157184. lajstromszámú szabadalom • Kártevőirtószer
157184 kai szemben mutatott hatásra vonatkozó következtetések azonban ebből az ismert hatásból nem vonhatók le, mert az analóg szerkezetű, inszekticid és akaricid hatású vegyületek esetén mostanáig nem találtak ilyen hatást. Ezen túlmenően meglepő és rendkívül ritka jelenségként értékelhető, hogy a foszforsavészter-rezisztens atkákkal szemben észlelt fentebbi hatás már olyan felhasználási koncentrációk esetében is jelentkezik, amely koncentrációk kisebbek & gyakorlatban a nem rezisztens, vagyis normál érzékenységű atkák esetében szükséges koncentrációknál. Különösen jellegzetes feltalálói teljesítményként kell értékelni azt a felismerést, hogy a foszforsavészter-rezisztens atkák a találmány szerint felhasználásra kerülő anyag kisebb és így gazdaságosabb mennyiségeivel irthatok, mint a nem rezisztens atkák. Szokásos mennyiségeken itt 100 liter permetezőlében kb. 20—150 g-nak megfelelő felhasználási koncentrációkat kell érteni, amelyeket a foszforsavészter^alapú ismert akaricidek felhasználásakor a rezisztenssé vált kártevők irtása esetén néha többszörösen túl kell lépni ahhoz, hogy biztos irtási eredményeket kapjunk. Ezzel szemben a találmány szerinti szer már kisebb és így gazdaságosabb koncentrációk mellett is a foszforsavészter-rezisztens atkák eredményesebb irtását teszi lehetővé, ami jelentős műszaki haladást biztosít. A találmány szerinti szerrel irtható rezisztens szövőatkák közül elsősorban azokat említjük meg, amelyek az akaricid hatású foszforsavészterekkel szemben legalább 50 ppm (súlyrész hatóanyag pro millió súlyrész) halandósági értékeket (LC50 ) mutatnak. A találmány szerinti készítményt önmagában vagy egyéb kártevőirtószerekkel, így akaricidekkel, inszekticidékkel vagy fungicidekkel keverten lehet felhasználni. Elkészítése a növényvédő készítmények esetében szokásos alakban történik, folyékony vagy szilárd hordozóanyagok felhasználásával. Megfelelő folyékony hordozóanyagok a víz mellett többek között az ásványolajok és az oldószerek; megfelelő szilárd hordozóanyagok például a bentonit, a derítőföld, a gipsz, a mész, a kovasavgél, a pirofillit, a sziliciumdioxid, a talkum, továbbá a növényi eredetű lisztek, így a gyapotmagokból vagy dióhéjból készített liszt. A készítmények adalékanyagokat, így emulgátorokat, nedvesítőszereket, kötőanyagokat, stabilizátorokat, hajtógázokat, illatanyagokat, csalogató anyagokat vagy repellenseket tartalmazhatnak. A szerek felhasználásra kerülhetnek többek között permetezhető vagy ködösíthető folyadékokként, így szuszpenziók, emulziók vagy oldatok alakjában. Miként fentebb említettük, a hatóanyag önmagában ismert, és ismert módszerékkel állítható elő. A találmány szerint felhasználásra kerülő hatóanyag szabad alakban és/vagy szervetlen vagy szerves savakkal képezett sóinak alakjában, például vízoldható hidrokloridokként kerülhet felhasználásra. A különböző készítmények hatóanyag-tartal-5 ma széles határok között változlhat: többek között függ az elkészítés módjától és a felhasználási eljárástól, és kb. 0,1—90 súly% a készítmény súlyára vonatkoztatva. 10 Miként fentebb már említettük, foszforsavészter-rezisztens atkák irtására a szokásosnál már kisebb felhasználási koncentrációk is megfelelnek, például 2 g hatóanyag 100 liter permetezőlében — miként a 3. példa alapján látható 15 —, ahol 100 liter permetezőiére vonatkoztatva a hatóanyag mennyiségének 10 g-ra való növelése már megfelel a gyakorlatban szokásos biztonsági határnak is. 20 Az alábbi kísérleti példák a találmány szerinti szernek az ismert akaricidekhez viszonyított hatását mutatják. 25 50 1. példa: Az alábbi táblázat azokat az LC50 -értékeket (50%-os pusztulásnak megfelelő letalis koncentráció) tartalmazza, amelyeket nőstény szövőatkákkal kapcsolatban a levéldarabos módszer-30 rel kaptunk. Ehhez bablevelekből 18 mm átmérőjű kerek darabokat vágtunk ki, és a darabokat hátoldalukkal felfelé kerek habanyag-alátétekre helyeztük vízzel töltött Petri-csészékben, majd mindegyik levéldarabra tíz nőstény 35 szövőatkát helyeztünk. A kezelést emuként 4 mg permetlével végeztük, és a váfhaitó LCso-érték közelében négyféle, mindegyik esetben felére csökkenő koncentrációt, és minden egyes koncentrációhoz 4 levéldarabon összesen 40 állatot 4Q használtunk. A pusztulási értékeket 3—4 nap után az elpusztult állatok számának a kísérleti állatok teljes számához viszonyított százalékaként kiszámítottuk, és ún. log-probit papírra (valószínűségi hálózat) vittük fel. Az egyes 45 pontokon át egyenest húztunk, és az 50%-os pusztulásnak megfelelő értéket a hatóanyag fl/o-ában olvastuk le. Szövőatkákénit az alábbi fajtákat használtuk: 50 a) melegházi szövőatka (Tetranychus urticae Koch) normál érzékenységű laboratóriumi törzse = N, b) szegfű-szövőatka (Tetranychus dinathica Dosse) közönséges foszforsavészter-rezisztens tör-55 zse = SR, c) 0,0-dimetil-S-2-(etilszulfinil)-etiltiofoszfátos szelekcióval kapott rezisztens törzs = MR. Hatóanyagok LC5 o ppm-ben N SR MR 3-Dimetilamino-metiléniminofenil~N-metil-65 karbamát 2,9 0,21 0,34 0
