157444. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrolitos bevonásra

3 157444 4 ket és bevonási műveletenként legalább 5 impulzust használunk. A találmány szerinti eljárás a használatos eljárásokkal szemben csak egy szokásos szerkezetű árammegszakító alkalmazását igényli, amelyet célszerűen egy időzített jelfogóval vagy elektronikusan is vezérlünk. Az egyenáram hullámosságának gyakorlatilag nincs hatása, az gyenge vagy erős is lehet. Nagyon nagy feszültségeknél vagy olyan rendszereknél is, amely dk az adott feszültségnél a használatos eljárásokkal hibákhoz és zavarokhoz vezetnek ill. arra hajlamosak, előnyös lehetőleg rövid impulzusidőket — például 0,1—1 másodpercet — választani. Az optimális megszakítási idő a leválasztandó rendszerhez igazodik, és kísérletekkel kell meghatározni. Ha a megszakítási idő a tökéletes, koncentráciökiegyenlítődéshez szükséges időnél rövidebb is, már pozitív hatást állapítunk meg, mivel minden szünet csökkenti a határrétegben a koncentrációelszegényedést. A legkevesebb impulzusszám mintegy 5, hogy kielégítő hatást érjünk el. Az impulzusok számának felső határt nem szabunk, mivel az olyan alkalmazáskor választott impulzusszám nagyon nagy lehet, mikor nagyon kis impulzusidők előnyösek, nagy rétegvastagságot akarunk elérni és nagyon nagy negatív fajlagos töltésű leválasztandó rendszert használunk. A gyakorlatban ma használatos lákkrendszereknél például' előnyösen mintegy 0,5—1 másodperc impulzusidőt, mintegy 0,5—2 másodperc szünetidőt és bevonási műveletenként mintegy 10—100 impulzust választunk. Az eljárást célszerűen a következő módon végezzük: A bevonandó tárgyat a leválasztandó rendszert és egy ill. nagyobb tárgyaknál több katódót tartalmazó edénybe mártjuk. Eközben feszültséget és mellékfeszültséget sem szükséges rákapcsolni, mint azt az irodalomban a használatos eljárásoknál ajánlják [vö. pl. Maisch W.: Industrie-Lakier-Betrieb 34,515—521 (1966)1. A feszültséget csak a bemerítés után kapcsoljuk be. Egy vezérelt árammegszakítóval eközben periodikus egyenáramú impulzusokat kapunk. Előnyösen a kikapcsolás is automatikusan következik be. A tárgyat ezután az árammentes fürdőből kiemeljük, leöblítjük, szárítjuk, és az alkalmazott rendszer követelményei szerint ráégetjük ill. más utókezeléssel szilárdítjuk. A találmány szerinti eljárás előnyösen használható minden olyan rendszer leválasztására, amelyekkel esetleg színes szerves vagy szervetlen védőbevonatok választhatók le elektromosan vezető tárgyakra. Többek között a következő rendszereket vihetjük fel: Vezető szerves vagy fémorganikus lakk-kötőanyagok, pl. alkidgyanták, melamingyanták, szilikongyanták, epoxigyanták vizes rendszerei, amelyek úgy vannak módosítva, hogy azok a vizes szuszpenzióban az anódhoz vándorolnak és ott leválnak. s Vezető szerves vagy fémorganilkus lakk-kötőanyagok és szervetlen vagy szerves pigment ill. töltőanyag adalékok pl. titándioxid, krómoxid, vasoxid, korom, agyag, csillám stb. vizes rendszerei. Szervetlen szilárd anyagok — például boridok, nitridek, agyagok, földpátok, aikálialuminoszílikátok, alkáliboroszilikátok, szokásos zománcfrittek — vizes rendszerei, amelyek ráégetéssel zsugorodnak ill. üvegszerű bevonatokat adnak vagy más utókezeléssel szilárdulnak meg. Beégetéssel zsugorodó ül. üvegszerű. bevonatokat adó vagy más utókezeléssel megszilárduló szervetlen szilárd anyagok és a bevonatok által körülvett más adalékanyagok — például kristályos oxidok, karboxidok, nitridek, szulfidok, szokásos zománc-^ vagy kerámiapigmentek —• vizes rendszerei. A szerves ill. szervetlen alapra leválasztandó védőrétegek diszpergálóközegként mintegy 1,8— 80 dielektrömos állandójú folyadékokat használhatunk. Előnyösen vizet használunk. Lehetséges azonban, hogy legalábbis a víz egy részét szerves folyadékokkal vagy azok eiegyeivel pótoljuk. így pl. egy- vagy többértékű alkoholokat, előnyösen izopropilalakoholt vagy etilénglikolt, ezeknek az alkoholnak vízelvétellel kapott termékeit, előnyösen dioxánt, aminoalkoholokat, előnyösen trietanolamint, aminokat, előnyösen ciklohexilamint, ketonokat, előnyösen ciklohexanont, aldehideket, előnyösen 2,4,6-trimetit-l,3,5-trioxánt használhatunk. A találmány szerinti eljárás előnyei a technika állásával szemben a következők: Az egy leválasztott rendszernél bevonati hiba nélkül elérhető maximális feszültséget többszörösen túlléphetjük. Az áramsűrűség és ezzel az időegységenként leválasztott anyagmennyiség az áramimpulzusok alatt még ugyanakkora feszültségnél is többszörös. Meghatározott vastagságú bevonat készítéséhez szükséges teljes idő (a megszakítási időket is beleértve) még ugyanakkora feszültségnél is rövidebb. A penetráció — pl. olyan felületekbe, amelyeken nincsenek különleges ellenelektródok elrendezve — nagyobb. A bevonatok minősége jobb. Különösen a leválasztott felületek homogenitása jobb és a pórusképzésre, repedésekre és üreges leválásokra való hajlam kisebb ill. gyakorlatilag kizárt. A leválasztás a folyékony közegben a leválasztandó rendszer nagyobb vagy kisebb koncentrációjánál is bekövetkezhet. A folyékony közegben a zavaró idegen ionok legkisebb koncentrációja nagyobb lehet. A melléfereakciók visszaszorításával az időegységenként leválasztott bevonátmennyiség áramszükséglete kisebb. A hibátlan leválasztás vizes közegek szélesebb pH-tartományában bekövetkezhet. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 (iO 2