157062. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,2,2-triloretilidén-anilinek előállítására

3 157062 4 3-metil-4-klór- és 3-metil-6-klór-szulfinilanilin, 4-metil-2-klór-szulfinilanilin, 2,4-diklór-5-metil-szulfinilanilin, 3- és 4- bróm-szulfinilanilin, -2,4,6-tribróm-szulf inilanilin, 2-metil-5-br óm-szulf inilanilin, 2,4-dimetil-6-bróm-szülfinilanilin, 2,6-dibróm-4-metil- és 2,4-dibróm-6-metil-szulf inilanilin, 2,4-dibróm-6-klór- és 2,6-dibróm-4-klór-szulfinilanilin, 3,5-bisz-(trifluormetil)-szulf inilanilin, 2-trifluormetil-4-klór- és 3,trifluormetil-6--klór-szulf inilanilin, 2-trifluormetil-4-cián-szulf inilanilin, 2,6-diklór-4-cíán-szulf inilanilin, 2,3,5,6-tetraklór-4-cián-szulf inilanilin, 3-bróm-4-terc.-butil-szulfinilanilin és 2,3,5-1;riklór-4,6-dicián-szuli inilanilin. Az alkalmazásra kerülő szulfinilanilinek eddig csak részben voltak ismertek. Az eddig még nem ismert szulfinilanilinek a már előállított származékokhoz hasonló módon, célszerűen az anilinek és tionilklorid visszafolyató hűtő alatt végzett hevítés útján állíthatók elő. A találmány szerinti eljárás során fenti reakciót célszerűen hígítószer jelenlétében kivitelezzük. Erre a célra kiváltképpen a feleslegben alkalmazott klorál felel meg, azonban más, a reakciópartnerekkel szemben közömbös hígítószerek, így pl. szénhidrogének, mint petroléter, benzol, toluol és xilol, klórozott szénhidrogének, mint széntetraklorid, 1,1,2,2-tetraklóretán, klórbenzol, 0-diklórbenzol és a-klórnaftalin, éterek, mint dioxán, ketonok mint metilizobutilketon és észterek, mint glikolmonometiléteracetát is használhatók. A reakciót Lewis-sav típusú katalizátorok hozzáadása útján gyorsíthatjuk. Ilyen katalizátorok lehetnek pl. bórtrifluorid-dietüéterát vagy -dibutiléterát, vízmentes alumíniumklorid, vas(Ill)-klorid és ón(IV)-klorid. A reakció hőmérsékletét tágabb határok között változtathatjuk. Általában 50—200, előnyösen 80—120 C°-on dolgozunk. A találmány szerinti eljárás során 1 mól szulfinilanilinre legalább 1 mól klorált viszünk be. A katalizátorokat a reakciókeverék súlyára számítva 0,01—5% mennyiségben alkalmazzuk. A reakciót legcélszerűbben klorál feleslegében vitelezzük ki és a reakciókeveréket visszafolyató hűtő alatt forraljuk, miközben kéndioxid hasad le. A reakció befejeződése után a klorál feleslegét, illetve az oldószert ledesztilláljuk és a reakciáterméiket desztilláció vagy átkíristályosítás útján tisztítjuk. Általában már a nyerstermékek is igen tiszták. A hozam a legtöbb esetben gyakorlatilag kvantitatív. A találmány szerinti hatóanyagok melegvérűek elleni toxicitása és fitotoxikus hatása csekély, emellett erős akaricid hatással rendelkeznek. A hatás gyorsan bekövetkezik és hosszú ideig tart. A találmány szerinti hatóanyagok ezért atkák (Acarina) ellen, kiváltképpen a foszforsavészterrel szemben többé-kevésbé rezisz-5 tens atkák ellen jó eredménnyel alkalmazhatók. Az irtható atkák közül különösen fontosak a szővőatkák (Tetranychidae) így a közönséges szövőatka (Tetranychus urticae), a gyümölcsfaszövőatka (Paratetranychus pilosus); a gubacs-10 atkák mint a ribizke-gubacsatka (Eriophyes ribis) és a tetüatkák, mint a Tarsonemus paliidus; valamint a kullancsok. A találmány szerinti hatóanyagokat a szoká-15 sos módon oldatok, emulziók, szuszpenziók, porok, paszták és granulátumok alakjában készíthetjük el. Ezek az ismert módon, pl. a hatóanyagnak töltő anyagokkal, tehát folyékony oldószerekkel és/vagy szilárd hordozóanyagokkal 20 való összekeverése útján, adott esetben felületaktív anyagok, így emulgáló- és/vagy diszpergálószerek alkalmazásával állíthatók elő. Ha töltőanyagként vizet használunk, akkor segédoldószerekként pl. szerves oldószereket is használha-25 tunk. Folyékony oldószerek pl. a következők lehetnek: aromások, mint xilol és benzol, klórozott aromások, mint klórbenzol, parafinok, mint kőolajfrakciók, alkohplok, mint metanol és butanol, erősen poláros oldószerek, mint dimetilfor-30 mamid és dimetilszulfoxid, valamint vízpszilárd hordozóanyagok pl.: természetes kőlisztek, mint kaolinok, timföld, talkum és kréta és szintetikus kőlisztek, mint nagydiszperzitású kovasavak és szilikátok; emulgálószerek: nem ionos és anionos j5 emulgátorok, mint polioxietiilénzsírsavészterek, polioxietilén-zsíralkoholéterek, pl. alkiralilpoliglikoléterek, alkilszulfonátok és arilszulfonátok; diszpergálószerek: pl. lignin, szulfitszennylúgok és metilcellulóz. 40 A találmány szerinti hatóanyagokat a készítményekben más, ismert hatóanyagokkal is keverhetjük. A készítmények általában 0,1—95, előnyösen 0,5—90 súly'% hatóanyagot tartalmaznak. i5 A hatóanyagokat önmagukban, vagy az azokból készített felhasználási formákban, mint használatra kész oldatokat, emulziókat, szuszpenziókat, porokat, pasztákat ós granulátumo-50 kat alkalmazhatjuk. Az alkalmazás a szokásos módon pl. permetezés, fecskendezés, öntözés, szórás és hintés útján történik. A használatra kész keverék hatóanyagtartalma szélesebb tartományban váltakozhat. Általá-55 ban 0,001—5, előnyösen 0,01—0.5% között van. ,.A" példa (hatóanyag felhasználás) Tetranychus teszt Oldószer: 3 súlyrész dimetilformamid Emulgátor: 1 súlyrész alkilarilpoliglikoléter 60 A megfelelő hatóanyagtartalmú keverék előállítása céljából a hatóanyag 1 súlyrészét az adott mennyiségű oldószerrrel, amely az adott mennyiségű emulgátort tartalmazza, elkeverjük és a koncentrátumot vízzel a kívánt töménység-65 re hígítjuk. 2