157407. lajstromszámú szabadalom • Párologtató (evaporatív) hőcserélő készülék hűtési, kondenzálási, elnyeletési és elpárologtatási célokra

5 157407 6 15. íves profil 16. szegletes profil 17. íves profil kerasztrová'tkákkal ('keresztmetszet) 18. íves profil keresztrovátkákkal (hosszmetszet) 19. szegletes profil keresztrovátkákkal (keresztmetszet) 20. szegletes profil keresztrovátlkákkal (hosszmetszet) 21. egyszer lyukasztott profil (keresztmetszet) 22. egyszer lyukasztott profil (hosszmetszet) 23. kétszer lyukasztott profil (keresztmetszet) 24. kétszer lyukasztott profil (hosszmetszet) 25. kétsínes profil (keresztmetszet) 26. kétsínes profil (hosszmetszet) 27. kétsínes profil domborított középpel (keresztmetszet) 28. kétsínes profil domborított középpel (hosszmetszet) A domborított közepű profilnak az a célja, hogy bővebb folyadékelosztást tegyen lehetővé a kapillárisok részére. Fent felsorolt profilok természetesen csak kiképzési példák, ezeken kívül még számos megoldás lehetséges. A kapillárisokat létrehozó anyagrendszer anyagi minősége a felületi feszültség fogalmából következően a folyadék minőségétől függ. Különböző folyadékok különböző anyagaikkal alkothatnak hatásos kapillárisoklát. A víz pl. cellulózé szálakkal, üveggyapottal, természetes és mesterséges zeolitokikal, oxidált, eloxált, vagy foszifátozott fémifelületekkel alkot igen hatásos kapillárisokat. Olajokkal a különböző férnék, az üveg, a salakgyapot, a szén és vegyületei alkotnak hatásos kapillárisokat. A találmány szerinti hőcserélőnek a kapillárisokat képező anyagrendszerrel ellátott hővezető elválasztóf alára az elpárologtatni kívánt folyadék égy vagy több utánpótló szervből jut. E szerveik szabályozható szelepekből és ezekhez csatlakozó csőből, perforált csőből, vagy poirlasztóbereindezéstoől állnak. A kiviteli körülményeknek megfelelően a folyadéknak a párologtató felületre való rátáplálása történhet egy helyen, pl. csőből, több helyen pl. perforált csőből, mely esetleg érintkezik az anyagrendszerrel ellátott választófallal, de történhet igen sok helyen is, mint pl. porlasztott folyadék esetén. Törekedni kell arra, hogy az utánpótló szerv végső tagja (pl. a perforált cső) lehetőleg érintkezzen az elválasztóf állal (kivéve a porlasztás esetét), mert a sebesen áramló gőzök, vagy gőzös gázok) vízpárologtatásnál a nedves levegő), a finomabb - folyadékcseppeket elpárolgás nélkül magukkal ragadhatják és ez folyadékveszteséget jelent. A kapilláris anyagrendszer automatikus folyadékszállító és szétosztó tulajdonsága miatt a rátápláló helyek bizonyos távolsága engedhető meg, mert a folyadék végső és automatikus elosztását a kapilláris anyagrendszer végzi el. Függőleges vagy ferde elválasztófal — pl. csőfelület (L. 11, ábra) vagy tartályfelület — esetén a felület felső részére egy vagy több helyen kismagasságból 29. rácsepegtetett vagy rácsurgatott víz a legmélyebb alkotó mentén 30. vékony csíkban végigfolyik a kapilláris anyagrendszerrel ellátott falon és a kapillárisok e íolyadékcsíkból táplálkozva egyenletesen nedvesítik 3. a válaszfal felületét. A párolgás annál hatásosabb, minél vékonyabb a kapillárisokban levő folyadékhártya. Ezért a párologtató felületre juttatott folyadék mennyiségét automatikusan úgy célszerű szabályozni, hogy optimális vastagságú és kiterjedésű hártya alakuljon ki. Egyálkotós folyadék pl. víz elpárologtatásánál ez egyszerűen hajtható végre: olyan automiatikával kell ellátni az utánpótló szerv adagoló szabályozó szelepét, melyet a minimális csurgalékvízire beállított automatika vezérel. Legegyszerűbb esetben ez lehet, úszólafodával működtetett tűszelep vagy elektromos kontaktussal működtetett szelep, mely kontaktust a csurgalékvíz kapcsolja be- vagy ki. Többalkotós folyadék esetén előbbihez hasonló módon, de a legkevésbé illékony fenék term, ékkel lehet vezéreltetni az adagolószelepet. Történhet még a vezérlés valamely termék hőmársékletváltozásának hatására is. Pl. elektromos kontaktust záró hőmérővel, vagy bimetal elemmel. A korrózióelleni védekezés e berendezésnél ugyanaz, mint a hasonló körülmények között működő és már ismert berendezéseknél. Az elválasztófal anyagának megfelelő megválasztásával, festésével, bevonatokkal elkerülhető a korrózió. De pl. a kénsavgyárak kondenzátorainál nem is védekeznék," mert a kondenzátorok termékoldali korróziója nagyságrenddel nagyobb mint a vizet párologtató oldalé. Az elpárologtatandó vízben oldott szilárd anyagok kicsapódását, lerakódását célszerű elkerülni a kapilláris anyagrendszerben, mert azokat eltömve ronthatják működésüket. Ilyen oldott anyag pl. a kazánkő. Ez ellen azonban könnyű védekezni az ismert vízlágyító, ill. sótalanító eljárásokkal, vagy mágneses vízkezeléssel. Ez olcsó is, figyelembevéve a találmány szerinti berendezés minimális vízfogyasztását és elektromos energiaigényét, mely töredéke az ismert hasonló berendezéseknek és , ezért bőven fedezi a vízlágyítás _ költségét. Ismeretes továbbá, hogy kb. 45 C° alatti vízhőmérsékletnél a kemény vízből is csak lágy és a felületekről leöblíthető iszap válik ki. A találmány szerinti hőcserélő olyan használata, mely 45 C°-<nál magasabb hőfokú párolgó vizet nem kíván, lágyítatlan vízzel megengedhető. Ha magasabb hőmérsékletű vizet kell elpárologtatni, úgy a hűtendő forró terméket pl. előbb egy egyszerű szerkezetű és könnyen tisztítható vizes hőcserélőn vezetjük át, melyben az elpá-10 15 20 25 oO 35 40 45 50 55 60 3