156838. lajstromszámú szabadalom • Eljárás terhelt áramirányító vezérelt egyenirányítóinál a gyújtóimpulzusok fázishelyzetének vezérlésére, illetve szabályozására változó üzemi frekvenciák mellett

3 156838 4 ban ismert elvi kapcsolásban látható. Az ábrán 101 szabályozható egyenfeszüiteégforrást, 102 az áramot állandó értéken tartó fojtótekercset, 103, 104, 105 és 106 hídkapcsolás vezérelhető egyenirányítóit (tirisztorait), 107 terhelő tekercset, 108 padig 'kiegyenlítő kondenzátort jelöl. Függetlenül attól, hogy a statikus áramirányítók vezérelhető szilícium egyenirányítókkal (tirisztorokkal) vagy ignitronokkal vannak-e ellátva, legfontosaibb előnyeik egyike, hogy kimenőfirekvenciájuk tág határok (ezidőszerint például 0—5000 Hz) között szabadon választható és például a vezérelt egyenirányítóknál gyújtóimpulzusok fázishelyzetének vezérlésére illetőleg szabályozásaira való találmány szeriinti eljárás alkalmazásakor a terhelőkor rezonanciafrekvenciáját automatikusan követi. Ismertnek tételezhető fel, hogy ilyen rendszerű áramirányító kapcsolásoknál a kimenő áramnak a kimenő feszültséghez viszonyítva fázisban legalább azzal az időközzel (a 2. ábrán c—d illetőleg f—s) kell eltolva lennie, amelyre vezérelt egyenirányítóknál szabaddá válási időként szükség van. Szabaddá válási idő alatt azt az időközt kell érteni, amely az áramiránynak pozitívba váltásától a feszültság iránynak például negatívba váltásáig eltelik. A vezérelt egyenirányítón az áraimirány váltás és a feszültségirány váltás között szükséges kioltási időnek mündig hosszabbnak kell lennie, mint az alkalmazott egyenirányító fajtára jellegzetes szaibaddáválási időnek. A kioltási időt ennél a kapcsolásnál a kapcsolási ciklusban következő vezérelt egyenirányító gyújtása vezeti be (a 2. ábrán c illetőleg f) és a kimenő feszültség nullátmenete (a 2. ábrán d illetőleg a) fejezi be. A vezérelt egyenirányítók gyújtása folytán a pillanatnyilag vezető vezérelt egyenirányítókon ellenfeszültség van. A kapcsolási ciklusban következő vezérelt egyenirányítók gyújtása és az áramirányító kimenő feszültségének nullátmenete között az időbeni különbséget „ellenfeszültségi időköz"-íiek (a 2. ábrán c—d illetőleg f—a) nevezzük. Minthogy ebben az ellenfeszültségi időközben a rezgőköriből energiát vonunk el, az időközt lehetőleg oly rövidre választjuk, amennyire ezt a vezérelt egyenirányítók lehetőivé teszik. Fentiekből adódik, hogy az áramirányító váltóirányítójában a vezérelt egyenirányítók gyújtóimpulzusait a kimenő feszültséghez viszonyítva meghatározott fázishelyzetben kell tartani. Ez mindenekelőtt akkor ütközik nehézségekbe, ha' a frekvencia változik, a terhelőkor rezgését az indítás pillanatában indító kapcsolással csak egyszer lökik meg, a váltóirányítónak pedig a rezgőkörbe azonnal energiát kell szállítania, mert különben a rezgés amplitúdója a megengedhető minimum alá esnék. További nehézség abban van, hogy az a frekvencia, amellyel a rezgőkör induláskor rezegni kezd, előre nem ismeretes. A gyújtóimpulzusok fázishelyzetének vezérlésére illetőleg szabályozására való találmány szerinti eljárás lehetővé teszi, hogy az előzőekben ismertetett üzemi feltételeket teljesítsük. 5 A terhelt áramirányító vezérelt egyenirányítóiban változó üzemi frekvenciák mellett a gyújtóimpulzusok fázishelyzetének vezérlésére illetőleg szabályozására való találmány szerinti eljárás a következő eljárási szakaszok szerint 10 tagozódik: A) Mérjük a kimenő feszültség nullátmenete és szélsőérték átmenete közötti időbeli távolságot, és a mért értéket tároljuk. B) A kimenő feszültség inegyedperióduis tar-15 tárnának mérésével a mért negyedpeiriódusnál kisebb időköz (a 2. ábrán: T) meghatározása számító elemekkel; a legközelebbi gyújtóimpulzust a szélsőérték átmenet után ezzel az időközzel adjuk a gyújtandó vezéreit egyenirá-20 nyitókra. C) Gélszerű, ha érzékeljük azt az időközt (a 2. ábrán c—d, illetőleg f—a), amelyben a váltóirányító 'egy-egy vezérelt egyenirányítóján ennek kioltásához záróirányú feszültség van 25 és amely az ellenfeszültségi időköz tényleges értékét adja meg. D) A C) szerinti időköz érzékeléséből adódó szabályozó feszültséggel megfelelő kapcsoló elemeken át megváltoztatjuk a tároló iníormá-20 ciótairtalmát és ezzel befolyásoljuk a gyújtási időpontot. E) Ellenfeszültségi időadóban megállapítjuk a különbséget az ellenfeszültségi időköz névleges és mért (tényleges) értékei között. ^5 F) Az ellenfeszültségi időköz névleges és tényleges értéke között fennálló különbségből adódó szabályozó feszültséggel úgy befolyásoljuk az ellenfeszültségi időközt (a 2. ábrán: T), 40 hogy a kioltandó vezérelt egyenirányítókra mindig kielégítő, de -minimális ellenfeszültségi időköz essék és így a vezérelhető egyenirányítók még az üzemmel járó frekvenciaváltozás ok esetlén is jól ki legyenek használva. 45 A gyújtóimpulzusok fázishelyzetének vezérlésére illetőleg szabályozására való találmány szerinti eljárás értelmében a null- és szélsőérték átmenetek helyén érzékeljük az áramirányítónak a terhelési feszültséggel (a 2. ábrán: 50 a—b) analóg kimenő feszültségét és megállapítjuk azt a szélsőérték átmenettől (a 2. ábrán: b) a gyújtási időpontig (a 2. ábrán c) terjedő T intervallumot, amelynél a c—d ellenfeszültségi időköz megfelelő hosszúságú. Ez az ellen-55 feszültségi időköz az alkalmazásra kerülő vezérelt egyenirányító szabaddáválási idejétől függ. Ezért olyan berendezésről — ellenfeszültségi időadóról — is gondoskodunk, amelyben az alkalmazásra, kerülő vezérelt egyenirányítók-60 niak megfelelő minimális ellenfeszültségi időérték beállítható. A x intervallumot az áramirányító kimenő feszültségének minden egyes félperiódusá'ban új/ból meghatározzuk és ezzel az áramirányító gyakorlatilag optimális üzemét 65 biztosítjuk. 2