső mentén pedig a víznyomás a Bernouli-féle egyenlet értelmében törvényszerűen változik, ezenkívül a kisátmérőjű kerekeken mozgó állványok azonban a kisebb terepegyenetlenségek hatására is könnyen elhajoltak, irányuktól és így feszültséget okoztak a rendszerben, lemaradtak a vonalból stb. Ezek kiküszöbölésére külön önműködő szabályozókészülékeket is alkottak, amelyek mind növelték a szerkezeteik költségét, ezenkívül az állványok alacsony szerkezeti félépítése ismét csak rongálta haladása közben a növényéket; a berendezés kiszolgálására, illetve ellenőrzésére is még mindig jelentős személyzeitre volt szükség. A jelen találmány mindezeket a hátrányokat kiküszöbölve, a víznyomásat kihasználó, olyan önműködő mozgatású öntözőberendezést szolso gáltat, amely külön szabályozószerikezet nélkül 157468