157335. lajstromszámú szabadalom • Bilincskötés térbeli tartók számára

5 157335 6 az a 2. ábrán látható. Mint már említettük, ezek a főelemek közös síkban fekszenek, és a foglalatok úgy vannak sorban elrendezve, hogy a 6 tagok tengelye közös ponton megy át a kötés középpontjában, hogy elkerüljük számbaj ö vő hajlítónyomatékok létrejöttét. A bemutatott példában a 6 csőtagok és azok 8 végei körkeresztmetszetűek, és ennek megfelelően vannak a foglalatok kialakítva. Minden 8 csővég külön kovácsolt darab, és az 1. ábrán jól látható módon hozzá van hegesztve a 6 csőtag 9 végéhez. Ezt a hegesztést a műhelyben végezzük, úgyhogy a helyszínen nincs szükség hegesztőberendezésre. Minden 8 csővégen egymást követő 12 kiemelkedések vannak a csővég körül elhelyezkedő és 13 mélyedésekkel váltakozó bordák alakjában. Elsődleges szerepükön kívül ezek ä 12 kiemelkedések alkalmas befogótartóba helyezhetők a 8 csővégéknek a 6 csőtagokhoz történő hegesztése idejére, hogy a csőtag és csővégei teljes hosszát pontosan be tudjuk tartani. Minden foglalatban 15 mélyedések vannak a 12 bordák befogadására és közbülső 16 kiemelkedések a 13 mélyedésekbe való benyomulásra. A rajzokon látható, hogy a bordák és a mélyedések mind kissé szűkülő oldalfalakkal készülnek, hogy amikor nyomást fejtünk ki a 3 fejescsavarral, szoros illeszkedést kapjunk. Minthogy a kiemelkedések és mélyedések minden 6 csőtag semleges tengelyének átellenes oldalain fekszenek, a kötés, mint említettük, ellen tud állni nem-lineáris terheléseknek is. Ezt az eredményt elérhetnénk egyetlen kiemelkedéssel az egyik elemen és egy megfelelő mélyedéssel a másikon, de az egymást követő kiemelkedések és mélyedések előnyösebbek a már kifejtett okokból. A csak a 2 alsó bilincselemet bemutató 4. ábrán jól látható a 20 foglalatok kialakítása. Összeszerelés előtt az 1 és 2 ibUAndselemieiket a 3. ábrán látható módon eltávolítjuk egymástól, a 6 csőtagok 8 csővégét behelyezzük a foglalatokba, majd a kötést kiegészítjük a 21 alátétgyűrűvel ellátott 3 fejescsavarral. A 3 fejescsavar meghúzása után még mindig marad elkerülhetetlenül egy keskeny rés az 1 és 2 bilincselemek között (25. az 1. ábrán). Az alkotórészek rozsdásodását okozó nedvesség távoltartására a 3. ábrán jól látható, a 4. ábrán szaggatott vonallal jelzett 26 tömítéseket helyezzük el a 1 és 2 bilincselemek közötti résben a megfelelő 20 foglalatok között. Az 1. és 2. ábrán látható vékony 27 tömítőgyűrűket is teszünk a 8 csővégek közé, hogy elzárjuk a csővég és 20 foglalat közötti rést. A legtöbb kötésnek a 6 főcsőtagokon kívül összekötő csőtagokat is kell tartama. Ilyen 30 összekötő tag látható az 1. ábrán. Ebből a célból a felső 1 bilincselemen négy 31 fül van, ezek ebben a példában egyvonalban vannak a 20 foglalatokkal. Minden 31 fülnek egy 32 lyuka van, és minden 30 összekötő tagnak villás 34 végződései vannak (7. ábra). Miként a 6. ábrán látható, a 30 tagok csövek, és hasonlók a 6 főcsőtagokhoz, csakhogy kisebb átmérőjűek és könnyebb szerkezetűek. A 34 villás végeik külön készülnek, és a 35 hegesztéssel vannak felerősítve, amely természetesen a műhelyben készül. Minden 34 végződésben egy 36 lyuk van, ezt összeszereléskor fedésbe hozzuk a megfelelő 31 fül 32 lyukával és a 2. ábrán látható módon rögzítjük. Ebből a célból a 40 hüvelyt átdugjuk az egymással fedésben levő 32 és 36 lyukakon, és a hüvelybe belehelyezzük és a 42 anyával rögzítjük a 41 fejescsavart. Serleges rugós 43 alátéteket helyezünk a 41 fejescsavar feje és a 42 anya alá, s így a hüvely, fejescsavar és alátét együttesen rögzítő szervet alkotnak. Ezenkívül a 43 alátétek távoltartják a nedvességet a fent leírt szerelvények közötti üregektől. A 30 összekötő tagok rákapcsolhatok némelyik vagy mindegyik 31 fülre, ahogyan éppen szükséges az illető kötés esetében. A 11 ábrán perspektivikusan látható a leírt alkotórészekből készült, négy 6 főtagot és négy 30 összekötő tagot összekapcsoló kötés. A 6 főtagot mind közös síkban, a 30 összekötő tagok pedig e sík fölött fekszenek. Látható, hogy a kötésnek semmi része sem nyúlik ki számbajövő mértékben a 6 tagokat érintő sík alá, s így a kötés viszonylag sima, egysíkú alsó felületet nyújt, amely nehézség nélkül beburkolható. Nem minden kötésben találkozik négy főtag és négy összekötőtag. Olykor egy szerkezet éle mentén csak 3 főtagot kell összekapcsolni, mint a 9. ábrán, egy sarokban pedig csak két tagot, mint a 10. ábrán látható. Az 1—4. ábrákon bemutatott bilincselemek azonban ekkor is felhasználhatók, az üres foglalatokat kitöltve a 8 csővégekhez hasonló, de csőtagokhoz hozzá nem hegesztett „vak" csővégekkel. A 8. ábrán két 6 főtag látható, a maradék két foglalatot pedig 50 vak csővégek foglalják el. Csak egy 30 összekötő tag látható, a többi három 31 fül üresen maradt. Látható, hogy ebben a nézetben a 31 fülek el vannak forgatva a foglalatokhoz képest, úgyhogy a 30 öszekötő tag 45°os szögben áll a főtagokhoz. Erre általában akkor van szükség, ha egy szerkezet két szomszédos rétegének főtagjait párhuzamosan kell elhelyezni. A 9. ábrán három 6 főtag és egy 50 vak csővég van, úgyhogy T-kötés alakult ki. Ebben az esetben a 31 fülök egyvonalban vannak a foglalatokkal, mint az 1. és 2. ábrán látható, és a fülek között háromhoz csatlakoznak 30 összekötő tagok. Ahelyett, hogy üres 50 csőtagot 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3