157163. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés induktivitáson keresztül folyó áram periídikus megszakítására szolgáló kapcsoló eszközökkel, különösen televízió eltérítő áramkörökhöz
157163 15 18 zátor értéke a Q primer 'kondenzátor értékének 0,3HSZorosa kéli hogy legyen. A gyakorlatban kiderül, hogy az L2 szortinduktivitasnak az alábbiakban tárgyalt szükséges értéke mellett a C3 kondenzátornak a hagyományos tekercselési eljárással elérhető értéke túl nagy ahhoz, hogy a fenti 0,3^as arány teljesüljön. Ezért a 6 szekundér tekercs tekercselésének a találmány szerinti, a 4. ábrában bemutatott módszerére tértünk át. Ebben az ábráiban kizárólag a 3 transzformátor konstrukcióját ábrázoltuk. A 3 transzformátornak egy 5 primer tekercse 'és egy 6 szekundér tekercse van, amelynek a 27 vasmagra vannak tekercselve. Látható, hogy a 6 szekundér tekercs lépcsősen tekercselhető (29 folytonos vonal), ill. úgynevezett háromszögtekercs is alkalmazható (28 szaggatott vonal). Ezzel a tekercselési móddal elérhető, hogy az L2 szórtinduktivitás és a C 3 nagyfeszültségű kondenzátor egyaránt kis értéken tartható. Ez azzal magyarázható, hogy a C3 nagyfeszültségű kondenzátort a 3. ábrában feltüntetett C'3 kondenzátor is meghatározza. A C'3 kondenzátor értékét pedig a 6 szekundér tekercs menetei és a 27 vasmag — ami ebből a szempontból földpontnak tekinthető —• közti kapacitás határozza meg. Tehát kis L2 szórtinduktivitás elérése érdekében látjuk el a 27 vasmagot lehetőleg hoszszan kiterjedő tekerccsel. Az 5 primer tekercs és a 6 szekundér tekercs közti összes szórtinduktivitás egy részét az az önindukció képezi, amely azáltal jön létre, hogy a 6 szekundér tekercsből — amikor az áramot vezet — kilépő erővonalak nem mennek keresztül a 27 vasmagon és így az 5 primer tekercs sem veszi őket körül. A teljes szórtinduktivitást az imént definiált szórtinduktivitás annyival növeli, amennyit az az erővonalszám hoz létre, amely az 5 primer tekercsből akkor indul ki, amikor azon áram folyik, és amely nem megy keresztül a 27 vasmagon. Mivel a 6 szekundér tekercsnek a legnagyobb a menetszáma, éppen ezt kell úgy tekercselni, hogy lehetőleg kis Li2 szórtindüktivitást érjünk el. Azonos menetszámok esetén annak a tekercsnek a legkisebb a szórtinduktivitása, amelyiknek a leghoszszabb a kiterjedése. A vasmag és a rátekercselt tekercs között feltétlenül van egy meghatározott légréteg, és a tekercsből kilépő azon erővonalak, amelyek kizárólag ezen a légrétegen keresztül haladnak, hozzák létre a tekercsnek a vasmaghoz képest való szórtinduktivitását. A többi erővonal, előnyösen az erővonalak túlynomó része, keresztül halad a vasmagon. Azok az erővonalak, amelyek a légrétegen keresztül haladnak, kisebb mágneses ellenállással találkoznak, ha a tekercs rövid, mint ha hosszú. A légréteg mágneses ellenállása viszont nagyobb, -mint a vasmagé. Ha tehát hosszúra alakítjuk ki a tekercset, nagy lesz a légréteg mágneses ellenállása és így sok erővonalat kényszerítünk a vasmagon való keresztülhaladásra. Ennek alapján érthető, hogy egy hosszan széthúzott tekercsnek kisebb a szórtinduktivitása, mint egy rövidnek. Ezért a 6 szekundér tekercset lehetőség szerint kis L2 szórtinduktivitás elérése érdekében lényegében a lehető leghosszabban szétnyújtva visszük fel a 27 vasmagra. A lehetőségeknek megfelelő hosszúságban elnyújtott 6 szekundér tekercs azonban ismét azt hozza magával, hogy a C'3 nagyfeszültségű kondenzátor és ezáltal a teljes Cs kapacitás túl nagy értéket vesz fel, miután feltételezzük a szükséges 0,3^as arányt. Hogy ezt a nehézséget leküzdjük, a 6 szekundér tekercset úgy alakítjuk ki, hogy az a rész, amely közvetlenül a 27 vasmagon fekszik, lehetőség szerint hosszan széthúzott legyen, míg a feljebb levő sorok, vagyis azok a részek, amelyek a 27 vasmagtól távolabb vannak, lehetőleg rövidek legyenek. Mivel a 6 szekundér tekercs felső sorai kerülnek üzemi állapotban a 27 vasmaghoz képest a legmagasabb potenciálra, ezek járulnak hozzá a legjobban a C'3 kapacitás kialakításához. Ha tehát kifelé haladva rövidebben tekercselünk, a távolságok a felső sorok és a 27 vasmag között egyre nagyobbak lesznek és így kapacitás értékeik csökkennek. Az ideális tekercselési mód a háromszög-tekercs lenne, amelyet a 4. ábrán a 28 szaggatott vonallal ábrázoltunk. Ezzel érhető el a legjobban a fentemlített komprom-iszszum: kis L2 szórtinduktivitás és ehhez tartozó kis C3 nagyfeszültségű kondenzátor. A rendelkezésre álló tekercselő gépekkel azonban ilyen háromszögtekercset nem lehet előállítani. A gyakorlatban ezért lépcsőzetes tekercselésre tértünk át, amit a 29 folytonos vonallal ábrázoltunk. A 28 és 29 vonalak összehasonlítása azt mutatja, hogy a lépcsőzetesen tekercselt tekercs és a háromszög-tekercs jól megközelíti egymást. Szükség esetén a lépcsőforma nemcsak két rétegben — mint ahogy a 4. ábra mutatja — hanem három, vagy akár négy rétegben is megvalósítható, ami által a háromszögtekercset jobban meg lehet közelíteni. .Az azonban bebizonyosodott, hogy a gyakorlatban az olyan lépcsőzésű tekercs is, amelyet a 29 vonal jelöl, már igen jó eredményt ad. Egy második nehézség merül fel annak révén, hogy az L2 szórtinduktivitás helyes értéke mellett az olyan kívánt értékű C2 kondenzátort kapjuk, amivel a ő/lce = 7,05 viszony realizálható. A 13. ábrán az L2 szórtinduktivitás és az Li primer induktivitás viszonyát ábrázoltuk a ß/'a függvényében. A á/ta = 7,05-Jhöz tartozó görbe esetében azt találjuk, hogy ,8/ía = 4,24-nél a két induktivitás arányának L2/I4 = 0,19-nek kell lennie. A CCIR-rendszernél megkívánt a = = 2,69-105 Hz értéknél á = 2,09-10 6 Hz. Az Li primer induktivitás gyakorlati értéke kb. 25 mH, úgy hogy a fenti adatokkal az adódik, hogy az Lj szórtinduktivitással párhuzamosan ható C2 kapacitásinak 83 pF értékűnek kell 10 15 20 25 £0 35 40 45 50 55 60 8