157246. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ezüsthalogenid-tartalmú fényképészeti anyag előállítására

0 157246 * nemcsak önmagáiban a zselatinmolekula idézi elő, hanem a zselatinban levő kísérőanyagok — amelyek működésük szempontjából kémiai szenzibilizátorok, kontrasztanyagok és késleltető anyagok' lőhetnek — is. Maga a zselatin az érlelési folyamatban csak az ezüsthalogeniddel és ezüstionokkal egyensúlyban levő ezüstzselatinátként vesz részt. A rendes fényérzékeny anyagok fényképészeti és mechanikai tulajdonságainak jelenlegi határait a fényképészeti zselatin említett tulajdonságai határozzák meg. Mint ismeretes, az ún. „paiket-ernulziók" előállításakor a fényképészeti ezüsthalogenid-zselatin emulzióból enzimes behatásra az ezüsthalogenidet eltávolítják és ismét peptizálják. Ez az eljárás azonban csak utóérlelt emulziókra vonatkozik. A szilárd fázis leválasztásához a zselatin elfolyósítását az enzimatikusan lebontott zselatín-hidrolizátumok végzik. Az ezüsthalogenid-szemesék fényképészeti tulajdonságait ez az eljárás nem befolyásolja. Ismeretes továbbá a fényképészeti ezüsthalogenid-zsélatin-smulziók fényérzékenységének javítására az az eljárás, amely szerint a felhasznált zselatinokhoz, vagy azok ezüsthalogenidemulzióihoz az előállítás során növényi vagy állati fehérje-eredetű lebontó anyagokat adnak. Ez az eljárás azonban csak a fényképészeti kötőanyagként felhasznált zselatin 'esetén alkalmazható. A találmány célja olyan nagy fényérzékenységű fényképészeti anyagok előállítása, amelyek a zselatin változó tulajdonságaitól függetlenek, és melyeknek előállításához egyéb kötőanyagok is alkalmazhatók. A találmány faladata az, hogy az ezüsthalogenidet megfelelő kezeléssel a kötőanyagok változó tulajdonságaitól függetlenné tegye. Ezt a feladatot a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy a zselatin-oldatban kicsapott és csak fizikailag érlelt ezüsthalogenidet kicsapása után enzimatikus lebontással nyert zselatin-hidrolizátummal kezeljük, majd valamely tetszés szerinti rétegképző kötőanyagban ismét peptizáljuk. Egy előnyös foganatosítás] mód szerint úgy járunk el, hogy valamely zselatin-ezüstíhalogenid emulziót közvetlenül a fizikai érlelés után enzim hozzáadásával az érzékenységi maximum eléréséig kezelünk, majd a kivált szilárd fázist vízzel mossuk, és ezt követően valamely tetszés szerinti rétegképző kötőanyagban ismét peptizáljuk. További érzékenységnövekedés érhető el, ha az ezüsthalogenid-emulziókhoz az enzimatikus úton nyert zselatin-hidrolizátumos kezelés során vagy után önmagában ismert kémiai érlelőanyagokat, előnyösen aranysókat adunk. A zselatin enzimatikus lebontására különféle enzimek, pl. Pankreatin, Exocoll vagy bioláz alkalmazhatók. A hozzáadott enzim mennyisége magától az enzim természetétől függ, és 100 g zselatinra számítva kb. 0,1—2 g érték. A zselatin felhasítását a működési optimumig kell végrehajtani. Az enzimatikus zselatin-hidrolizátumok érlelő hatása az enzim behatási időtartamával — a zselatin és az enzim fajtától függően — fokozatosan növekszik, maximumot ér el, majd ismét csökken. Az enzimatikusan nyert zselatint a találmány szerint pl. úgy használhatjuk fel, hogy valamely csak fizikailag érlelt ezüsthalogenid-zselatin emulzió szilárd fázisának elválasztását adott zetes hígítás és ülepítés, centrífugálás, szulfát-hozzáadás és ülepítés, vagy ún. flokkulálószerekkel, pl. anionos szappannal vagy karboxilezett vagy szuMurált polimerrel végzett kicsapás útján választhatjuk el. Az elkülönített szilárd fázist, ill. az eltávolított ezüsthalogenidet dakantáljuk, adott esetben mossuk, enzimatikusan nyert zselatin oldatával kezeljük, ismét dekantáljuk, majd kötőanyagban, pl. zselatinban, polivinilalkoholban, vagy egyéb megfelelő műanyagban újra peptizáljuk. Az érzékenyság további növelését célzó kezelést aranysóval már a zsielatin-hidrolizatumos kezelés során elvégezhetjük, azonban az újrapeptizálás után is végrehajthatjuk. Valamely csak fizikailag érlelt ezüsthalogenid-zselatin emulzió szilárd fázisának elváasztását adott esetben összeköthetjük a zselatin enzimatikus lebontásával. Ez esetben az enzim behatási idejének olyan hosszúnak kell lennie, hogy a lebontás során a hidrolizátum érlelő hatásának optimumát elérjük; ez az idő tehát a zselatin elfolyósításához szükségesnél lényegesen hoszszabb. A találmány szerint a kémiai érlelést részben, vagy teljésen helyettesíthetjük enzimatikusan lebontott zselatinnal végzett kezeléssel. A kezelést a fizikai érlelés után az ezüsthalogenid kicsapása során, vagy a kicsapás után végezhetjük el. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi a nagyérzékenységű ezüsthalogenid-emulziók tetézés szerinti előállítását kötő, ill. rétegképző anyagokban; emellett a zselatin tulajdonságaitól sokkal nagyobb függetlenséget biztosít. Nem volt előrelátható, hogy az enzimatikus úton kapott zselatin-hidrolizátumokkal végzett kezelés során az ezüsthalogenid érzékenysége zselatin jelenlétében végzett második érlelés nélkül is megnövekszik. Az így kezelt ezüsthalogenidet tartalmazó fényképészeti anyagokat csekély műszaki ráfordítással állíthatjuk elő. Ezenkívül az ilyen anyagok pl. a zselatintól különböző kötőanyagok alkalmazása esetén a nagy érzékenység mellett nagy rétegszilárdsággal is rendelkeznek. További előnyt jelent, hogy a zselatin jelenlétében végzett második érlelést elhagyhatjuk. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása^ nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2