156908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karboxil-tartalmú műgyanták előállítására
SZABADALMI 156908 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY -^w Nemzetközi osztályozás: ^WUL C 08 f Ijjl Bejelentés napja: 1968. II. 07. (MU—400) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1969. VII. 23. HIVATAL Megjelent: 1970. XI. 10. Feltalálók:. Dr. Mikes János kandidátus, 40%, ör. Szántó József kandidátus, 60%, Budapest Tulajdonos: Műanyagipari Kutató Intézet, Budapest Eljárás kairboxil-tartalmú műgyanták előállítására 1 A találmány nagykapacitású, szelektív karboxil-gyanták előállítására vonatkozik, szénhidrogén-alapú polimerek polimeranalóg haloalkilezése és oxidatív átalakítása útján. Ismeretes, hogy a különféle karboxil-tartalmú ioncserélők közül egy-másik típus nagyobb kapacitással, másfélék viszont nagyobb szelektivitásukkal tűnnek ki. Gyakori előállítási módjuk metakrilszármazékok kopolimerizálása valamely térhálósító ágenssel, esetleg hidrolízis, amikor is nagy kapacitású, de mérsékelt szelektivitású karboxilgyantákhoz vezet a szintézis. Nagybb szelektivitást érhetünk el, ha fenolos OH-csoportokat is tartalmazó monomerek kondenzációs reakcióját használjuk a gyanta készítéséhez, bár a kapott termék többnyire kisebb kapacitású és nem készíthető a felhasználáshoz oly kívánatos gyöngyalakban. Több szempontból kívánatosnak látszott karboxil csoportok kialakítása a közismert és az ioncserélők legtöbb típusához használt sztiroldivinilbenzol vagy egyéb aromás vagy hidroaromás monomerből készítet polimeren. Itt ugyanis a jól kézbentartható polimerizációs technika mellett kémiai előnyökkel is számolhatunk: a szénhidrogén váz bizonyos közegek számára kompatibilisebb, jobban átjárható, jobban közvetíti a reaktánsokat, vagy pedig az 10 aromás, illetve hidroaromás magon kapcsolódó karboxil-csoport aciditása kisebb, ami adott esetben mind előnyös lehet egyes felhasználási módok szempontjából; végül, de nem utolsó sorban ez a módszer a szelektivitás növelésére is reményeket nyújtott. Az irodalomból ismert" eredmények, egybehangzóan mind a tapasztalatcserék útján tudomásunkra jutott mérésekkel, mind a saját kísérleteink eredményeivel nem támasztották alá ezeket a reményeket. Az aromás vagy hidro* aromás alappolimereken kialakított karboxilcsoportok nem mutattak nagyobb szelektivi-15 tást, mint például a metakrilátos kopolimerizációk termékei, de lényegesen kisebb ioncserélő kapacitású termékekhez vezettek. Irodalomból ismert út például a sztirol-divinilbenzol kopolimerek klórmetilezése, majd közvetlen oxidálása. Az eddig leírt módszerek között leghatásosabb oxidálási mód kétségkívül a salétromsavas, amellyel 1963-ban a lipcsei Műanyagkongresszuson ismertetett német eredmények szerint 1,3—1,35 mval/ml karboxil kapacitást lehetett elérni mint maximális, és az előadók szerint optimális eredményt. Saját kísérleteink hasonló határértékekhez vezettek. Kísérleteink során megfigyeltük, hogy az 35 oxidációval elért karboxil-kapacitás az öregítő 20 25 156908 .
