157389. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-benzilamino-1, 3,4-oxatiazol-3, 3-dioxidok előállítására

1/ 157389 6 A kiindulóanyagként használt karbamidszár­mazék olvadáspontja 155—156 C°. 3. példa 292 g N-klórmetánszulfonil-feniluretán 1 liter N,N-dimetilformamidban képzett oldatához egy­mást követően 169 g 3-klórbenzilamint és 131 g trietilamint adunk. Ezt a keveréket 6 óra hosz­szat 65 C°-on melegítjük, a kivált 120 g trietil­amin-hidrogénkloridot leszívatjük, a szűrletet 80 C° fürdőhőmérsékleten teljesen bepároljuk. A maradékot 2 liter vízben „Ultraturmix" segítsé­gével megőröljük, a vizet leszívatjuk, a termé­ket először vízzel, majd 250 ml hideg (0 C°) me­tanollal, végül 250 ml «benzollal mossuk. Ily mó­don 205 g (67%-os elméleti) 5-(3-klórbenzil)-ami­no-l,3,4-oxatiazol-3,3-dioxidot kapunk, amely­nek olvadáspontja 650 iml metanolból történő átoldás és aktívszenes derítés után 125—128 C°. A kiindulóanyagként használt N-'klórmetán­szulfonil-íeniluretánt a következő módszerrel állíthatjuk elő: 119 g klórmetánszulfonamidot 1,2 liter víz­mentes acetonban 328 g frissen küzzított és fi­noman elporított káliumkarbonáttal reagálta­tunk. 40—50 C°-on erős keverés közben 190 g klórhangyasav-fenilésztert adunk hozzá és 4 óra hosszat további melegítés nélkül keverjük. Ez­után a kivált 311 g sóterméket leszívatjuk és elvetjük, a szűrletet bepároljuk, a bepárlási ma­radékot vízzel kikeverjük, amikoris 23 g difenil­karbonát oldhatatlan állapotban marad. Ezt ki­szűrjük, a szűrletet sósavval 2 pH-értékre állít­juk be, a kivált nyers, uretánt leszívatjuk, víz­ben alaposan utánmossuk; és levegőn történő szárítás után 135 ml benzolból átoldjuk. 168 g (74%-os elméleti) terméket kapunk, amelynek olvadáspontja 109—112 C°. 4. példa 50 g N-klórmetánszulfonil-feniluretánt 400 ml N,N-dimetilformamidban oldunk, és az oldathoz 41 g 3-Mórbenzil-etilamint (forrpontja 0,1 torr nyomáson 59 C°, n20 D : 1,5328) és 56 ml trietil­amint adunk, a keveréket 8 óra hosszat 60 C°-on keverjük. A reakcióelegyet a 2. példával analóg módszerrel feldolgozzuk, amikoris 34,5 g (60%-os elméleti) 5-(N-etil-N-3-klóíbenzil)-amino-l ,3,4--oxatiazol-3,3-dioxidot kapunk, amelynek olva­dáspontja 82—83 C°. 5. példa 23,8 g N-klórmetánszulfonil-N'-a-feniletil­-karbamidot (olvadáspontja 140—142 C°) 120 ml N,N-dimetilformamidban oldunk, majd 60 C°-on 8,6 ml 10 n nátriumhidroxidot csepegtetünk hoz­zá. Egyidejűleg 30 ml oldószert vákuumban le­desztillálunk, majd ezt 30 ml N,N-dinietilforma­middal pótoljuk. 60 C°-on az oldatot 5 óra hosz­szat keverjük 500 ml vízben, a kivált reakció­terméket leszívatjuk és vízzel mossuk. 17 g (84 %-os elméleti) 5-(a-fenil-etil)-amino-l,3,4-oxa-5 tiazol~3,3-dioxidhoz jutunk, amelynek olvadás­pontja aceton—petroléter elegyből történő át­kristályosítás után 146—148 C°. 10 6. példa 16,7 g N-klórmetánszulfonil-N'~2-klórbenzil­-karbamidot (olvadáspontja 148 C°) 80 ml N,N­^dimetilformamidban 5,6 ml 10 n nátriumhid-15 roxiddal az 5. példával analóg módon ciklizá­lunk. Ily módon 12,1 g (83%-os elméleti) 5-(2-Jklórbenzil)-amino-l,3,4-oxatiazol-3,3-dioxidot kapunk, amelynek olvadáspontja aceton—pet­roléter elegyből történő átkristályosítás után 20 168—170 C°. 7. példa 25 37,4 g N-klórmetánszulfonil-feniluretánt 300 ml dimetilszulfoxidban oldunk, majd az oldat­hoz 31,6 g 2,6-diklóribenzilamint (forrpontja 0,007 torr nyomáson ©5 C°, n20 D : 1,5770) és 41,7 ml trietilamint adunk. Az elegyet 60 C°-on 8 30 óra hosszat keverjük, majd a kivált 17 g trie­tilamin-hidrogénkloridot kiszűrjük, a szűrletet vákuumban teljesen bepároljük, a maradékot pedig vízzel kikeverjük. A nyers reakciótermé­ket izopropanolból átkristályosítjuk, 25,3 g (57 35 %-os elméleti) 5-(2,6-diklórbenzil)-ami! no-l,3,4--oxatiazol-3,3-dioxidot kapunk, amelynek olva­dáspontja 177—178 C° (bomlik). 40 8. példa Az 5. példával analóg módon 23,3 g N-klór­metánszulfonil-N'-4-dietilaminobenzil-karba­rnidot (olvadáspontja 132—134 C°) 100 ml N,N-45 -dimetilformamidban 7,0 ml 10 -n nátriumhid­roxiddal ciklizálunk. Ily módon 18,4 g (89%-os elméleti) ,5-(4-dietilaminobenzil)-amino-l,3,4--oxatiazol-3,3^dioxidot kapunk, amelynek olva­dáspontja aceton—petroléter elegyből történő 50 átkristályosítás után 136—138 C°. 9. példa 14,0 g N-a4dóretánszulfonil-N'-3-klórbenzil­karbamidot (olvadáspontja 163—170 C°) 200 ml N-metil-pirrolidonban oldunk, és az oldathoz kevés N-metil-pirrolidonban feloldott 4,55 g tri­etilamint csepegtetünk 60 C°-on. Az elegyet 25 óra hosszat 70 C°-on keverjük, ezután az oldó­szert vákuumban teljesen ledesztilláljuk, a be­párlási maradékot 400 ml víz és 100 ml meta­nol elegyével kikeverjük, amikoris kikristályo­sodik. 9,2 g (75%-os elméleti) 2-metil-5-(3-klór-05 benzil)-arnino~l,3,4-oxatiazol-3,3-dioxidot ka-3

Next

/
Thumbnails
Contents