157130. lajstromszámú szabadalom • Reteszelőmű automatikus középütközős kapcsolókhoz

5 157130 6 szabaddá teszi, de a 4 tapintót továbbra is benyomott helyzetben tartja. Mindkét kapcsolófej 6 reteszei előremozognak, egymás mellé felfekszenek, és megakadályozzák a 16 körömnek a másik kapcsolófej 15 körméből történő kilépését. Ily módon az öszekapcsolt helyzet biztosítva van. Kapcsolásra kész állapotban a kapcsolómű részei a 17. ábrán látható helyzetet veszik fel. A 17. ábra szerint a középütközős kapcsoló előre nyitott I házzal rendelkezik, amely a 2 működő tengellyel keresztben át van szúrva. A ház, a 17. ábrán levágott falán, az 1 ház kb első harmadában keresztben elrendezett 3 csappal rendelkezik, a 4 tapintó ágyazására. Az 1 ház kb. hosszirányban vett közepén egy alsó 5 csappal van átszúrva, amely a 6 valtóretesz ágyazására szolgál. Az 1 ház kb. hátsó harmadában ferdén előre és felfelé ható 9 ütközőfelülettel rendelkezik. Az 1 ház feneke, az 5 csap előtt, vízszintes 13 felfekvőfelülettel rendelkezik. A 11 ütköző amellett a 6 váltóretesz 130 határolófala mögött áll. Ezáltal biztosítva van az ellenkapcsolófej felütközésekor a gyors kapcsolás. A 6 váltóreteszen a 20 csapágyhelyen ágyazott 450 kilincs, 46 szárnyával a 6 váltóretesz 23 felfekvő felületére fekszik fel. Kapcsolásnál a 6 váltóretesz átmenetileg viszszanyomódik, és azután újra előreesik. A 4 tapintó szintén visszanyomódik, mi mellett 38 ütköző felülete kis távolságra a 450 kilincs hátsó 48 homlokfelületéhez érkezik. Ezáltal a 6 váltóretesz biztosítva van a véletlen visszamozgás ellen. Összekapcsolt állapotban a reteszelőmű a 18. ábrán látható helyzetet veszi fel. Szétkapcsoláshoz a 60 bütyköt (5., 6,, 7. ábra) óramutató járásával megegyező irányban forgatjuk. A 10 görbefelület először a 450 kilincs 47 bütykére rászaladva azt fölemeli a 38 ütközőfelületig. Azután a 10 görbe felület a 6 váltóretesz 22 felülete révén azt visszanyomja oldási helyzetébe. A 11. ábra szerinti rúgó 43 szakasza a 4 tapintó 200 felületére történő felfutása révén a 39 bemarásba radiális irányban benyomódik, és röviddel az oldási folyamat befejezése előtt, a 6 váltóretesz elért helyzetének biztosítására, a 4 tapintó 210 felülete mögé billen. Ezáltal biztosítva van a 19. ábra szerinti oldási helyzet. A házon ágyazott 4 tapintó a 11. ábra szerinti rúgó révén a 60 bütyköt forgási helyzetében tartja. A bütyök 10 görbe felületével a 22 felületre felfeküdve a 6 váltóreteszt szétkapcsolt helyzetben tartja. Üjrakapcsolásnál, még jelenlevő ellenkapcsoló esetén, a 60 bütyköt az óramutató járásával ellentétesen forgatjuk. A rúgó 43 szakaszát a bütyök 39 bemetszésének külső 50 határolófala lefelé nyomja egészen addig, amíg a 210 felülettel külső érintkezésbe nem jut. A 20. ábrán ez a közbenső helyzet látható. A bütyök mozgásellenállását a 43 rúgószakasznak a 210 és 50 felületen történő súrlódása határozza meg. Az említett felületek tűrés eltérése és a rúgófeszítés eltérés a működtető erőt csak igen kis mértékben változtatja meg. Az új rákapcsolás további folyamatánál a bütyköt a 17. ábra szerinti helyzetébe forgatjuk, és a 6 váltóretesz saját súlyánál fogva a 18. ábra szerinti kapcsolóhelyzetbe esik. Amikor a retesz az üjrakapcsolásnál be van ékelve, a bütyök forgatásakor a bütyök 8 görbe felülete a 6 váltóretesz 230 ütközőjével érintkezésbe kerül, és azt a bütyök további forgatásakor összekapcsolt helyzetébe nyomja (2. ábra). Amennyiben a 19. ábrán látható szétkapcsolt állapotból kiindulva, az ellenkapcsolófejet eltávolítjuk, a 4 tapintó szabaddá válik, és saját súlyánál fogva kilendül. Amellett a 4 tapintó 210 felülete, mint ahogy a 22. ábrán látható, a rúgó 43 szakaszával történő érintkezési helyzetén kívül kerül (11. ábra). Ezáltal a bütyköt szabaddá tettük, és így a 6 váltóreteszt nem tudja már szétkapcsolt helyzetében tartani. A 6 váltóretesz ezért előreesik, és 22 felülete és a 10 görbefelület révén a bütyköt elfordítja. A reteszelőmű ezáltal újra a 17. ábra szerinti kapcsolóképes helyzetbe kerül. A reteszelőmű másik kiviteli formájánál a reteszelőtagot 51 rúgó és lánctagszerű 52 zárótag alkotja. Ennél a kiviteli alaknál az 53 bütyköt működtető erő lényegében a tűrési mértéktől és az 51 rugó feszítésétől, és nem a súrlódástól függ. Az 53 bütyök a 60 bütyök 40 lapja helyett (5. ábra) két 54 és 55 kampóval rendelkezik. Ezenkívül azonban a már ismertetett bütyökkel megegyezik. Az 51 rugót egyik végével az 54 kampóba és másik végével az 52 zárótagba akasztjuk, amely a maga részéről 55 kampón van rögzítve. Az 51 rúgó feszítőereje a zárótagot ferdén, óramutató járásával szemben, kifelé nyúló helyzetében tartja. A 23. ábrán a reteszelőmű kapcsolásra kész állapotban van ábrázolva. A kapcsolás ugyanúgy történik, mint a már korábban ismertetett kiviteli példánál. Amennyiben az 53 bütyköt szétkapcsoláshoz elfordítjuk, az 52 zárótag 200 felületére fekszik fel, azon végigcsúszik, és az oldási folyamat befejezése előtt a 210 felület mögé billen. Ezáltal érjük el a 24. ábrán látható helyzetet. Emellett a 4 tapintó a 210 felület révén az 52 zárótagot, valamint az 51 rugót és 53 bütyköt elforgatott helyzetében tartja, és az a 6 váltóreteszt oldott helyzetében tartja. Egy téves szétkapcsolás utáni újrakapcsoláshoz az 53 bütyköt az 51 rugó ereje ellenében óramutató járásával szemben elforgatjuk. Az 52 zárótag amellett a 210 felületen lévő felfekvő helye körül elfordul, míg az 53 bütyök forgótengelyére húzódva az óramutató járásával megegyezően meredeken kifelé nyúló helyzetet nem vesz fel. Ez a közbenső helyzet a 25. ábrán látható. Az 53 bütyök további forgatásával az 52 zárótag a 4 tapintó 210 felületén lévő helyzetéből kibillen, ezáltal az 53 bütyök szabaddá válik, és a 23. ábra szerinti állásába forgatható, a 6 váltóretesz pedig kapcsolási helyzetébe esik, illetve, ha beékelődik a már ismertetett módon, kapcsolási helyzetébe nyomódik. JO • i 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60