157405. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diazacikloalkano [2,1-a]-izoindol származékok előállítására
17 157405 18 párás hatására kristályosodik. 200 ml ©^acetátból történő átkristályosítás- után' rózsaszínű csapadék alakjában 2-(2-klór^benzo, il)-ibenzoesavat kapunk. A termék mintáját etílacetátibol háromszor átikristályosítva 112—116 C° és 124— 126 C° kettősolvadáspontú színtelen prizmákat kapunk. 22,8 g (0,60 mól) iitiumalumímiumhidrid 700 ml száraz tetrahidrofuránnal képezett szuszpenziójához keverés köziben 104, g (0,40 mól) 2-(2--klár4)enzail)-ibenzoesavat adunk olyan részletekben, hogy a röákciöelegy hőmérséklete 15— 30 >C° legyen. Az adagolás befejezése után a reaíkeióelegyet 1 órán át keverjük. Az elegyhez előbb 400 ml étert, majd lassan jéghűtés köz-, ben 80 ml vizet iadunk. Az elegyet Celiilt szűrősegádanyagróteget tartalmazó zsugorított üvegszűrőn átszűrjük. A csapadékot tetrahidrofuránnal mossuk és az egyesített szűrletekat vákuumban ibepároljuk, mikoiris kaparás hatására kristályosodó sárga olajat kapunk. A termékei 150 ml izopropiléterből átkristályosítjuk. A kapott 2-klór-2'Jhidroximetil-Ábenzlhidrol 85—87 C°-ion olvad. A termék mintája háromszori izopropiiléteres átkiristályosítás után 86—87 C°-on olvadó színtélen prizmákat képez. 9. példa: :1,'2 ml titántetraklorid 30 ml xilollal képezett oldatát 25 C°-on keverés köziben 2,5 ig 2-.(2-aminoetil)-3-fenilftálimiid;m és 150 ml xilol oldatához .adj.uk. Az elegyet 18 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk, lehűtjük és vizes nátriumkarfoonát oldattal mossuk. A xilolos oldatot 2 n sósavval extraháljuk. A isavas extraktokat jégre öntjük és nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk. Az -oldatot etilacetáttal extraháljuk és az. exitraktot 'bepároljuk. Az elegyhez kénsav, etanol és tetrahidrofurán oldatát adjuk, majd etilacetáttal tayábbfaígítjiuk. A kristályos csapadék metanol-etilacetát elegyből történő átkrifiitiályosítása után 225—228 C°-on bomlás köziben olvadó fehér prizmák alakjában 2,3-di'hidro-5-ifenil-5H-imidaz)o[2,l-a]nizoindol-iszulfátot. kapunk. A kiindulási anyagként felhasznált 2-(2-aminoetil)-3-fenil-ftálimid; int a következőképpen állíthatjuk elő: .25 g (0,1 mól) l,2,!3,ab^tetraMdro-9fo-fenil-,5H-Í!midazoi[2,l-a]izoindol-5-an 150 ml ecetsavval (mely 2,5 g sósavat tartalmaz) képezett oldatát-25 C°-on 0,5 g platiniaoxid katalizátor jelenlétében hidrogén^atmösztférában rázatjuk. Az oldat 7 óm alatt 3000 ml hidrogént vesz fel (az elméleti mennyiség kfo. .2500 ml) és a. felvétel jelentősen csökken. Az oldatot jegesvízbe öntjük, ammóniával meglúgosítjuk és metilénkloriddal extraháljuk. A szerves réteget szárítjuk és bepároljuk. A maradékot éterből kristályosítjuk és matiléniklorid-petroléter elegyből átkristályosítjuk. A kapott 2-(2-aminoetil)-3-fenii l-ftálimidin 90—93 C°-on olvadó fehér prizmákat képez. 7 §oC13 = 1685 cm" 1, ^ä r x P £ = 247 m/x, 5 f = 6000, 279 mpu, £ = 1900. Analízis: C16 H 16 N 2 0 képletre számított: C% = 76,16; H"/o = 6,39; 10 tálált: C% = 75,81; H% = 6,32. 10. példa: 15 7,5 g ftálalldehidsarv 30 ml etanollal és 34 ml etiléndiiaminnal képezett oldatát 16 órán át vásszafolyatiás köziben forraljuk. Az oldatot vákuumiban bepánoljuk és a maradékot, mstilénkloridhan oldjuk. Az oldatot vízzel mossuk, 20 szárítjuk és bepároljuk. A maradékot 0,3 Hgirnm-en és 150—180 C°-os fürdőhőimérsékleten ledesztilláljuk. A kapott színtelen olajat metanolban oldjuk, majd éteres sósavat adunk hozzá. Fehér prizmák alakjában 222—224 C°-25 on bomlás köziben olvadó l,2,3,9ib-tet:raihidro•j5H4midazoi[2,;l-ia]izoinidol-5-on-hidíroiklo!r!idot kapunk. A sót vizes káliumkarbonát oldattal kezeljük. 30 Metilénkloridos extrakció után olajat kapunk, melyből 9 g-t 25 ml benzol és 10 ml éter elegyében oldunk. Az oldathoz 5,5 ml 2 n 7 : 3 arányú benzol-petroléter eleggyel képezett fenik lítium-oldatot adunk. Az oldatot 1 órán át 25 35 C°-on keverjük, majd jegesvízbe öntjük és etilacetáttal extraháljuk. Az oldatot bepároljuk és a maradékot 48 órán át levegőn tartjuk. Metilénklorid hozzáadása után kristályok képződnek, melyeket metanolban oldunk. Éteres sósav 40 hozzáadása után fehér prizmákat kapunk. A 2-(2-benzoilfenil)-2-imidazolin-hidroklorid metanol-éter elegyből történő átkristályosítás után 173—175 C°^on olvadó (bomlás) kristályokat képez. 11. példa: 3,3 g krómtrioxid és 5,9 g 2-(2-aminoetil)-l-50 -fenilizoindolin 250 ml ecetsavval képezett oldatát 18 órán át 55—60 C°-on keverjük. Az oldatot lehűtjük, jégre öntjük és meglúgosítjuk. Metilénkloridos extrakció és az oldószer eltávolítása után részben kristályosodó barna olajat 55 kapunk. Kloroform-etilacetát elegyből történő átkristályosítás után fehér, 194—196 C°-on olvadó (bomlás) fehér prizmák alakjában 2-(2--benzoilfenil)-2-imidazolint kapunk. 60 A kiindulási anyagként felhasznált 2-(2--aminoetil)-l-fenilizoindolint a következőképpen állíthatjuk elő: 127 g (0,59 mól) 2Hhidroximetilbenzhidrolt 900 ml benzolban oldunk. 80 g vízmentes mag- • 65 néziumszulfátot adunk hozzá és az elegyet jég-9
