157441. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroporózus termoplasztikus műanyagok előállítására
157441 3 . 4 oldószer felhasználása. A kapott termékek továbbá az eljárás anyagigényessége miatt drágák. Olyan műbőrként felhasználható terméket kívántunk előállítani, amelynek előállítása során a fent felsorolt hátrányok nem lépnek fel, a technológia rendkívül leegyszerűsödik annak következtében, hogy oldószert nem alkalmazunk, s a termékek ugyanakkor jó vízáteresztőképességgel és megfelelő mechanikai tulajdonságokkai rendelkeznek. Azt találtuk, hogy a műanyagokhoz olyan oldalékok adhatók, amelyek meghatározott körülmények között homogénen bekeverhetők, bár a komponensek eredetileg inkompatibilisek, így pl. a polivinilklorid (PVC) és a glicerin épp úgy inkopatibilis, mint a dioktilftalát és a glicerin. Ez az inkompatibilitás kényszerűen oda vezetett, hogy az eddigi kísérletek alapján a glicerint csak csekély mennyiségben, a PVC-re vonatkoztatott legföljebb 10 százalékos határig alkalmazhatták az eredetileg hidrofób PVC hidrofil sajátságainak javítására. Meglepő módon azt találtuk, hogy az inkompatibilis komponenséket meghatározott arányban elegyítve az eredeti értéket meghaladó kompatibilitás lép fel. Ehhez a mindenkori kémiai összetételű, porózussá teendő műanyaghoz megfelelő .mennyiségű, és a későbbiekben részletesebben leírt vízoldható anyagot adunk, és az elegyet meghatározott hőmérsékletre melegítjük. A vízoldható anyagnak nehezen illónak kell lennie, azaz forráspontja a műanyag feldolgozási hőmérséklete fölötti érték legyen. A vízoldható anyagnak továbbá a műanyag feldolgozási hőmérsékletén folyékonynak, és mint már említettük, normál körülmények között a műanyagkomponenssel inkompatíbilisnak kell lennie. Ilyen anyagok pl. a glikolok, mint etilénglikol, butilénglikol, oktándiol, poliglikolok mint glicerin és hexántriol, stb. Ha az alapanyagba nagyobb mennyiségű inkompatibilis vízoldható anyagot keverünk, a tapasztalatok szerint nehézségek lépnek fel, mért annak a hőmérsékletnek eléréséig, ahol labilis kompatibilitás lép» fel, a komponensek nem homogenizálódnak. Azt tapasztaltuk azonban, hogy műanyagként lágy PVC-t alkalmazva a vízoldható anyag a PVC-pasztában emulzió formájában könnyen eloszlatható. Az emulzió a homogenizálás hőmérsékletéig fennmarad, és a hidrofil anyagot tartalmazó PVC paszta melegítésekor labilis egyensúlyban levő homogén anyag keletkezik. Mielőtt még a vízoldható anyag a labilis egyensúly beállása miatt a rendszerből eltávozna, az anyagot lehűtjük, és ezután vízzel azonnal kimossuk. A mosás meggyorsítása érdekében célszerűen magasabb hőmérsékletű, ül. forrásban levő vizet alkalmazunk. Lágy PVC alkalmazása esetén általánosságban a következő módon járunk el: Ismert módon, homogenizálással és érleléssel, PVC-pasztát állítunk elő. A PVC-lágyító arány, és a lágyító minősége az eljárás szempontjából nem döntő jelentőségű, és a kívánt tulajdonságoknak megfelelően változtatható. A paszta előkészítése után hozzáadjuk a vízoldható, nehezen illó, legalább a feldolgozás hőmérsékletén folyékony, a PVC-vel inkompatibilis anyagot. Ezt az anyagot erélyes keveréssel, az emulziók előállításánál ismert módon oszlatjuk el. A — legcélszerűbben szobahőmérsékleten is folyékony — hidrofil anyag mennyisége a paszta összetételétől és az elérni kívánt porozitási foktól függően 50 és 200 rész között változik,' több mint 100 rész PVC-re számítva. . A kapott anyagot szokásos módon réteghor^iozókra, vagy a fordított eljárás alkalmazásakor, eltávolítható papírra, stb. visszük fel. A filmképződés után 150—200 C°-on az anyag közvetlenül véshető vagy csiszolható, ha nem vésett alátétet, vagy hasonlót alkalmaztunk. Végül az anyagot azonnal kimossuk. Az eljárás részleteit az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban ismertetjük. 1. példa 100 rész 70-es K-értékű, kb. 1,5% emulgeátort tartalmazó, és 3—5 átlagos szemcseméretű PVC-t 70 rész dioktilf falattal elpépesítünk. Ehhez a péphez keverés közben 100 rész glicerint adunk. Az elegyet simítókéssel 0,5 mm vastag szövetre visszük fel, és 5 percig 170 C°-os levegőárammal kezeljük. Az anyagot ezután 15 perc alatt, állandó mozgatás közben, forrásban levő vízben kimossuk, majd 100 C°-os levegőn megszárítjuk. A képződött film mikroporozitása jó, és megfelelő mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik. Vízgőz áteresztőképessége 10 cm2 -es vizsgált felületre vonatkoztatva kb. 500 mg/24 óra. A hajlítási szilárdság vizsgálatakor Ballyflexométerben az anyag 50 000 hajlítás után még kifogástalan 2. példa 100 rész, 66-os K-értékű, kb. 3,5% emulgeátort tartalmazó, és 50 fi átlagos szemcseméretű PVC-t 80 rész dioktiladipáttal elpépesítünk, és 5 súlyrész vasoxidbarnával megfestjük az elegyet. Ehhez az anyaghoz keverés közben 125 súlyrész glicerint adunk. A kapott pépet simítókéssel szilikonozott szövetre visszük fel, majd fúvó levegővel 170 C°-on 1 percig melegítjük. A bevonatot a gélképző csatorna elhagyása után az alátéttől elválasztjuk, és forrásban levő vízzel kimossuk. A kapott film jellemzői: vastagság: 0,4 mm, vízgőz áteresztőképesség: 10. cm2 -es vizsgált felületre vonatkoztatva 530 mg/24 óra. A hajlítási szilárdságot Bally flexométerben vizsgálva az anyag 50 000 hajlítás után még kifogástalan. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
