157034. lajstromszámú szabadalom • Eljárás könnyen redukálódó fémoxidokat is tartalmazó vasdús ércek és salakok szelektív redukciójára

157034 4 mot a fémbe, azaz fcrómveszteségünk lesz. Ha pedig a fémíben nem akarunk krómot (c) eset), akkor 'meg számolnunk kell vasveszt es éggel, azaz a salakban is hagynunk kell 'bizonyos mennyiségű FeO-t. Az olvadékok klasszikus szelektív redukció­jakor fellépő és a fentiek szerint értelmezett fémveszteség fizikai-kémiai összefüggésektől függő mértékű és jelentős gazdasági kihatású lehet. Különösen nagy a jelentősége abban az esetben, ha a végsalaikot még külön feldolgozzák és ezt zavarja a fémveszbeség miatt vissza­maradó fémoxid. Pl. c) esetiben a salak krómra való feldolgozását (redukálását) zavarja a visz­szamaradó FeO. A fémveszteség, illetve a fémeik egymástól való elválasztásának a hatásfoka — mint isme­retes — attól függ, hogy az érintett fémek oxidjainak a képződésekor jelentkező szabaden­talpia-változás értékei között mekkora a különb­ség. Minél nagyobb két különböző fém oxidjá­nak keletkezésekor a szaibadentalpia-valtozás közti különbség, a két fém annál jobb hatásfok­kal választható el egymástól. Egy rendszerben jelen levő fémoxid szabadenitalpia-változásánaik értéke sok tényezőtől függ, köztük nagymérték­ben a fémoxid aktivitásától. Ebből következik, hogy a rendszeriben jelein levő fémoxidok sza­badentalpia-válitozásainalk értékei közti különb­ségiét nagymértéklben befolyásolják a jelen levő fémoxidok és fémeik aktivitási körülményei. Az aktivitás arányos a koncentrációival, ezért ha valamely fémoxid mennyisége a redukció során csökken és ennek következtében aktivitása is kisebb lesz, ugyanakkor a visszaimaradó (nem redukálódó) fémoxid relatív mennyisége (kon­centrációja) növekszik, ami aktivitásnak növe­kedésével is együtt jár, akkor a szabadenergia­-változásuk közti különbség fokozatosan csök­ken, így a szelektív redukció egyre nehezebben hajtható végre, mert a két fém-oxid együtt redukálódik. Ez a fizikainkémiai törvényszerű­ség az oka annak, hogy egyszerű szelektív re­dukció útján csak jelentős veszteséggel választ­hatók szét egymástól a fémek. A fenti példa kapcsán megvilágítva: ha d) esetiben vasmentes nikkelt .akarunk nyerni, akikor viszanyliag sok nikkelt akarunk nyerni, akkor viszonylag sok a nikkelkihozatal; ha c) esetiben krómmentes vas-nikkel ötvözetet akarunk kiapni, akkor sok vasat kell visszahagynunk a krómos salakban, romlik tehát a vas'kihozatal; ha a vaskihozatalt javítani akarjuk, akkor meg számolnunk kell bizonyos mértékű krómiredukcióval is. A szelektív redukció célja legtöbbször a fé­mek egymástól való minél tökéletesebb 'szétvá­lasztása, minél jobb kihozatal mellett. A két követelmény ^azonban ellentétes metallurgiai feladatot jelent, és az ismert egyszerű szelektív redukció alkalmazásakor a tökéletesdbb szétvá­lasztás kihozatairomlással, a jó kihozatal viszont nem tökéletes szétválasztással jár együtt. A technikai érdek legtöbbször azt kívánja meg, hogy minél tökéletesebb legyen a szétválasztás, a gazdasági érdek ugyanakkor jó kihozatalt kö­vetel. ; A minél tökéletesebb szétválasztás és jó ki-5 hozatal tulajdonképpen azt jelenti, hogy a fém is és a salaik is bizonyos összetételi követelmé­nyekét támaszt. A fém azt, hogy minél több le­gyen benne abból a fémből, amelyet bele aka­runk redukálni, a salak pedig azt, hogy minél 10 több legyen benne abból a fémből, amelyet akban vissza akarunk tartani. Mivel a sa­lak és fém egymással érintkezik és a szóban levő fémek és oxidjaik a fém- és salakfürdo­ben fizikai-kémiai törvények áx„al meghatáro-15 zott egyensúlyt tartanak egymással, a két köve­telménynek egyszerre, egy időpontban nem le­het eleget tenni, ha a szabadentalpia-változások értékei közti különbség kicsi. A találmány célja, hogy a vasdús fémércek 20 vagy fémtartalmú salakok szelektív redukció­jakor 'elkerülhetetlen fémveszteséget jelentősen csökkentse. A találmány szerint ezt a feladatat azáltal 25 oldjuk meg, hogy a redukciót olyan karbantar­talmú vasfürdő felett hajtjuk végre, amelybe a könnyen redukálódó, de a salaikban vissza­tartani kívánt fémből számítással előre meg­határozott mennyiséget adagoltunk, a felöntött 3G érc vagy salak és a vasfürdő érintkezési felü­letén végbemenő reakcióban a salakból vasat redukálunk, mialatt a fürdőbe ötvözött fém egy része salakba megy, elkkor a vasfürdő egy rész­letét csapoljuk, majd a vas tervezett mértékű 35 redukciója után a sálakot, és újabb adag érc vagy salak felöntésével a ciklust elölről kezdjük. Az eljárás a beadagolt fémet csupán az egyensúlyi arány kialakításában veszi igényibe, 40 azt sem a fémmel sem a salakkal nem távo­lítja el a rendszerből, tehát — némi hasonló­sággal a katalizátoroklbjaz — a rendszerben ma­rad. Ezt úgy éri el, hogy amikor a fémből csa­pol, akkor ez az egyensúlyi adalék éppen a 5 salakban van és véle marad vissza, aimilkor pe­dig a salakot csapolja le, akkor a fémben marad. A salakban visszatartana kívánt fémnek a vasfürdőbe adagolt [Me] mennyiségét az 50 (MeO) + Fe=[Me] + (FeO) , , „ [Me]-(FeO) reaKcioegyenlet K= -r-— egyensúlyi a! t (MeO) 5g lamdójának a redukció véghőmérsékletére érvé­nyes számértékéből és redukció végén, azaz salakcsapoláskor a salakban megengedett (FeO) és (MeO) koncentráció értékekből szamatjuk ki. 60 A redukálandó anyagot (érc vagy salak) a vasfürdőre akár megolvadt állapotban (egyszer­re vagy részletekben beöntve) adagolhatjuk, akár íredükálószerrel együtt vagy annak utóla­gos adagolásával a redukcióra szolgáló beren-65 dezésben olvasztjuk meg. 2

Next

/
Thumbnails
Contents