157078. lajstromszámú szabadalom • Többcélú körkeresztmetszetű választókamra a vékonyréteg-kromatográfia különböző munkamódjainak felváltva történő alkalmazásához
5 157078 6 „n" (1") és (1") hányadosából az alábbiak szerint kiszámítható: 1 Ni N, Ct Í1A) Logaritmálva és „n"-t kifejezve": Cl 10g C, N, 10g-N2 (2) Az így kiszámított „n" értékét (l')-be vagy (r')-'be visszahelyettesítve „a" értéke kiszámítható. A két állandó grafikusan is meghatározható. N kiszámítása a koncentrációk ismeretében az alábbi képlet szerint történik: N Cs • Msh Cft • Ms« (3) ahol Cs = az oldódást elősegítő anyag; Ch = a hatóanyag koncentrációja súly/tf%-iban, Mss = = az oldódást elősegítő anyag, Ms/i = a hatóanyag molekulasúlya. Az oldat összetételét meghatározó három paraméterből (a szerves hatóanyag mennyisége, az oldódást elősegítő anyag mennyisége, az oldat térfogata) a hatóanyag mennyisége adott; a térfogat, és az oldódást elősegítő anyag mennyisége közül az egyik paraméter szabadon választható. A másik paraméter értékét az összefüggés alapján számítjuk ki. A találmányunk szerinti eljárást az alábbi általános példával illusztráljuk: 0,1 g hatóanyagot tartalmazó papaveriniumklorid injekció a hatóanyag oldékonyság alapján 4 ml-es térfogatban készíthető. Ennél kisebb térfogatban oldódást elősegítő segédanyagot, jelen esetben l-fenil-2,3-dimetil-5-pirazolont (azofent) alkalmazunk. I. Az oldódást elősegítő anyag mennyiségét tetszőlegesen választva a koncentráció, illetve a térfogatkiszámítása: 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 bősnek tekinthető 0,05 g szubterápiás menynyiségével oldjuk meg az oldékonyság fokozását. Ebben az esetben 1 mól papaveriniumkloridra (molekulasúly 375,8) eső azofen (molekulasúly 183,2) arány N = 1. Az ismertetett képlet alapján C értéke kiszámítható: 2,18 l=0/7-Cs E szerint C = 2,:22 súly/tf%, tehát a keresett térfogat 2,3 ml, amelyben 0,05 g azofennél 0,1 g papaveriniumklorid oldatban tartható. II. A koncentrációt tetszőlegesen választva (több hatóanyag esetén a rosszabbul oldódónak megfelelő koncentráció a jobban oldódót is oldja) az oldódást elősegítő anyag mennyiségének kiszámítása. Az előbbi if eltételek mellett C = 10 súly/tf% azofen koncentrációt választva a szükséges mólarányt ugyancsak a képlet alapján számítjuk: 2,18 N = 0,7-10 Így az N = 2,0 érték a molekulasúlyok alapján 0,1 g papaveriniumkloridra számítva 0,1 g azofent jelent, tehát 1 ml-es térfogatban (választott 10 súly/tf/o koncentráció) 0,1 g papaveriniumklorid 0,1 g azofennel oldatban tartható. Eljárásunk további részleteit a példákban ismertetjük, anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. Példák 1. Papaveriniumklorid (3',4',6,7-tetrametoxi-l-benzil-izokinolin hidroklorid) 4%-os injekció előállítása 2 (Q) és 6 <C2 ) súly/tf%-os koncentrációjú 20 C°^os vizes azofen oldatban a papaveriniumklorid telítési koncentrációját spektrofotometriásán meghatározzuk. A 2 súly/tf%-os azofen oldatban ily módon 4,40, (C/u) a 6 súly/ tf%-os azofen oldatban pedig 7,97 (Ch2 ) súly/tf% telítési papaveriniumklorid koncentrációt kapunk. A konstansokat (a, n) az általános példában leírt módon a (3) egyenlet segítségével az alábbiak szerint számítjuk ki: Figyelembe véve az azofen 0,5—1,0 g szo- Az azofen molekulasúlya 188,2; a papaverikásos egyszeri adagját, a biológiailag közöm- gs niumklorid molekulasúlya 375,88 3
