157462. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ojtott kopolimerek előállítására
3 157462 4 megemlíthetők az izoibutilén vagy izobutén, a terminális kettőskötésű olefinek, mint az 1--butén, 1-pentén stb., ímelyek szabad gyökök hatásának kitéve nem hoznak létre polimereket, továbbá az a-metilsztirol, melyből csak igen alacsony molekulasúlyú polimerek nyerhetők szabad gyökök hatására. Arra a megállapításra jutottunk, hogy az ilyen monomerek mindenek ellenére ojthatok ionizáló sugárzás alkalmazásával, ha az alap-polimerrel 'benső érintkezésbe hozott .monomert igen alacsony, —40 C° alatti hőmérsékleten vetjük alá besugárzásnak. Meg kell említenünk, hogy ilyen jellegű, alacsony hőmérsékleten történő besugárzást már korábban is javasoltak, azonban csak szabad gyökök alkalmazásával polimerizálható monomerek beoltásával kapcsolatban. Ugyancsak megállapítottuk, hogy bizonyos esetekben az ojtás mértéke növelhető, ha a teljes besugárzási adag (figyelembevételével, az alacsony hőmérsékleten történő besugárzást egy vagy több alkalommal megszakítjuk és eközben magasabb hőmérsékleten, nevezetesen szobahőmérsékleten tartjuk az anyagot. A polimernek a C monomerrel való érintkeztetéséhez a polimert a monomerben szobahőmérsékleten, vagy emelt hőmérsékleten duzzasztihatjuk. Amennyiben a monomer nem hatol közvetlenül a polimerbe, a polimer oldószerét vagy lágyítóját alkalmazhatjuk ennek a behatolásnak az elősegítésére. A polimer előnyösen halogénezett polimer, mint polivinilklorid, • ipolikloroprén, poli-vinilidénklorid, poli-vinilbromid, klórkaucsu'k, stb. lehet. Előnyös lehet továbbá halogénezett oldószert, mint kloroformot alkalmazni. Ismeretes, hogy a sugárzással létesített ion-reakciók ilyen halogénezett közegben sokkal gyorsabban végbemennek. A besugárzás röntgensugár, gamma-sugár, gyorsított elektronok, vagy egyéb sugárforrás alkalmazásával történhet. A továbbiakban kizárólag a pontosabb ismertetés kedvéért a találmányt példákban ismertetjük, természetessen anélkül, hogy bejelentésünket ezekre a példa szerinti eljárási változatokra - korlátoznánk. Az ismertetésre kerülő példák mindegyikében az ionizáló besugárzás szárazjéggel való hűtéssel —78 C° hőmérsékleten történik. A kapott kísérleti eredményék azt bizonyítják, hogy 20 C°-on végzett besugárzás esetén egészen 15 Mir ad sugármennyiség túllépéséig beoltás nem jött létre. 1. példa: 0,1 mm vastagságú polivinilklorid lemezből két lapot vágunk. A lapokat vákuum alatt 10 om3 -es ampullákba helyezzük, melyek 3 cm s izobutilént és 7 cm3 kloroformot tartalmaznak. Az ampullák hőmérsékletét három órán keresztül 25 C°-on tartjuk, ez az idő szükséges, hogy a levágott csíkoknál a maximális duzzasztást elérjük. 5 Az ily módon előkészített ampullákat —78 C°-on változó időtartalommal Kobalt—60 forrásból származó percenként 2000 rad intenzitású gamma-sugarak besugárzásának vetjük alá. Ezt követően újra felmelegítjük szobahőmér-10 sékletre, a kezelt lapokat kivesszük, metanolban mossuk, szárítjuk és lemérjük. A kapott eredményeket az I. táblázat tünteti fel: i-1 A lap kez- Gamma- Az ojtott m . ért , e .ke deti súlya sugár-adag lap súlya su i y o/ _ g-ban Mrad-ban g-ban < ° 20 0,178 1,9 0,20 13% 0,173 4,7 0,20:6 19% A kapott két lap, melyet poliizöbutilénnel ojtottunk be hajlékonyabb, mint a kiinduló 25 nem ojtott polimer. Az üvegszerű átalakulás hőfoka süllyedt a kiinduló polivinilkloridéhoz viszonyítva, pontosabban 82 C°-ról 72 C°-ra esett. Ez egy igen lényeges tulajdonság a találmány szerinti eljárással kapott szemcse ala-30 kú termékeknél, mivel öntésük kevésbé magas hőmérsékleten történhet, mint a tiszta polivinilkloridé. S5 2. példa: Az 1. példában leírtak szerint előkészített ampullát használunk, a besugárzást ugyancsak —78 C° hőmérsékleten hajtjuk végre. 18 órán 40 keresztül történő besugárzás után az ampullát 25 C°-ra melegítjük fel 3 órán keresztül, majd újabb 18 órán át további besugárzásnak vetjük alá —78 C° hőmérsékleten. Az adagolt sugármennyiség összesen 4,3 Mrad. Extrakció, mosás 45 és szárítás után a kezelt lap súlya 0,221 g, mely a kezdeti 0,182 g súly figyelembevételével 22%-os ojtásnak felel meg. Az 1. példa szerinti (2. ampulla) és a 2. példa 50 szerinti kísérlet összehasonlítása azt mutatja, hogy azonos feltételek mellett, az ojtás abban az esetben, ha a besugárzást két különválasztott lépésben végezzük alacsony hőmérsékleten, majd a két művelet között az ampullát szoba-55 hőmérsékletre 'melegítjük, nagyobb mértékű, mint amikor a teljes besugárzást alacsony hőmérsékleten egyszerre végeztük megszakítás nélkül. 3. példa: Pontosan az 1. példa szerint előkészített két ampullát alkalmazunk, azzal a csekély eltérés•65 sei, hogy a besugárzás során az ampullákat 2
