157013. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az 5-helyzetben bázikus oldallánccal helyettesített 5H-dibenzo(a,d) cikloheptének előállítására

9 157013 10 nil-kis szénatomszámú alkilszulfoniloxi-gyök, pl. íenilmeziloxi-gyök. A reakciót célszerűen inert oldószerben (pl. benzolban, toluolban, hexánban, heptánban, éterben, stb.) és kb. szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérséklet-tartományban .végezhetjük el. A fenti reakciónál kiindulási anyagként felhasznált (X) képletű vegyületeket pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy a megfelelő 5-ketonokat vagy 54iidroxi-vegyületeket alumíniumizopropiláttal reagáltatjuk, majd a terméket alkálifémamiddal vagy 4iidriddel hozzuk reakcióba. A találmányunk tárgyát képező eljárás egy másik foganatosítási módja [h) módszer] szerint valamely (XII) általános képletű vegyületet hidrolitikus úton megbontunk, mikoris a megfelelő (I) képletű szekunder anminokhóz jutunk. A D-csoport pl. acil-csoport lehet, melynek előnyös képviselői az alábbi csoportok: kis szénatomszámú alkanoil-csoportök, pl. formil- vagy acetil-esoport; fenil-kis szénatomszámú alkanoil-csoportök, pl. benzoil; kis szénatomszámú alkiliszulfonil-csoportok, pl. mezil-csoport; fenilszulfonil-csoport; kis szénatomszámú alkilfenilszulfonil-csoportok, pl. tozil-csoport; vagy fenil-kis szénatomszámú alkilszulfonil-csoportok, pl. fenilmezil-csoport. D ezenkívül észterezett karboxi-csoport is lőhet (előnyösen kis szénatomszámú kairbalfcoxi-csoportok, mint karbometoxi-, karbetoxi- vagy karboizopropoxi-csoport; karbo. f enoxi-csoport; vagy kis szénatomszámú karbofenilalkoxi-esoportok, pl. karbobenzoxi-csoport). Ként nem tartalmazó D-csoportok lehasítását a savas vagy lúgos hidrolízis szokásos körülményei között végezhetjük el. Eljárhatunk pl. oly módon is, hogy a (XII) képletű vegyületet kb. 50 C° és a reakcióelegy forrási hőmérséklete közötti hőfokon etanolos sósav, ecetsav, nátriumhidroxid vagy káliumlhidroxid-oldat jelenlétében melegítjük. Előnyösen lúgos hidrolízist alkalmazunk. A kéntartalmú D-csoportok lehasítását előnyösen oly módon végezhetjük el, hogy a (XII) képletű vegyületet fenol jelenlétében ecetsavas oldatban brómhidrogénsavval kezeljük vagy magas forráspontú alkoholban alkálifémmel reagáltatjuk (pl. nátriummal butanolban) vagy jódhidrogénsawal és foszfóniumjodiddall kezeljük. E reakciókat célszerűen , melegítés közben—pl. kb. 50 C° és a reakcióelegy . forrási hőmérséklete közötti hőfokon — végezhetjük el, A kéntartalmú D-esopor tokát továbbá folyékony ', ammóniával és valamely alkálifémmel (pl. nátriummal) történő kezeléssel is lehasíthatjuk. A (XII) általános képletű kiindulási anyagokat pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (X) képletű vegyületet éterben valamely metil-D-aminopropilhalogeniddel reagáltatunk, (ahol D jelentése a fent megadott). A fent ismertetett módszerekkel előállított (I) képletű vegyületek kívánt esetben további átalakításoknak vethetők alá: A kapott (I) képletű dimétilamino-vegyületek a megfelelő monometilamino-vegyületekké alakíthatók. Az átalakítást különösen előnyösen oly módon hajtjuk végre, hogy az (I) képletű dimetilamino-vegyületet halogénciánnal (előnyösen brómciánnal) hozzuk reakcióba. A reakciót 5 célszerűen inert oldószerben (pl. benzol, éter, tetrahidrofurán vagy metilénklorid) és szobahőmérséklet és az elegy forráspontja közötti hőfokon hajthatjuk végre. A képződő N-ciano-N-metilamino-vegyületet ezután lúgos vagy savas 10 közegben önmagában ismert módon hidrolizáljuk, mikoris az (I) képletű monómetilamino-vegyületet a hidrolízisnél felhasznált közegtől függően a bázis vagy savval képezett addíciós sója formájában kapjuk. 15 Az (I) képletű dimétilamino-vegyületek demetilezését oly módon is elvégezhetjük, hogy azokat halogénhangyasavészterrel kezeljük és a képződő karbamátot hidrolizáljuk. A felhasznált halogénhangyasavészter alkohol-részét elő-2o nyösen az alábbi alkoholokból deriválhatjuk: kis szénatomszámú alkanolok, pl. metanol, etanol, izopropanol; fenolok; vagy kis szénatomszámú fenilalkanolok (pl. benzilalkohol). .. 25 A halogénatom célszerűen klófatqm. A halogénlhangyasavas észter reagáltatását célszerűen magas forráspontú inert oldószerben (pl. xilol vagy toluol) és kb. 50 C° és a reakcióelegy forrási hőmérséklete közötti hőfokon, előnyösen v« visszafolyatási hőmérsékleten végezhetjük el. A hidrolízist lúgos vagy savas körülmények között, pl. káliumhidroxiddal butanolban vagy brómhidrogénsavval jégecetben és kb; 50 C° és a reakcióelegy forrási hőmérséklete közötti hőfokon hajthatjuk végre, A kapott, nem-szimmetrikusan helyettesített, exociklikus kettőskötést tartalmazó (I) képletű vegyületeket és sóikat a geometriai izomerekre, azaz az a-, ill. '^-izomerekre szétválaszthatjuk. 4Q A szétválasztási módszerek önmagukban ismertek. A geometriai izomereket előnyösen a savakkal képezett addíciós sók oldószerből (pl. acetonból) vagy oldószerelegyíből (pl. metanol-dietiléter) történő frakcionált kristályosításával vá„ lasztihatjuk szét. A kapott nem-szimmetrikusan helyettesített exociklikusan telített vegyületek és sóik Facemátok alakjában vannak jelen, melyek önmagukban ismert módon optikai izomerjéikre szétválaszthatok. A racemátokat e célból pl. optikailag aktív savakkal (mint borkősav vagy kámforszulfonsav) reagáltathatjuk és kristályosítással szétválaszthatjuk. Az (I) képletű . triciklikus aminők savakkal 55 képezett addíciós sóikká alakíthatók. A., sóképzéshez pl. szerves savakat, (mint oxálsavat, citromsavat, ecetsavat, tejsavat, máleinsayat és borkősavat) vagy szervetlen savakat (pl. sósavat, brómhidrogént vagy kénsavat) alkalmazhatunk. 60 A találmányunk tárgyát képező eljárással előállítható vegyületek és sóik a gyógyászatban a hatóanyagot és enterális vagy parénterális felhasználásra alkalmas, inert, szerves vagy szer-65 vétlen gyógyászati hordozóanyagot tartalmazó 9