157163. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés induktivitáson keresztül folyó áram periídikus megszakítására szolgáló kapcsoló eszközökkel, különösen televízió eltérítő áramkörökhöz
157163 a nagy egyenfeszültséget, mivel túl nagy ingadozása esetén változnak a képméretek és' a sugáráram fókuszállása sem marad jó a képcsőben. Ez annál is fontosabb, mivel a modern vevőkészülékekben a fókuszálló feszültség vi- 5 szonylag szintén nagy, 'és ezért szintén az előbbi kapcsolásból, a primer- vagy a szekunder-tekercsről van levéve. Amennyiben a szekundér tekercsről vannak levéve a feszültségek, ismét érvényes az, hogy a fókuszáló fe- 10 szültség ingadozása nem lehet túl nagy, amenynyiben pedig a primer tekercsről vannak levéve, úgy a képcső véganódjárá kapcsolt nagy egyenfeszültség ingadozása nem lehet túl nagy a primer oldalon levő fókuszáló feszültséghez 15 képest. A fentemlített hátrányok kiküszöbölésére két lehetőség volt ezidáig ismeretes: egyrészt stabilizáló cső alkalmazása, másrészt az eltérítő áramnak az eltérítő tekercs által, a nagy egyen- 20 feszültségnek pedig külön kapcsolás által való előállítása. Mindkét megoldás költséges és sok járulékos építőelemet igényel. Stabilizáló cső alkalmazásával együtt jár. 25 hogy a cső sok energiát fogyaszt, amit a kapcsolásnak kell szolgáltatnia, és ez pazarlást jelent. Ezen kívül röntgen-sugárzás veszélye is fennáll, úgyhogy ólomlemezzel árnyékolni kell a csövet. SO Minden további nélkül belátható az is, hogy az eltérítő áramnak és a nagy egyenfeszült- < ségnek külön választott előállítása .költséges, ha meggondoljuk, hogy lényegében mindent kétszeresen kell kiképezni. 35 A találmány célja tehát rezgésmentes nagyfeszültség előállítása egy olyan kapcsolásban, amely lehetőleg kevés kapcsolóelem alkalmazása mellett az eltérítő áramot és a megengedett határok között ingadozó nagy egyenfeszült- 40 séget egyaránt szolgáltatja. A kapcsolást ennek érdekében az jellemzi, hogy lehetőleg kis belsőellenállás (R;) elérése céljából a tnagyfteszültségű körnél K értékét páros számnak, azaz K = 2, 4, 6 stb-nek választjuk, míg a szórtinduktivi- 45 tást (L2 ) és a vele párhuzamosan kapcsolódó kapacitást (\C2 ) úgy méretezzük, hogy a szórtinduktivitás (L2) és a vele párhuzamosan kapcsolódó kapacaitás (C2 ) parallelrezonanciájá'hoz tartozó ő körfrekvencia és az alapharmonikus 5fl a körfrekvenciájának az aránya olyan értékeket vegyen fel, amelyek d ] y2 aa 0,59 V—a 1 a2 körüli alsó határ és y a + 1 -00 2 y a + 1 55 60 körüli felső határ között vannak. A találmány az alábbi két felismerésen alapszik. 65 Az első felismerés az, hogy K értékének fenti megválasztása révén a transzformátor szekunder tekercséről levett impulzusok laposabb lefutásúak abban a tartományban, amelyben a nagyfeszültségű dióda vezet. Növekvő terhelés mellett így anélkül növekedhet a nagyfeszültségű dióda vezetési ideje, hogy az impulzus feszültségszintje erősen lecsökkenne. Ezt az alábbiakban az ábrák alapján közelebbről is megvilágítjuk. A második felismerés az, hogy ezt a laposságot - —viszonya segítségével tetszés szerint be a tudjuk állítani. Ezt a második felismerést is jobban megvilágítjuk az alábbiakban. Meg kell jegyeznünk, hogy önmagában véve az első felismerés — habár hamis alapokból indultak is ki — a 767 678 számú német szabadalmi leírásból ismert. Ebben a szabadalmi leírásban ugyanis harmadik harmonikusra való hangolásról (K = 1) vált szó, ahol Vc3 szekundér feszültség hullámalakj a nem olyan, mint ahogy azt a szabadalmi leírás 2a. ábrájának C görbéje megadja, hanem olyan, mint a „Televisie" c. könyv 485. oldalán levő 13.1—12b ábra hullámalakja. Mint ahogy ebből a 13. 1—12b ábrából kitűnik, a Vc3 szekundér feszültség hullámalakja harmadik harmonikusra való hangolásnál éppen kedvezőtlenebb felfutású, ugyanis meredekebb csúccsal rendelkezik, mint az az impulzus, amely első harmonikusra való hangolásnál, azaz abban az esetben lépne fel, ha egyáltalán nem lenne jelen (L2) szórt induktivitás. Meg kell jegyeznünk, hogy a szórt induktivitás nélküli kapcsolás, az úgynevezett alapharmómkusra való hangolás a nagyfeszültségű belsőellenállás szempontjából kedvezőbb, mint az úgynevezett harmadik harmonikusra való hangolás. Az alábbiakban a görbék segítségével meg fogjuk mutatni, hogy a nagyfeszültségűbelsőellenállás az ötödik harmonikusra való hangolásnál i(K = 2) a dj\a és a még közelebbről megvilágítandó ßfa. tényező helyes méretezése esetén ismét kedvezőbb, mint az alapharmónikusra való hangolásnál és sokkal kedvezőbb, mint a harmodik harmonikusra való hangolás esetében. A találmánynak a csatolt rajzokon bemutatott kiviteli példáit az alábbiakban ismertetjük. A rajzok közül az 1. ábrán a kapcsolás első kiviteli alakja, amely soros takarék-diódát tartalmaz és csöves felépítésű; a 2. ábrán a kapcsolás második kiviteli alakja, amely párhuzamos takarék-diódát tartalmaz és félvezetős felépítésű; a 3. ábrán az 1. és 2. ábra helyettesítő kapcsolása; a 4. ábrán a transzformátornak az 1. és 2. ábra szerinti kapcsolásban felhasznált egyik lehetséges kiviteli alakja; az 5. ábrán a transzformátor szekundér tekercsén az áram megszakításakor fellépő Vc3 feszültségimpulzus hullámalakja; a 6. ábrán a Ves feszültség-impulzus két különbözőképpen mére-2
