157139. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés állandó, vagy előírt mértékben változó potenciálon végbemenő elektródfolyamat szabályozására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1968. V. 09. (MA—1840) Közzététel napja: 1969. VIII. 22. Megjelent: 1970. VIII. 25. 157139 Nemzetközi osztályozás: G 01 n Feltalálók: Dr. Dévay József tanszékvezető egyetemi tanár, ifj. Dr. Lengyel Béla egyetemi tanársegéd, Budapest, Mészáros Lajos egyetemi adjunktus, Veszprém, Garai Tibor tudományos munkatárs, Budapest, Vizli Mihály műszerész, Veszprém, Dr. Pungor Ernő tanszékvezető egyetemi tanár, Budapest Tulajdonos: Magyar Tudományos Akadémia, Budapest Eljárás és berendezés állandó, vagy előírt mértékben változó potenciálon végbemeíiő elektródfolyamatok szabályozására A találmány tárgya eljárás állandó, vagy előírt mértékben változó potenciálon végbemenő, azaz elektrosztatikus, vagy elektrodinamikus elektródfolyamatok rendkívüli pontosságú szabályozására, tárgya továbbá a találmány szerinti szabályozás foganatosítására alkalmas berendezés. Elektrokémiai és korróziós vizsgálatoknál elterjedt az említett potenciosztatikus, ill. potenciodinamiikus mérési módszer használata. A vizsgálathoz használt három elektród1 körül a mérőelektródot — elektromechanikus, vagy elektronikus rendszer segítségével — a referencialektródhoz képest a kívánt potenciálon tartják oly módon, hogy a. referencia-, és a mérőelektród közötti feszültség és a beállítot't feszültség különbségével — mint hibajellel — arányosan addig növelik az áramforrás kapocsfeszültségét, illetve az ellenelektród1

és a mérőelektród között folyó egyenáramot, .amíg a hibajel közelítőleg zérussá válik. (VETTER, Kl .us J.: Elektrochemische Kinetik, Springer VI., Berlin, 1961. p. 326.). A közöltekből nyilvánvaló, hogy a potenciosztát a referenciaelektród és a mérőelektród közötti potenciált hivatott stabilizálni. Ez az eddigi módszerekkel és készülék -megoldásokkal azonban nem valósítható meg a kívánt .mértékben. A tényleges potenciál legfeljebb csak közelítőleg egyezik meg az elektródpotenciállal, mert a re-10 15 20 25 ferencialeketród és a mérőelektród közötti oldatrétegen jelentős feszültség léphet fel, különösen nagy áramok, illetve nagy ellenállású oldatok esetében. Az oldatokban fellépő ellenállás nemkívánt hatása csökkenthető, ha a referenciaelektród kapillárisát (Luggin-kapilláris) a mérőelektródhoz közelítjük (Erdey-Grúz T.—Proszt J.: Fizikai kémiai praktikum, Tankönyvkiadó, Bp., 1965. p. 160.). Ilyenkor azonban a kapilláris árnyékoló hatása megváltoztathatja az áramsűrűség-elosztást az elektródfelületen, másrészt az elektródfelület egy pontjának potenciálját méri, ami jelentős mértékben eltérhet az elektród átlagpotenciáljától. Különösen nagy lehet az elektród . potenciálja és a mérhető potenciál közötti eltérés akkor, ha az elektród felületén nagy ellenállású felületi rétegek (pl. passzív réteg, lakkréteg stb.) képződnek. Az eddigi módszerek és .potanciosztátok említett hibáinak kiküszöbölésére folytatott kísérleteink során azt találtuk, hogy az elektródfolyamatok megzavarása nélkül, továbbá nagy ellenállású oldatok használata, sőt zavaró elektródbevonatképződés esetén is rendkívüli pontossággal tudjuk követni, illetve beszabályozni az elektródpotenciált, ha a mérőtéren átfolyó egyenáramra ezzel arányos, de körülbelül 2—4 nagyságrenddel kisebb váltóáramot szuperponálunk, és ezen szuperponált váltóáram hatására a 157139