156860. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék növények gyökérzetének vizsgálatára
7 156860 8 gyökérmosással kapott gyökérfejlettség méréséből ismeretesek. Kimosással azonban lényegesen kevesebb kukoricatő vizsgálható meg, mint az ismertetett húzószerkezettel. E kísérletekben a húzóerő a kezelések szerint 100 és 250 kg között ingadozott. Vizsgálataink egyik témája az volt, hogy a megdőlés összefügg-e a gyökér húzóerejével. Ezt a vizsgálatot korai érésű hibridkukoricákon 10—• 12 nappal a kukoricatörés után végeztük. Nem tapasztaltunk fajtakülönbségeket, jóllehet olyan hibrideket választottunk ki, amelyekről tudtuk, hogy állóképességük igen különböző. Az eredménytelenséget annak tulajdonítjuk, hogy törés után, amikor a tő már elhalt, a húzóerő nem ad reális képet a gyökér fejlettségéről, hiszen aligha beszélhetünk ekkor már arról, hogy a gyökér aktívan kapaszkodik a talajba. Másrészt ebben az időben a fuzárium általában meggyengíti a gyökérzetet. Valóban tapasztaltuk, hogy a gyökerek könnyen szakadtak, az erősebben fuzáriumos tövek 30—40 kg súllyal voltak kihúzhatók. a viszonylag ép tövek kihúzásához is 70 kg körüli súly kellett csak. Azt tapasztaltuk, hogy a gyökerek.kihúzására a virágzás befejezte vagy a tejesérés eleje a legmegfelelőbb időpont. Lehetséges, hogy egy későbbi időpontot a fuzárium rezisztencia vizsgálatához a találmányt gyors módszereként fel lehet használni. Módszertani nézőpontból jelentős kérdés, hogy hány növényt kell vizsgálni. Az 1. táblázat szerint az egyedi varianciát mérő szórásnégyzet, a Hiba MQ = s2 = 230,3, ennek négyzetgyöke pedig a szórás = ± 15,2 kg. így ha pl. 20 tövet vizsgálunk, akkor a középérték szórása sx = 230,3/20 = + 3,39 kg, ami P = 5% szinten = = ± 7 kg konfidenciatartományt, két átlag közötti különbség vizsgálatakor pedig SzDs == = 10 kg pontosságot jelent. Ez körülbelül kielégítő pontosságnak látszik. Második kiviteli példa: A találmány szerinti készülék e második kiviteli példája háromlábú állványra szerelt hordozható berendezés, mely bárhol felállítható és a mérés vele gyorsan elvégezhető. A következő főbb szerkezeti részekből áll: önzáró befogópofa, erőmérő szerkezet, nyúlásmérő szerkezet, diagrammérő, húzóerőt kifejtő szerkezet. Az önzáró kivitelű 8 befogó a 9 próbadarab, azaz a szár megfogására szolgál, a 7 huzal révén összeköti azt az 1 erőmérővel és a 7/a huzal által húzóerőt kifejtő szerkezettel, mely utóbbi 4 kéziker ékből, 5 csigahaj tóból és 6 kötéldobból áll. A mérés folyamán az előre elkészített növény szárára rá kell illeszteni, a szakítás a húzóerő kifejtésekor automatikusan előáll. Az 1 erőmérő szerkezet a 9 próbadarabra kifejtett húzóerőt méri. A mérés folyamán a 3 mutató rögzíti a maximális szakítóerőt, és a 2 mutató a mindenkori pillanatnyi húzóerőt jelzi. A nyúlásmérő szerkezet a két befogó egymástól való eltávolodásának mértékét méri. Egyik befogó a talaj. Nyúlás alatt az a távolság értendő, melyet a 9 növényszára (próbadarab) tesz meg, míg kiszakad a talajból. A 11 diagrammérő szerkezet a 9 próbadarab húzóerőhossz változás összefüggését rajzolja meg a szakítóvizsgálat teljes folyamata alatt. A húzóerőt kézi működtetésű 5 csigahajtású csörlővel lehet előállítani. A mérést felállással kell kezdeni. A készüléket tartó háromlábú állványt úgy kell felállítani, hogy a lábak által meghatározott egyoldalú háromszög súlypontjában legyen a vizsgálandó növény. A készülék nem érzékeny az esetleges kismértékű ferde felállásra. Felállás után a 8 befogópofát a 9 próbadarabra kell illeszteni. A 11 diagramdobot elforgató rendszer súlypontját 14 szeggel a talajhoz kell rögzíteni. A 11 diagramdobot a 15 vonóelem forgatja el, melyet 10 súly feszít meg. A 15 vonóelem vezetésére 12, 12/a, 12/b terelőkorongok szolgálnak. A húzóerőt a 4 kézikerék egyenletes forgatásával 5 csigahajtáson és 6 kötéldobon keresztül fejthetjük ki. Az 1 rugós erőmérőnek két mutatója van. A 2 mutató a mindenkori húzóerőt jelzi, a 3 mutató pedig a maximális értéket rögzíti. A 11 diagramdobra az erő elmozdulását 13 iron továbbítja a 2 mutatóval. A találmány szerinti gyökérszakítási vizsgálatok gyakorlati felhasználásának lehetőségei: Növényfajok: kukorica, búza, rozs, zab, árpa, cirok, szudánifű, cukornád, mák, napraforgó, len, kender, dohány, stb. Felhasználási területek: 1. Energiagazdálkodás: szakítószilárdság. 2. Gépesítés: az egyes növényfajok (ezeken belül a fajták) gépesítési energia felhasználása (betakarítási és szállítási) függ a növény állóképességétől. A gépesíthetőség szempontjából lényeges követelmény az erre alkalmas fajták műszerrel történő pontos meghatározása, valamint a még gazdaságos alsó határértékek megállapítása. 3. Agrotechnika: a gépesíthetőség állóképesség igényét elősegítő művelésmód meghatározása, a művelés menetek számának csökkentése az optimális szintig, a talajművelés energia felhasználásának gazdaságosabbá tétele, csökkentése. 4. Nemesítés: az állóképességre történő nemesítés véletlenszerűségének csökkenése azáltal, hogy a nemesítésben résztvevő szülőpartnerek, illetve hibridizációban résztvevő beltenyésztett törzsek állóképességét, ennek áttörési fokát kiinduláskor meg lehet számszerűen határozni. 5. Kórtan: gyökér, gyökérnyak, szárbetegségekre fogékony fajták gyors meghatározása, mivel ezek a betegségek is károsak az állóképesség szempontjából és így közvetve befolyásolja a gépesíthetőséget. 6. Genetika: sejten belüli változások pl. citoplazmás himsterilitás-fertilitás nem laboratóri-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
