157038. lajstromszámú szabadalom • Elektronsugár eltérítő tekercs-elrendezés és kapcsolás színes televízió képvisszaadó készülékhez
7 157038 maszkos cső és agy vagy három 2 elektronágyúval rendelkezik, amelyek három 3 elektronnyalábot állítanak elő, egyenlő oldalú háromszög alakban. Mindegyik 3 elektronnyaláb a vörös, zöld vagy kék alapszínek egyikét képviiseli és a 4 képernyőn megjelenő 5 becsapódási foltokat 5R , 5G , illetőleg 5 Ű jellel jelöltük: A színtisztaság biztosítására a három 3 elektronnyalábnak együttesen egy nem ábrázolt árnyékmaszk azonos helyére kell jutnia. A 4 képernyőn ezt a jó konvergenciát azáltal jelöltük, hogy az 5R , 5° és 5b becsapódási foltokat egymásra helyezve ábrázoltuk. Az adódik azonban, hogy a 21 és 22 eltérítő tengelyeken a színfedési követelményt egyrészt az anasztigmatikus 7 és 8 eltérítő tekercskészletek, másrészt egy egyszerű (nem háromszoros, mint amilyen az ismert készülékekben van) dinamikus, radiális konvergencia-egység segítségévél ki tudjuk elégíteni. Ezt az egységet az 1. ábrán 6 szerv jelzi, amely elektrosztatikusán hat. Minden 3 elektronnyaláb azonos konvergenciája következtében azonban fennmaradnak színlhihák, amelyek a 4 képernyő sarkai irányában mind nagyabbakká válnak és azáltal keletkeznek, hogy az 5R , 5G és 5B becsapódási foltok az illető helyeken nem olyan 3 elektronnyalábok útján adódnak, amelyek az árnyékmaszkot egyetlen ponton találják el. A 2b. ábfán az I... IV negyedekben egy 4 képernyőn megfigyelhető maradék hibákat mutattuk be egy hibamentes raszterhoz képest. A 3. és 4. ábra kapcsán az alábbiakban ismertetjük, hogy milyen módon küszöböli ki a a találmány szerinti intézkedés (lásd 1. ábrát) a 2a. és 2b. ábráikon található ilyen fajta feltűnően különböző hibákat egyszerű módon. A 3. ábra négy mágnes részeit mutatja, ahol két 31 és 32 északi pólus és két 33 és 34 déli pólus látható. Az azonos pólusok egymással szemközt helyezkednek el és egy párt alkotnak; az így kialakult két pár egymásra keresztirányban áll, úgyhogy mágneses négypólus-mező keletkezik. Ebben a négypólus-mezőben 35 kör látható, amely úgy képzelhető el, hogy azt a rajz síkjából kilépő elektronnyalábok pásztázzák, ezekből néhányat a 36, 37 és 38 pontok jelölnek. A 31 északi pólus mezeje a négypólus-mezőban a 31 pólustól el van fordulva és a háram-ujj szabály szerint a 38 ponttal jelölt elektronnyalábra a négypólus-mezőfoe való belépésénél a 39 nyíl irányában erőt fejt ki. A négypólus-mező elhagyásakor a 35 körben levő 38 pont a 39 nyíl irányában eltolódott, úgyhogy az illető elektronnyaláb a 38' pontban hagyja el a négypólusnmezőt. A 35 kör különböző (például 36 és 37) pontjai számára, amelyek a négypólus-mezőbe belépő elektroninyalábokhoz tartoznak, az eltolódást (a 36' és 37' pontokba) jelöltük. Ennék az az eredménye, hogy a nágypólus-mező elhagyásakor a 35 kör 40 ellipszis alakot vesz fel. Egyszerűen belátható, hogy az ellipszis képzés mértéke, azaz a különböző pontok eltolódása, a négypólus-mező erősségétől függ. Hasonló hatást lehet elérni azáltal, hogy a 33 és 34 déli pólusokat elhagyjuk, úgyhogy a 31 és 32 északi pólusok egy kvázi-mégypólus-mezőt állítanak elő, vagy fordítva, ha az északi pólusokat hagyjuk el. Az előbb leírtakból kitűnik, hogy egy 35 kört képező elektronnyalálbdk egy kvázi-négypólus-mező hatására megbillent 40 ellipszist alkotnak. Ez azt jelenti, hogy egy körben fekvő elektronsugarak egy nyalábja, azaz körkeresztmetszettel rendelkező elektronnyaláb, ann'ak következtében, hogy egy valóságos vagy kvázi-négypólus-mezőn halad át, megbillent, elliptikus karősztmetszetet vesz fel. Természetesen egy elliptikus elektronnyaláb, amely egy négypólus-mezőn halad keresztül, szintén megbillen (elfordul). Ha az 1., 2a. és 3. ábrákat összehasonlítjuk, a következőt látjuk. Egy 3 elektronnyaláb,, amelynek elliptikus keresztmetszete van és amelyet a 7 és 8 eltérítő tekereskészletek eltérítenek, az I negyedben a 4 képernyőn elliptikus 5'" becsapódási foltot hagy, amely jobbra van elfordulva vagj^ billenve. Ezt a 7 és 8 eltérítő tekercskészletek anizotrop asztigmatizmusára lehet visszavezetni, amely a találmány szerinti felismerés értelmében a 4 képernyő sarkai irányában egy kvázi-négypólus-imező erősödése következtében keletkezik. A találmány szerinti intézkedés segítségével a vízszintes eltérítés számára szolgáló mágnesmezőre egy kvázi-négypólus-mezőt szuperponálunk, amely az I negyedben két elektromágnesesen előállított északi pólusnak felel meg. Mindkét ,mezőt a 7 eltérítő tekercskészlet állítja elő azáltal, hogy a 7" takercsfélan keresztül folyó áram nagyobb, mint a 7' takercsfélen átfolyó áram. Amint az előzőekben említettük, az 5'" becsapódási foltnak egy N -f- n északi pólus és egy S + n déli pólus felel meg. Ilyen módon az elliptikus 3 elektronnyaláb baloldalra billenő mozgást végez. A 4 képernyőn megfigyelhető hibákból adódik, hogy amikor az I és III, illetőleg a II és IV negyedekben a billenés balirányibán történik a két északi pólus következtében és jobbra a két déli pólus következtében, a vízszintes 7 és függőleges 8 eltérítő tekercskészletekJben folyó eltérítő áramok pillanatnyi értékétől _ függően, akkor ezáltal az anizotrop asztigmatizmus által előidézett jobboldali, illetőleg baloldali elfordulás kiküszöbölődik. A 4. ábra alapján magyarázzuk a 2b. ábra szerinti maradék hibákat, amelyek az árnyékmaszkos csőben fordulnak elő. Itt anasztigmatikus 7 és 8 eltérítő tekercskészletekből és a három 3 elektronnyaláb azonos konvergenciája céljára szolgáló egyszerű, dinamikus, radiális konvergencia-egységből (a 6 szervekből) indulunk ki. A 4b. ábra a 2b. ábra I negyedében levő maradék hibák magyarázatára szolgál. Az anizotrop asztigmatizmus befolyása nélkül és túl kicsiny radiális' konvergencia mellett a 7 és 8 10 15 20 25 30 25 «10 45 50 55 60 4
