157090. lajstromszámú szabadalom • Eljárás baromfiak mycoplasma-fertőzései elleni gyógyszerkészítmény előállítására

157090 7 8 végső koncentrációja kb. 100—300 g, a tiloziné módon készítettük el, hogy a polioxietilén-étert pedig kb. 500—1500 g legyen. rápermeteztük a tilozin-foszfátra, majd ebből a keverékből készítettük el a premixet. 3. példa Tilozint és polioxietilén-étert tartalmazó folyékony készítmények előállítására alkalmas koncentrátumot az alábbi módon készíthetünk: Egy megfelelő tartályba beszitálunk 350 g tejcukrot és 425 g porított répacukrot. Ehhez a keverékhez 25g „Brij-78" polioxietilén-étert adunk. Az így kapott keveréket hevítőszekrénybe helyezzük és addig hevítjük, míg az teljes anyagában fel nem veszi a kb. 70—80 C° hőmérsékletet. Az anyagot azután átvisszük egy megfelelő keverőtartályba és lehűlésig keverjük, hogy eg5^enletes keveréket kapjunk. Ezután 200 g finoman porított tilozint (tilozin-tartarát alakjában mért aktivitásra számítva) adunk hozzá és ismét homogénre keverjük. Az így kapott homogén keveréket azután egy megfelelő finomságú szitán keresztül beszitáljuk egy fedett tárolótartályba és hűvös száraz helyen tartjuk mindaddig, míg azután csomagokba nem szereljük ki a keveréket. Az így elkészített keverék az állatok ivóvizében olymértékben oldandó, hogy 1 liter vízre számítva kb. 0,02 g és kb. 0,12 g közötti mennyiségű „Brij-78" és kb. 0,2 g és kb. 1 g közötti mennyiségű tilozin kerüljön az ivóvízbe. 4. példa. Négyhetes csirkéket 18 csoportba osztottunk be, csoportonként 15—15 álattal, oly módon hogy az állatok átlagsúlya minden csoportban egyező legyen. A csirkéket öt különálló nevelőházban, négyszintes ketrecekben tartottuk. A csoportokat azután az alábbi módon osztottuk be: A. Négy csoportot, amelyek különböző nevelőházakban voltak elhelyezve oly módon, hogy négyszintes ketrec-telep mindegyik szintjében egy csoport legyen, 5 napig kezeltünk oly takarmánnyal, amely tonnánkint 1000 g tilozint tartalmazott. B. Négy csoportot, amelyek az A. alatt említett csoportokhoz hasonlóan voltak elhelyezve, 5 napig oly takarmánnyal kezeltünk, amely tonnánkint 1000 g tilozin-foszfátot és 200 g „Brij-78" polioxietilén-étert tartalmazott. Az e csoportoknak adott takarmány elkészítése oly módon történt, hogy a tilozint és sz-ójalisztet tartalmazó premixet a polioxietilén-éterrel permeteztük, majd az így kapott keveréket kevertük be a takarmányba. C. Négy csoportot, az A. alattihoz hasonló elhelyezésben, öt napig kezeltünk oly takarmánynyal, amely tonnánként 1000 g tilozin-foszfátot és 200 g „Brij-78" polioxietilén-étert tartalmazott. Az e csoportoknak adott takarmányt oly D. Két csoportot, amelyek a negyedik nevelőház két alsó szintjén voltak elhelyezve, fertőzött kontroli-állatokként alkalmaztunk az összehasonlító kísérletek során; ezek az állatok a fertőzés után további kezelésben nem részesültek. E. Két csoportot ugyanennek a nevelőháznak, amelyben a D. alatti kontroli-állatok voltak elhelyezve, a két felső szintjén helyeztünk el és ugyancsak fertőzött kontrollként alkalmaztuk őket; ezek az állatok nem kaptak antibiotikumot, hanem ivóvizükbe három napon kérészül (a fertőzést követően) literenként 55 mg „Brij-78" polioxietilén-étert kaptak. F. Két további csoport, az ötödik nevelőház két szintjén elhelyezve, nem fertőzött kontrollként került beállításra. A kísérlet kezdetén valamennyi csirkének (kivéve a nem fertőzött kontroli-állatokat) 0,2 ml Mycoplasma gallisepticum kultúrát adtunk be intravénásán és ugyanilyen adagot a hátsó légzacskóba is. A hatóanyagokat tartalmazó takarmányt — az ellenőrző csoportok kivételével — közvetlenül a fertőzés után kezdtük adni az állatoknak és összesen öt napig adtuk. Az ötödik nap után a fiatal csirkék rendes takarmányát adtuk antibiotikum és polioxietilén-éter hozzáadása nélkül. A kísérlet kezdetén tíz csirkét levágtunk és megvizsgáltuk őket, hogy nem látható-e rajtuk légzacskósérülés, vérmintáikat pedig szerológiai vizsgálatnak vetettük alá M. gallisepticum antitestre. Mind a tíz csirke szerológiailag negatív volt és légzacskóikon sérülés nem volt. A fertőzés után négy héttel az összes állatokat lemértük, majd boncolásnak vetettük alá annak megállapítása végett, hogy légzacskóikon mutatkozik-e sérülés, vérmintájukat pedig szerológiailag vizsgáltuk. Mindazokból az állatokból, amelyeknél légzacskósérülés volt tapasztalható kitenyésztettük a sérült szövetből a Mycoplasma mikoorganizmust, azokból a csoportokból pedig, amelyeknél ötnél kevesebb állaton tapasztaltunk légzacskósérülést, öt állat tracheájából kíséreltük meg a mikoorganizmus kitenyésztését. A kapott eredményeket az alábbi I. táblázatban foglaljuk össze. A táblázat három utolsó oszlopában szereplő törtszámok számlálója a pozitív eredményt mutató állatok számát, nevezője pedig az illető kísérletben vizsgált összes állat szániát adja meg. A fenti kísérleti adatok statisztikai kiértékelése azt mutatja, hogy az a csoport, amely csupán polietilén-étert kapott, nem élvezett semmi előnyt a kezelésből. Az a két csoport, amely tilozint és polioxietilén-étert is kapott, lényegesen 10 15 20 25 S0 55 40 45 50 55 60 4