156904. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rózsatövek dugványszemzéses szaporítására
116904 3 4 tű hideg kamráiban tárolhatjuk. Ezalatt .azonban a dugványokat egészséges állapotban kall tartani azzal, hogy azokat gombaölő oldatba merítve steririliizáljuk. A tulajdonképpeni szemzés műveletét a következő módon hajtjuk végre: Az Indioa Major dugványokon történő ismert szemzésnél, mely nagyobb hozam és sikerszázalék elérésére szakembert kívánt, a dugvány kérgét fel kell hajtani, hogy a szaporítandó változat szemét, ill. rügyet hordozó „pajzsot" be lehessen helyezni. Ezt a műveletet csak olyankor lehet elvegezni, amikor a dugvány még fejlődésben van, különben a kimetszés után a kérget lehetetlen lefejteni a faanyagról..Ezzel szemben a találmány egyik főídlőnye, hogy a szemzést inersz, vagyis nem fejlődő dugványon lehet végrehajtani. Maga a szenieés ismert módon történik, de míg eddigelé ehhez fejlődésben levő (vegetáló) alanyra volt szükség, addig a találmány esetében a szemzés igen jól elvégezhető az asztalon, gyökér és duzzanat nélküli dugványokon, és ehhez nincs szükség különleges szakmunkásra (3a— 3e. ábrák). a) Először az anyatőről vett dugványon a, 4 metszést alakítjuk ki (3a. ábra). b) A 4 metszés alján kicsiny bevágással az 5 nyelvet hozzuk létre (3b. ábra). c) A szaporítandó változaitról a 6 szemet választjuk le, mely egy rügyből és, a szempajzsot alkotó kéregdarabból áll, és amely megközelítőleg azonos méretű a dugványon képzett 4 metszéssel (3c. ábra). d) A 6 szemet a 4 metszésre helyezzük, ahol az egyelőre az 5 nyelv rögzíti (3d. ábra). e) A 6 szemet a kívánt helyen, pl. 7 kötés útján rögzítjük (3e. ábra). Amint fentebb már említettük, a találmány szerinti eljárás egyik fontos jellemzője az, hogy a szemzést gyökeres dugványok helyett gyökérteleneken végezzük; ez módot nyújt a művelet gépesítésére, ill. mechaniizálására. A beszemzett dugványokat olvadt viasz fürdőjébe vagy egyéb, a növényre nem mérgező hatású anyag ömlesztékéfoe merítjük oly módon, hogy ezáltal egyrészt a felső vágást, másrészt a szemzéshez szükséges metszést teljesen lezárjuk, ill. lefedjük. Ily módon a dugványok felső és alsó végét az ültetéskor nem lehet összetéveszteni. A beszemzett dugványok nevelése a következő körülmények között megy végbe: a) A neveléshez különböző mesterséges talajokat használhatunk (homok, perlit, tőzeg és máseffélék). Ezektől elegendő megkívánni, hogy semleges kémhatásúak, jól szellőzők és elég nagy mennyiségű vizet visszatartók legyenek. A beszemzett dugványokat szabad, vagyis viasszal nem borított végükkel a talajba helyezzük. b) Az ültetés sűrűsége annál kisebb, minél tovább akarjuk a dugványokat az említett mesterséges talajban hagyni; középértékben megengedhető, 500—8QQ dugvány négyzetméterenként. c) Mindezeket a műveleteket, a nevelés első fázisához tartozókat is belevéve, épületek belsejében vagy melegházakban foganatosítjuk. Ámbár a dugványok nevelése bizonyos évszakokban közvetlenül a szabadban is végezhető, mégis célszerűbb a melegházi, ill. belső nevelés, mert ennél a környezet klímája könnyebben ellenőrizhető. Ennek paraméterei: talajhőmérséklet 16—18° környezeti hőmérséklet 20—22° légnedvesség 80% d) A mesterséges talajban történő nevelés időtartama kb. egy hónap, mely alatt a beszemzett rügyek kifejlődnek, a dugványok alján pedig létrejön az a forradás, amelyből az átültetés után a gyökerek fejlődnek ki. Az átültetésnek két módja van: az egyiknél csemetekertben néhány hónap elteltével kifejlődött növényeket kapunk, melyeken tehát több ág található (nevelt tövek), a másiknál pedig melegházban —• vagy már a kertben — a, beszemzett (de még nem nevelt tövű) dugványokat közvetlenül helyezzük el és azok ott eresztenek gyökeret. Az utóbbi esetben az üvegházi kertész, ill. a műkertész. a növényt olcsóbban hozhatja forgalomba, mint a gyökértelen (nevelt tövű) példányokat. . e) Hat hónappal a. szenizés után a fejlődésben levő növényekről eltávolítjuk a dugványcsapot. A csiap eltávolítása és az így előálló metszési felület, bevonása valamely szigetelő viaszos anyaggal megakadályozza a fertőzést és előnyös módon egy forradást hoz létre, mely megkülönböztethetővé teszi az ekként szemzett1 növényt a szokásos eljárások szerint szemzett növényektől. A találmány szerinti, fent ismertetett eljárás tehát a következő előnyöket tünteti fel: 1/. Valamennyi ismert eljárásnál, melyeknél a rózsákat esemetekeirttaen nevelik, a beszemzett alanyok, mint teljes növények, gyakran túlságosan dús hajtásokat eresztenek, melyeket le kell vágsni. Emiatt aránylag jelentős vegetációs energia vész el. A találmány szerinti eljárásnál, amely fejlődésileg nyugalmi állapotban levő dugványokkal dolgozik, a gyökérzet és levélzet által később kifejtett energia egyedül a beszemzett változatnak, vagyis a végterméket képező rózsának kifejlesztésére irányul. Az így nevelt rózsa nevelési ideje tehát csökken, ami lehetővé teszi a csemetekerti termesz'tőterület jobb kihasználását. 2. Az . ismert szabadtéri szaporító eljárások munkaperipdusa szükségképpen időbelileg korlátozott, amivél szemben a találmány esetében a szaporítás és a termesztés kezdete eltolódhat, mert szabályozott légkörben történik. 3. A találmány szerint szaporított mindegyik rózsatőnéi a dugványalany szükséges hossza az eddiginél kisebb és így a dugványok ára kb. 30%-kal csökkenthető. 4. Ellentétben a szabadtéri ismert szemző eljárásokkal, melyek a fokozott hozam és jó sikerszázalók. biztosítására szakképzett munkaerőt kívánnak, a találmány szerinti eljárás nem kíván különleges szaktudást. 5. A dugvány szemzési helye fölötti csap el-10 }5 20 25 50 25 40 45 50 55 60 2
