157033. lajstromszámú szabadalom • Berendezés bináris információ átvitelére rádiócsatornán
7 157033 működik a szinkronizált 15 fázisdemodulátor, amely a jelsorozatot visszaalakítja eredeti formájába és adja a 7 kiolvasó áramkörre A találmány szerinti elrendezést — az említetteknek 5 megfelelően — elsősorban félvezetős áramkörökkel célszerű megvalósítani. Egy ilyen elrendezés adórészéneik blokksémáját a 4. ábra mutatja. Itt a 16 kristályoszcillátor frekvenciáját — példánkban — a tranzisztoros 17 frekvenciasck-10 szorozó ni-szeresre növeli. A 18 fázismodulátor -faan egy .rezgőköribe kapcsolt varaktordióda, amelynek előfeszültségét a bináris jelsorozat változtatja, a vivőhullám fázisát a bináris jelsorozat ütemében változtatja. E fázismodulált 15 vivőhullám frekvenciáját a 19 frekvenciás okszorozó ^-szeresre növeli, majd a 'tranzisztoros 20 teljesítményerősítő után a vairaktoros 21 freikvenciasolkszorozó a kívánt n; j-szoros végső frekvenciájú és szükséges teljesítményű fázis-20 modulált rezgést adja az adáantennára. Ezt a felépítési sorrendet szükségképpen módosítani lehet, pl. a 18 fázismodulátor jön a sokszorozólánc végére, vagy a teljesítményerősítő a lánc végére, stb. A példa szerintii elrendezés vtevőjé-25 nek blokksémája az 5. ábrán látható. Itt az antennáról érkező jeleiket a 22 'előerősítőbe vezetjük, majd innen a 24 ikeverőfokozatba, amely a középfrekvenciára transzponálja őket, amihez a szükséges előfeszítő teljesítményt a 23 helyi osz-30 dilator szolgáltatja. A középfrekvenciás jeleiket innen a középfrekvenciás 25 erősítőbe vezetjük, utána a 4 amplitudólimiterfoe, amely levágja a káros, ill. zavaró amplitudólációt. Ezután az 5 frekvenciademodulátorba ímegy az amplitudóli-35 mitált középfirekvenciás jel. A demodulált jelek nagyfrekvenciás zaját az aiuláteresztő 26 szűrő levágja, ami után a 27 Schmitt-trigger áramkör visszaállítja a 'moduláló bináris jelsorozat ere, deti alakját. A zajérzékenység további javítása 40 érdekében akár a középfrekvenciás 25 főarősítő, akár az aiuláteresztő 26 szűrő (karakterisztikáját lehet illeszteni a jelsorozathoz („matched 1 filter"). [Például ha a ibináris jelsorozat impulzusai exp (——^r)2 alakú időfüggvónnyel írhatók le, 45 T a szűrő frekvenciakarakterisztikája exp ( )2 függvényt közelítse. zajviszony egészen közel áll a rádiófrekvenciás jel-zaj'viszonyhoz. A találmány szerinti elrendezésnek további előnye az, hogy (bipoláris) impulzusokkal dolgozik és ígys sem egyenáramot, sem kisfrekvenciás összetevőket nem kell átvinnünk, tehát semmi szükség sincs egyenáramú csatolásra, ami által lényegesen kisebb ennék a rendszernek az érzékenysége a hálózati bugással szemben. Azon ismert digitális rendszerek, amelyek szintén bipoláris jelsorozattal működnek, nem tartoznak ide, mert jelsorozatuk más mint a 2. ábrabeli moduláló 9 bemenőjelé, és ezenkívül különösen bonyolult az alapsáv-berendezésük. Noha a találmány szerinti elrendezéssel az összeköttetés minősége — ami a jeltévesztés valószínűségét jelenti adott jel-zajviszony esetében — nem egészen éri el a kimutathatóan optimális, tisztán fázismodulált és fázisdemodulált átvitel minőségét, mégis érdemes vállalni ezt a nagyon kis hátrányt az áramkörök különösen egyszerű kivitele által nyújtott nagy előnnyel szemben. Egyébkéntis, a jeltévesztés valószínűségét általában csökkenteni lehet a frekvencialöket növelésével, amit a találmány szerinti elrendezés esetében egyfelől nagyobb fázislöket megválasztása útján, másfelöl a jelek felfutási meredekségének növelésével érhetünk el. Vannak esetek, amikor a frekvencialöketet nem lehet kellőképpen növelni, pl. amikor a rendelkezésre álló sávszélesség kicsi, de ennek ellenére is a lehető legjobb minőségű átvitelt kell megvalósítani. Ilyenkor bonyolult felépítésű, tisztán fázismodulált összeköttetést kell alkalmazni, azzal a kiegészítéssel, hogy a vevőkészüléket követő kiolvasó áramkör már szinkronizálva legyen a jelsorozathoz és a kiolvasás igen rövid időtartamon belül történjék, mintát véve a jelsorozatból. Ebben az ismert eljárásban hátrányos az, hogy ha a szinkronizmus megbomlik, akkor igen nehezen áll helyre, mert a vevő szinkronizáló jeleket olyan egységen keresztül észleli, amelynek működéséhez eleve az szükséges, hogy a vevő az adóval szinkronízmusba legyen. Minthogy a szinkronizáló rendszerek általában nem olyan érzékenyek a zajjal szemben, mint az információt hasznosító — pl. adatátviteli — rendszerek, a találmány szerinti megoldást igen jól lehet használni a szinkronizációt létesítő segédösszeköttetés céljára, amelynek önmagában nincs szüksége szinkronizmusra a működéshez. A segédösszeköttetésen keresztül működtetett szinkronizáló rész igen jól bírja működtetni a fő információs átviteli út szinkronizált fázisdetektorát. Olyan kétutas, a találmány szerinti összeköttetés blokksémája látható a 3. ábrán, ahol az adóoldal ugyanaz, mint az 1. ábra szerinti elrendezésben. A 3. ábra szerinti elrendezésben a 6 relaxációs áramkör kimenőjelsorozata a 14 szinkronizálóegységbe megy, amely az egész jelsorozatból nyilvánvalóan csak a szinkronizáló jeleket hasznosítja. A 14 szinkronizálóegység kimenőjeleivel Mivel az 5 frekvenciademodúlátotrból kijövő jel nemcsak a 18 fázismodulátor által adott fázislökettől, hanem, a bejövő bináris jelsorozat fel- és lefutó ágainak meredekségétől is függ, a 27 Schimitt-tirrüggerre (ill. a 6 relaxációs áramkörre) jutó jelsorozat különböző amplitúdója bipoláris jeleikből állna. Ennek kiküszöbölése érdekében a '18 fázismodulátorra egy aiuláteresztő szűrőn vezetjük a bináris jelsorozatot. Ennek az aluláteresztő szűrőnek határfrekvenciáját úgy ikelil 'megválasztani, ill. beállítani, hogy a szűrő kimenőjele állandó meredekségű fel- és lefutási jeleikből álljon. Ezt pl. akként lehet elérni, hogy e szűrő határfrekvenciáját a bináris jelsorozatban előforduló fel-, ill. lefutási idő reciprok értékének a felével tesszük egyenlővé. 5 10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60 4
