156967. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés vezérelt félvezetők univerzális gyújtására, szükség szerinti gyújtóimpulzusszámmal

156967 3 4 pulzustartam az egymásutáni impulzusok közöt­ti szünet időtartamának csak töredéke, így a melegveszteségeket lényegesen csökkenteni le­het, és a gyújtóimpulzus újra és újra megjele­nik az első gyújtóimpulzust követve egy „sűrű" sorozatban, és e sorozat egyikénél azután a gyúj­tás még induktív késleltetés esetén is bekövet­kezik. Hátránya ennek a módszernek az, hogy az is­métlődő gyújtóimpulzusok fennmaradnak függet­lenül attól, hogy a gyújtás bekövetkezett-e, vagy sem, és így felesleges melegveszteséget okoznak. Ha annak érdekében, hogy párhuzamosan kap­csolt vezérélt félvezetőket is gyújtani tudjunk, nagy amplitúdójú és rövid időtartamú impulzu­sokat használunk, a melegedés problémák még fokozottabban jelentkeznek. Az elmondottak után felmerült a gondolat, van-e mód olyan a lehetőséghez képest univer­zális gyújtási módszer és azt megvalósító gyúj­tóáramkör megalkotására, amely általánosan használható és eredményesen egyesíti az egyes módszerek előnyeit azok hátránya nélkül. A kérdés megoldását jelenti a jelen találmány tárgyát képező gyújtási eljárás és az azt meg­valósító áramkör, amelynél a viszonylag nagy amplitúdójú, de a kapuköri hőveszteségek szem­pontjából megfelelő impulzustartam/szünet vi­szonyú áramimpulzusok számát az áramköri al­szerinti értékűre korlátozzuk az egyetlen ve­zérlő impulzustól a periódus teljes lehetséges vezetési szakaszát kitöltő gyújtóimpulzusszámig. így minden áramkörnél olyan impulzusszám biztosítható, amely adott esetben szükséges, de elégséges is. Ezzel az ezt a gyújtási módot meg­valósító áramkörnek általános alkalmazási lehe­tőséget biztosíthatunk egyetlen kiviteli formá­ban. Az említett gyújtási módszer és az azt meg­valósító áramkör kiviteli alakja biztosítja annak lehetőségét, hogy változó jellegű terhelésre dol­gozó vezérelt félvezető eszközöknél, a terhelés jellegének változásával egyidejűleg automatiku­san változtassuk a szükséges gyújtóimpulzusok számát, a mindenkori terhelési állapotnak meg­felelő optimális gyújtóimpulzusszámra. Ennek az automatikus impulzusszám változtató eljárásnak igen nagy előnyei vannak bonyolultabb vezérelt félvezetős berendezéseknél, az egyébként ilyen esetben szükséges jelentős túlméretezési igények elhagyása révén. A találmány tárgyát képező vezérelt félvezető gyújtási eljárását megvalósító áramköri elrende­zés egy kivitelezett alakja látható az 1. ábrán. Az áramkör célszerűségi okból a pont-vonallal elválasztott két szerkezeti egységre oszlik, míg ugyanis a B rész minden egyes vezérelt félveze­tőhöz szükséges, addig az A részből többfázisú rendszerek esetében egy is elegendő, ez közösen ellátja a maximálisan 6 darab B részt. A kap­csolás felépítése a következő: A TI tranzisztoros emitterkövető bemenőfokozat egy a jelkompa­rálást végző T3 tranzisztoros fokozat emitteré­hez kapcsolódik, míg ugyanezen tranzisztor bá­zisára a T2 tranzisztoros szinkronozó fokozattal söntölt és a T4 tranzisztoron keresztül RIO, Pl, R9 ellenállásokon keresztül az állandó árammal táplált C2 kondenzátor kapcsolódik. A Zl Zener diódával stabilizált R3, R4 feszült­ségosztó, mely a D3, D5 leválasztó diódákon ke­resztül kapcsolódik a T3 tranzisztoros komparáló fokozat bázisköri RC tagjához, a szinkronizáló T2 fokozathoz képest késleltétésmentes műkö­dést biztosít, a T3 komparáló fokozat bázis-emit­terköri nonlinearitásának kiegyenlítésével. A kapcsolás kimenete az impulzus transzfor­mátor 1FSI és 1FS2 szekunder tekercse, amelyet a T6 tranzisztoros önzáró oszcillátor fokozat kollektorkörébe iktatunk. Az önzáró oszcillátor bázisáramköre a T5 tranzisztorból álló indító és lezáró fokozaton keresztül kapcsolódik a koráb­biakban leírt komparáló fokozathoz, a találmány tárgyát képező jelformáló négypóluson (Y) ke­resztül. Ezt az áramkört egészíti ki az a nem­lineáris félvezetős hárompólus (X), amely a kom­paráló T3 tranzisztoros fokozat emittere és kol­lektora közé kapcsolva biztosítja a zárt állapot­ban a szükséges állandó kollektor-emitter fe­szültséget. A jelformáló négypólus (Y) bemenő kapcsai (a és b) vagy a 2. ábra szerinti fázisér­zékeny négypólushoz kapcsolódnak egy tranzisz­toros fokozaton keresztül, vagy a 3. ábra sze­rinti egyszeri beállítású potencióméterhez. A leírt felépítésű kapcsolás működése a kö­vetkező: A szokásos gyújtási módszereknek megfele­lően a szinkronizáló jel az R5 ellenálláson ke­resztül jut a T2 szinkronozó tranzisztor bázisára. A szinkronjel negatív félperiódusában a T2 nyitott állapotban van és a Cl kondenzátor a Z/ Zener dióda stabilizált feszültségszintjéig töltő­dik fel az R7 ellenálláson keresztül, amikor nyitott állapotban van és a Cl kondenzátor a Zl Zener dióda feszültségszintjét, a korábbiakban zárt Dl dióda kinyit és nem engedi ezt a pontot magasabb feszültségre töltődni. A szinkronjel pozitív félperíódusának kezdeténél a T2 tranzisz­tor lezár, és a korábbiakban R9, D5 és T2-n ke­resztül kisütött C2 kondenzátor a T4 tranzisz­toron és az RIO, Pl ellenálláson keresztül állan­dó árammal kezd töltődni. Az állandó áramot a T4 tranzisztornak állandó bemenőfeszültséget adó Cl R8 párhuzamos RC tag biztosítja, ame­lyet a D4 dióda C2 töltődésekor Zl-ről leválaszt, és melynek kisülési időállandója jóval nagyobb C2 maximális töltődési idejénél, így C2 feszült­sége gyakorlatilag lineárisan növekszik. Annak érdekében, hogy ha nem szükséges gyújtáskés­leltetés, a T3 tranzisztor a T2 szinkronozó foko­zat lezárása után azonnal tudjon kimenőjelet ad­ni, C2 töltődésének megindulásakor D5 dióda zárt, D3 dióda kinyit és így a kondenzátor nem a 0 szintről, hanem az R3, R4 feszültségosztó szintről kezd töltődni, amelyet úgy állítunk be, hogy a T3 tranzisztor nem lineáris bázis-emitter karakterisztikája miatti induló feszültségszintet kikompenzálja. így ha a bemenő egyenfeszült­ségű jel a TI tranzisztor bázisán zérus, a T3 tranzisztor a T2 szinkronozó fokozat lezáródása 10 15 20 29 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents