157239. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzolszulfonilkarbamid-származékok előállítására
157239 4 e) a (XV) általános képletű benzolszulfonil-tiokarbamidakban, — ahol R, R1, X és Y jelentése megegyezik a fen<ti meghatározás szerintivel — a karbaimid-gyök kánatomját oxigénatomra cseréljük; vagy f) a (XVI) általános képletű karbodiimidekre — ahol R, R1, X és Y jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — vizet addicionálunk; vagy g) a (VIII) általános képletű benzolszulfonil-karbamidokat — ahol R, R1 és X jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — hidrogénezzük; vagy h) az (V) képletű benzolszulfonilkarbamido'kba adott esetben lépésenként végzett acilezéssel a (VI) általános képletű csoportot bevisszük; és reakciótermékeket kívánt esettben alkalikus szerekkel kezelve sóikká alakítjuk. Az (I) általános képletű vegyületek önmagukban vagy sóik alakjában vércukorcsökkentő hatással rendelkeznek és a vércukortükör erős csökkentésével tűnnek ki. Az X helyettesítő a tiokarbonamid^csoporthaz viszonyított 3,4- vagy előnyösen 5-Jhelyzethez kapcsolódik. Az előzőekben, és a következőkben „rövidszénláncú a'lkil" kifejezésen 1—4 szénatomot tartalmazó, egyenes vagy elágazó láncú alkil-csoportokat értünk. E meghatározásnak megfelelően R például metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil-, terc.butil-csoportot jelenthet. R1 jelentése például a következő lehelt: ciklohexil-, 4-metil-ciklohexil- (előnyösen tnansz-koncfigurációjú), 4-etilciklohexil-, 2,5-endometilénciklohexenil-metil-, 2,5-endometilénciklohexilimetil-, butil-, 2,5-endoonetiIénciklohexil-, cikloheptil-, ciklooktil-, 4,4-dimetilciklohexil-csoport. Az említett foenzolszulfaml-karbaminsavészterek ül. -tiolkarbaminsavészterek alkohol-részükön alkil-gyököt, aril-gyököt vagy heterociklikus gyököt is hordozhatnak. Minthogy ezek a csoportok á reakció során lehasadnak, kémiai jellegük a végtermék jellegére semmiféle befolyást nem gyakorol és ezért széles határok között változtathatók. Ugyanez vonatkozik az R'-helyettesített kanbaiminsavészterfekre ill. a megfelelő -tiolkarbaminsavészterekre is. Karbaminsavhalogeinidként elsősorban a kloridokat- alkalmazhatjuk. Az eljárás kiindulási anyagaiként felhasználható benzolszulfonilkarbamidok a karbamid-molekuláknak a szulfanil-csoporthoz kapcsolódó részén helyettesítetlenek, vagy egyszeresen, vagy különösen kétszeresen helyettesítettek lehetnek. Minthogy ezek a helyettesítők az aminoikkal végrehajtott reakció során lehasadnak, jellegük széles határok között változtatható. Az alkil-, aril-, acil- vagy heterociklikus gyökkel helyettesített benzolszulífonilkarbamidok mellett bisz-!(benzolszulfónil)-kar1bamidokat is felhasználhatunk, amely utóbbiak egyik nitrogénatomjukon még egy további helyettesítőt, pl. metil-csoportot hordozhatnak. Az ilyen bisz-^benzolszulfonilj-karhaimidokat, vagy az N-benzolszuIfonil-N'-acil-kar'bamidcIkat is kezelhetjük az RJ —NH2 képletű aminokkal és a kapott sókat emelt hőmérsékleten, különösen 100 C° körüli hőmérsékleten melegítjük. Kiindulhatunk továbbá (VII) képletű karbamidokból is, vagy olyan karíbamidokból, amelyek szabad nitrogénatomjukon még egyszeresen vagy különösen kétszeresen helyettesítettek, és e vegyületeket (II) képletű csoporttal helyettesített benzo-szülfonaimidokkal, vagy azok sóival reagáltatjuk. Ilyen kiiindulási anyagokként a megfelelő N-cik'loihexil- vagy N-<(4-,mistil-cijklohexil)-karbamid, a megfelelő N'-acetil-, N'-nitrc-, N'-ciklohexil-, N'-t(4-metil-.ci:klohexil)-, N',N'-dilfenil- (ahol mindkét fenil-gyök . helyettesített lehet, vagy ' egymással közvetlenül, vagy hídkötéssel, mint —CH2—, —NH—, —O— vagy —S— híddal kapcsolódhatnak), N'-tmetil-N'-fenil-, N'N'-diciklohexilkarbamidok, ' valamint R1 -helyettesített karbamoil-imidazöldk vagy -triazolok, végül RJ —NH— CO—NH—R1 képletű kar'bamidok nyerhetnek alkalmazást. A kiindulási anyagként felhasznált benzolszulfomlparabánsavak, -izokartaamidéterefc, izotiokarbamidéterek, -izokarbamidészterek vagy -halogénformamidinek hidrolízisét célszerűen alkalikus közegben hajtjuk végre. Az izofcarbamidészterek és halogénfoonamidinek savas közegben is jó eredménnyel hidrolizáihatók. A megfelelően helyettesített bentzolszulfoniltiokarbamidokban a kénatom oxigénatomna történő cserélését önmagában ismert módon, pl. nehézfémek oxidjainak vagy sóinak segítségével, vagy oxidálószerek, mint hidrogénperoxid, nátriumperoxid vagy salétromoSi3av felhasználásával is végrehajthatjuk. Á megfelelően helyettesített, molekuláikban egy telítetlen kötést tartalmazó benzolszulfonilkarbamidok — pl. a (VIII) és (IX) képletű ve-gyületek — pl. molekuláris hidrogénnel, egy isimert hidrogénező katalizátor jelenlétében végrehajtott hidrogénezéssel alakíthatók a találmány szerinti benzolszulfonilkarbaimidokká. Az aminoetiWbenzolszulfonil-karbaímidok acilezését egy lépésben — pl. a megfelelően helyettesített benzoasavhalogenidekkel reagáltatva — is elvégezhetjük, azonban több lépést is alkalmazhatunk. A találmány szerinti eljárásváltozatok a reakciókörülmények tekintetében általában nagymértékben változtathatók és a mindenkori követelményeknek tmegfelelően hajthatók végre. Így pl. a reakcióikat oldószerek jelenlétében vagy anélkül, szobahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékleteken végezhetjük el. A kiindulási anyagok jellegétől függően néhány esetben a fenti eljárásváltozatok egyike vagy másika egyes benzolszulfonilkarbamidok előállítására csak kis termeléshez vezet, vagy a szintézis azok előállítására nem alkalmas. Ez-10 15 20 25 HO S5 40 45 50 55 60 ?-
